Vélemények a távoktatásról (2.)

Kiss Király Tünde óvónő, nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum: „Kolléganőmmel arra törekszünk – mi ketten vagyunk a csoporttal –, hogy a szakmai követelmények megfelelően alakítsuk a 23 fős csoportunk foglalkozásait. Az is szempont, hogy ne a szülőt terheljük a feladatok megoldásával. Külön a tanulásra alakítottunk egy Facebook-csoportot, ugyanis a szülőkkel való kapcsolattartásra már volt korábban is egy csoportunk. Többféle feladatot adunk, van, amit egy perc alatt el lehet végezni, van, ami tovább tart. Nagyon sok szempontot veszünk figyelembe, s nekünk elég megterhelő a felkészülés, de kezdünk belejönni, bár nem mindig fér bele a napi 8 órába. Beszélünk a gyerekekhez, történeteket mondunk, most például Noé bárkájának a történetét az erkölcsi neveléshez mesefilmként küldtünk, máskor videót készítünk. Azt sem szeretnénk azonban, ha rászoktatnánk a gyerekeket a számítógép, a képernyő előtt ülésre. Ezért zenét, hangfelvételeket is megosztunk, azt nem kell nézni. Testmozgásra ösztönző feladatokat is kapnak, van, amit leírunk, és van, amit bemutatunk. Egyházi iskola lévén, én beiktattam a programba mindennap egy imát, ezt is elég hallani, ugyanígy a mondókákat, verseket. Szerintem fenntartható lehet ez az oktatási forma. Visszaigazolásként a szülők témánként teszik fel az albumokba a feladat elvégzéséről készített fotókat, videókat, hangfelvételeket. Azt is vállaltuk, küldjék el nekünk, feltesszük mi rendszerezve, így nekünk is megmaradnak, mintegy igazolásként, hogy mit dolgoztunk. Ez elég sok időbe telik, de megéri. Nagyon kedvező visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, hiszen a kicsiknek már hiányozni kezdett az óvoda, de a neten viszontláthatják a kis társaikat, megnézhetik, a többiek mit csinálnak, és örülnek neki a gyerekek. Bizsergető aktivitás lett belőle. Vannak, akik még többet csinálnának, ezért van egy szorgalmi feladatos albumunk is. Például kézimunka-ötleteket is megosztunk egymással, ezekkel a gyerekek kiélhetik a kreativitásukat, de akár a közös főzés is ide tartozik. A tavaszi munkák témakörében pont mára javasoltuk: ültessenek át egy virágot. Próbálunk nagyon rugalmasak lenni, ezért nincs időhöz kötve a feladatok megoldása. Amikor arra van kedvük, megcsinálják. Azt a feladatot végezzék el, amit örömmel tudnak megtenni. S ha látjuk a közös örömöt, ez örömmel tölt el minket is.”

Kiss Csilla tanító, nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, előkészítő osztály: „Az iskolánkban tíz tanítónő van, mind a saját osztályuk Facebook-csoportjába küldik a feladatokat. Én a 20 pici »katicámnak« olyanokat választok, amit maguk meg tudnak oldani, hogy ne terheljem őket túl, és ne a szülőknek adjak munkát. Igyekszem, hogy a feladat megoldása ne tartson sokáig, és ne kelljen hozzá élő internet-kapcsolat. Három-öt perces videókat teszek fel, ezek között vannak anyanyelvi játékok, játékos számtan, mesefeldolgozás. Eleinte meglepődtem, mert 10-15 perc múlva már érkeztek is a válaszok. A szülők tudatták: nagyon örültek a kicsik a személyes kapcsolatnak, hát beszéljünk hozzájuk, meséljünk nekik. Visszajelzésként rajzot, fényképet küldhetnek, és értékelésként, dicséretként én is küldöm a képecskéket, kedves ábrákat, jeleket, hiszen ők még nem tudnak olvasni-írni. Gyakorolhatták az eddig tanultakat, például románból a »La piață« volt a téma, most pedig húsvéti témára készülök. Egy-egy téma köré csoportosítva adok feladatokat, például tojásokkal fogunk számolni, és a másodikos kislányommal nyulat készítettünk, s elbábozunk egy történetet a kicsiknek. Hasznos lesz nekünk, tanítóknak, ha évfolyamonként rendszerezik a megyében felrakott feladatokat. Én arra törekszem, hogy a gyakorlatokba a gyerekek ne fáradjanak bele, ne veszítsék el a motivációt, örömmel tudják végezni. Tudom, nehezen élik meg a bezártságot, szülőként is nehéz, hogy benn tartsuk a kicsi örökmozgókat. Hiányoznak nekik az osztálytársaik, hiányzik a tanító néni, nekem is hiányoznak.”

Antal Fórizs Enikő tanító, nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola, IV. osztály: „A kollégák évfolyamonként egy-egy órát tartanak az osztályukban, de én korábban mást kezdtem el, és bevált. Még amikor előkészítősként hozzám kerültek a gyerekek, külön csoportot hoztunk létre a szülőkkel a közösségi hálón, képeket, kisfilmeket, véleményeket osztottunk meg, ezért nem szokatlan nekünk ez a kommunikáció. Már üzenték a gyerekek, hogy várják, mikor mehetnek iskolába! Én általában 4 napra való feladatokat adok egyszerre: iskola ízű-bűzű és életízű is van közöttük. Például interjú egy családtaggal, madármegfigyelés, közös főzőcskézés, kertészkedés, hogy ne csak a könyv mellett üljenek. A feladat elvégzését képpel, kisfilmmel igazolhatják, és én is visszajelzem, hogy megkaptam. A tananyagot tankönyvi hivatkozással, a hozzá tartozó linkkel küldöm nekik. Kreatívabbak lettünk a nagy bezártságban! A lényeg, hogy a tanulás ritmusából ne essünk ki, és a tanterembe visszatérve azonnal tudjuk folytatni. Ebből is igyekszünk a pozitívumokat kihozni. Nekem is bele kellett jönnöm a technika alkalmazásába. A megoldott feladatokat kinyomtatom, kijavítva összegyűjtöm, és majd minden diáknak odaadom, hogy össze tudja vetni a saját változatával. Mind a 32 lelkesen dolgozik, nagyon kreatívak, például ha elfogytak a játékok, maguk találtak ki újat. Nagyon büszke vagyok az enyémekre!”

Vad Márta igazgató, nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum: „Köztudottan demokratikus iskola a mienk, ezért nem szabtunk meg egyetlen, kötelező távoktatási formát. A Google Tanterem alkalmazásban minden tanár és diák e-mail-címét regisztráltuk, ebben az osztályfőnökök segítettek, de nem kötelező ezt használniuk. A cél a fontos, nem az eszköz, hiszen ez függ a diákok korosztályától, hogy éppen vizsgázik-e az évfolyam vagy sem. Felsőbb szintről nem kaptunk konkrét útmutatást, annyit sem, hogy a diáknak kötelező-e részt venni a távoktatásban. Általában osztályok csoportosultak. A kicsiket nehezebb elérni, náluk arra törekszünk, hogy ne a szülő dolgozzon az iskolai feladattal. A szülők visszajelzése alapján jól működik a rendszerünk.

Kollégáinkkal, szülőkkel, diákokkal beszélgetve, egy on-line órákat tartalmazó órarend összeállításához a tapasztalataink alapján összeállítottam egy ajánlást, afféle távoktatási netikettet. Arra kértem a tanárokat, ne ragaszkodjanak a korábbi tanrend órarendjéhez, fontosabb a már megszerzett tudás szinten tartása, mint új ismeret tanítása, és élő kapcsolatban maradjanak a diákokkal, hiszen szükségük van a közösségi élményre a bezártságban. A tantárgy iránti érdeklődést tartsák fenn, de ne értékeljenek, az új anyagból válogassanak. Az eddig elsajátítottakat gyakoroltassák, mélyedjenek el benne, fedezzék fel az összefüggéseket, ez is sikerélményt jelent, és eddig úgyis panaszkodtunk arra, hogy a zsúfolt tananyag miatt erre sosincs idő. Figyeljenek az időbeosztásra is a tanárok: lehetőleg csak délelőtt legyenek az órák, s ne hétvégén – ne essünk át a ló túloldalára. Egy kolléga meg is jegyezte: hatszor annyit dolgozunk, mint eddig. Lassítsunk. Fényéveket ugrottunk az okos eszközök használatában, értékeljük át, mi a fontos. Az új eszközök mellett az új módszert is kipróbáljuk, de közben keressük az embert, az emberséget, és legyünk együtt a családdal.”

Fazekas Réka, egyetemi hallgató, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség tanügyért és diákjólétért felelős ügyvezető alelnöke: „Mi készítünk a távoktatásról egy felmérést, a kérdőíveket a Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyváradi Egyetem magyar diákjainak és a PKE oktatóinak küldtük el. Körülbelül száz már visszaérkezett, ezek feldolgozása folyamatban van, de az már most látszik, hogy 90 százalékuk szerint jó az on-line oktatás. A PKE-n a Google Hangouts platformot használjuk, megvan az órarend, a diákok megkapják a linket az élő videóhoz, és a tanár leadja az anyagot. Aztán lehetőség van kérdésekre, egyéb kiegészítő anyagokhoz hozzájutni. Ez a gyakorlat nem új, a korábbi tanuláshoz képest annyi a különbség, hogy nem egy tanteremben vagyunk órán. A feladatokat visszaküldjük, s azt tapasztaltuk, hogy rugalmasak a tanárok. Nem lesz ezzel probléma. Azért már hiányzik az egyetem, jó oda feljárni.”