Húszéves lett a Székelyhídi Férfikórus

Az itthon és külföldön egyaránt ismert és elismert Székelyhídi Férfikórus tavaly töltötte be 20. életévét. Nem csináltak a dologból nagy ügyet, teszik a dolgukat úgy, ahogy eddig: heti rendszerességgel próbálnak, és elfogadják a meghívásokat a rangosabb eseményekre.

„Nekünk minden együttlét ünnep, így nem kellett külön ünnepelnünk a kerek évfordulót” – mondta beszélgetésünk során a kórus alapító vezetője, Karancsi Béla mérnök-tanár. 1997 őszén alakult meg az énekkar az RMDSZ városi szervezetének és az akkori polgármesternek, Holczman Barnának a kezdeményezésére azzal a szándékkal, hogy a következő év március 15-én műsorral tudjanak fellépni. Alapító vezetőnek Karancsi Bélát kérték fel arra alapozva, hogy ő két éven keresztül a Petőfi Sándor Líceumban zenét is tanított. Igaz, kórust nem vezetett addig, de engedett az unszolásnak, és belevágott. A tagok toborzásában az érdekvédelmi szervezet is segédkezet nyújtott.

Összegyűltek a vállalkozó kedvű énekesek, és 26 fővel megalakult a kórus azzal a közös elhatározással, hogy mindentől és mindenkitől független, hagyományőrző formáció lesz. Első, bemutatkozó fellépése – a tervnek megfelelően – 1998. március 15-én volt Székelyhídon. Azóta a kórus számtalan meghívásnak tett eleget szűkebb hazánkban, Bihar megyében és számos magyarországi településen egyaránt, például Nyíradonyban, Létavértesen, Pocsajban, Bagaméren, Körösszegapátiban, Álmosdon, Kokadon.

Székelyhídon elevenen élt a karéneklés szelleme, hiszen már 1897-ben létezett itt az Önkéntes Tűzoltók Egyletének kórusa, s egészen az I. világháborúig működött. 1921-ben újraindult a férfikórus, 1931-ben a romániai Magyar Dalosszövetség ezüst emlékéremmel tüntette ki. Sajnos a II. világháború véget vetett a dalárda működésének. 1955 és 1964 között a középiskolának volt egy diákkórusa, majd 1972-ben megalakult a Harmónia vegyes kar, s 1977-ben országos II. helyet, két évre rá pedig IV. helyet ért el. A Harmónia vezetőhiány miatt 1987-ben felbomlott.

Pontosan száz évvel az első székelyhídi dalárda megalakulása után jött létre a Székelyhídi Férfikórus, s mind a mai napig él és virul. Tevékenysége példaértékű volt, maga után vonta a katolikus és református egyházi, illetve a Búzavirág elnevezésű női kar megalakulását. Jelenleg tehát a városnak négy jól működő kórusa van.

– Megalakulásukkor számítottak arra, hogy megérik a két évtizedes kort? – érdeklődtem Karancsi Bélától.

– Akkor csak az volt a célunk, hogy a legközelebbi március 15-én méltó műsorral tudjunk ünnepelni. Menet közben azonban mindannyian megszerettük a közös éneklést, olyannyira, hogy már széjjel sem lehetett volna verni bennünket. Eleinte csak katonadalok szerepeltek a repertoárunkban, de folyamatosan bővítettük, hogy más polgári és egyházi ünnepeken, megemlékező műsorokon is felléphessünk. A városi és egyházi elöljárók biztattak, lelkesítettek a folytatásra, és mi szívesen megfogadtuk.

– Hol, milyen rendszerességgel próbálnak? Ma hány tagot számlálnak?

– Kezdetben a mostani múzeum épületében gyűltünk össze minden kedden. Ha esett, ha fújt, ha volt fellépés, ha nem, a kedd az éneklésről szólt és szól a mai napig. Sajnos ott nem volt fűtés, ezért áttettük a próbák helyszínét a református gyülekezeti terembe. A múzeum felújítása után visszatértünk a kezdeti helyszínre. Nyáron tartunk egy rövidebb szabadságot, de a vége felé már érezhetően hiányzik az együttlét. Erre a legjobb bizonyítékot az a Magyarországra költözött tagunk, Darnai Feri bácsi adja, aki Kokadról visszajár a próbákra és fellépésekre. Sajnos ma már csak 15-en vagyunk. Akik elmentek közülünk, vagy messzire költöztek, vagy távoztak az élők sorából, vagy előrehaladott koruk miatt jutottak erre a döntésre. Jöttek új tagok, de sajnos kevesebben, mint ahányan elmentek. Már évek óta nem csatlakozott hozzánk senki, ezért most, élve az alkalommal, ezúton is nagy szeretettel hívom körünkbe az új énekeseket. A kórustagok között a munkakapcsolaton túl erős baráti kötelék is van. Mindenkinek megünnepeljük a névnapját, ezek az alkalmak – időjárástól, lehetőségtől függően akár bográcsozással összekötve vagy egy étteremben – egyben próbát is jelentenek. A közeli névnapokat együtt ünnepeljük, évente 5-6 ilyen felemelő, nagyon hangulatos alkalom van.

– Közismerten gazdag a repertoárjuk. Honnan, hogyan jut hozzá a szövegekhez, kottákhoz?

– Egy ideig, 2004–2006 között Veres László Zsolt református karnagy volt a vezetőnk. Tőle nagyon sok új éneket tanultunk, és sok kottát örököltünk. Ekkor kezdtünk el rendszeresen református és katolikus egyházi énekeket énekelni. A katona- és hazafias nótákat olyan kottákból énekeljük, melyeket azoktól a felmenőimtől örököltem, akik részt vettek elődeink kórusmozgalmában. Jelenleg a világháló lát el bennünket anyaggal. Ez elvileg kimeríthetetlen forrás.

– Milyen elismerésekben részesültek?

– A részvételi oklevelek már tekintélyes helyet igényelnek, ezeken túl 2009. január 22-én A magyar kultúráért díjjal tüntették ki kórusunkat a megye művelődési életében kifejtett tevékenységéért. Ugyanannak az évnek júliusában a Pro Patria Alapítvány díjazta tevékenységünket. Eleinte jártunk versenyekre, később lemondtunk erről, mert a megmérettetések mikéntje nekünk nem kedvezett. Nem szerencsés dolog egy több szólamban éneklő férfikórust egy férfi dalárdával azonos csoportban versenyeztetni. Olyan sok kórus pedig nem volt, hogy tematikusan feloszthatók legyenek.

– Hogyan látja a kórus jövőjét?

– Fogyunk, de bizakodóak vagyunk. Kezdünk kiöregedni, a fiatal utánpótlás pedig gyéren érkezik. Nem akarjuk abbahagyni, tovább éneklünk, remélve, hogy jönnek majd fiatalok, akkor is, ha ez a típusú karéneklés manapság nem divat. Küldetésszerűen fenntartjuk és próbáljuk továbbadni a katona-, a hazafias dalokat meg a nótákat. A közönség visszajelzése azt mutatja, hogy nem dolgozunk hiába, ez ad erőt a további munkához, meg az is, hogy nagyon szeretünk énekelni. Egy időben több szólamban is énekeltünk, most – fogyásunk okán – visszatértünk az egyszólamú előadásra. Tény, hogy ameddig tudunk és igény van rá, mi énekelni fogunk.

2018.03.02
Galéria
A tavalyi székelyhídi kórustalálkozón
A mihályfalvi színpadon szintén egy találkozón 2015-ben
Érköbölkúton is énekeltek a Rákóczi-szobor avatásán