Újpalota továbbadja sváb hagyományait
Újpalota elődjét Ó-Palota néven először XIII. századi kimutatásokban említették mint a váradi püspökség birtokát. Később a Czibak nemzetség birtoka lett. Az 1514-es parasztfelkelés, majd a török hódítás alatt a falu teljesen elpusztult. 1786 nyarán német telepesek – nagy részük a Rajna-vidéki Kirchenből és Niederfischbachból – érkeztek a vidékre és alapították meg a mai Újpalotát. 1819-ben a falu birtokosa gróf Frimont János Mária (1759–1831) lett. Az osztrák császár velencei tartományának főparancsnokaként Páduában székelt, s a hagyomány szerint egy nehéz csatában megfogadta, ha túléli, Szent Antal tiszteletére templomot építtet palotai birtokán. Olasz mérnökök tervei alapján 1825–1829 között meg is épült a kereszt alakú, monumentális templom, s Frimont gróf gazdagon fel is szerelte azt minden szükséges kellékkel, dísszel, műtárggyal.
Az 1880-as cenzus 512 lakost vett lajstromba Újpalotán, közülük 363 német, 62 román, 54 magyar volt. Felekezeti megoszlás szerint 416 római katolikus, 39 görögkatolikus, 23 református, 22 ortodox. 2002-ben 566 lakosából 286 német, 144 magyar, 130 román, 4 szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A Német Demokrata Fórum (NDF) helyi szervezetének elnöke, Tencuț Angéla adatai szerint a településen ma 546-an élnek, 194 német, 189 román, 160 magyar és 3 szlovák. A település közigazgatásilag Biharszentandrás községhez tartozik.
Apadó sváb közösség
Újpalota télen is éppen olyan szép és rendezett, mint amilyennek a júniusi ünnepség idején mutatkozott. Tiszta utcák, rendezett porták, a széles utcákon a fű mindenütt lenyírva, s néhány ház előtt november végi ottjártamkor még virág is feltűnt, sehol még egy papírszelet sem. A művelődési ház előtt kellemes meglepetés ért: a román nemzeti lobogó és az EU-s zászló mellett ki van tűzve a német is, senkit sem zavar.
A falu közepén áll a kereszt alakú, 25 méter hosszú, 25 méter széles, 25 méter magas templom, mögötte, előtte, jobbról, balról utcák, így gyakorlatilag négy főutcája van Palotának. Láber Ferenc a Várad-ősi Római Katolikus Egyházközség plébánosa, de ő látja el az egyházi teendőket Újpalotán is mint megbízott plébános. A templom építésének történetét is tőle hallottam. Frimont gróf a palotai istenháza altemplomában nyugszik, sokan felkeresik temetkezési helyét, és az egyház minden karácsony harmadnapján – Szent János napján – szentmisét mond érte. A templom egyébként a váradi bazilika után a második legnagyobb a térségben.
A többségében sváb hívek igénylik a német nyelvű szentmisét, ezért minden pénteken, illetve minden hónap utolsó vasárnapján németül, a többi alkalommal magyarul miséznek. A helyiek sváb dialektusát nem biztos, hogy megérti egy németül tudó – meséli a plébános. Az egyházközségnek jelenleg mintegy 350 híve van. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején nagyon megfogyatkozott a közösség, sokan külföldre mentek.
Láber Ferenc természetesen szól a Kirchweihról is, ez templomszentelést jelent. A magyar és német nyelvű ünnepi szentmisére más németlakta településekről is érkeznek hívek: Biharból monospetriek, szentjobbiak, köröstarjániak, váradiak, de jönnek Szatmárból is: Nagykárolyból, Mezőfényről, Mezőpetriből. Igazi ünnepi hangulat uralkodik ilyenkor, népviseletbe öltözött fiatalok jóval a templomi szertartás előtt bejárják a palotai utcákat, hogy az egyházi eseményre invitálják a lakosságot. A szentmisét körmenet, koszorúzás, majd népünnepély követi.
Lottónyeremény volt a kiköltözés
Palotán jártamban Jánosi Leventével, az RMDSZ helyi szervezetének elnökével is elbeszélgettem. Ő családjával Nagyváradról költözött a faluba, 2007-ben itt vettek házat, s azt teljesen felújították, korszerűsítették. Először is arról kérdeztem, hogyan élnek ma a palotai emberek. Egyetlen szóval felelt: jól! Hiszen mindenkinek van munkahelye, nagy részüknek Váradon, de a községben működő cégeknél is. A megélhetés itt nem jelent gondot. Azt is elmondta, hogy az ivóvíz- és szennyvízcsatorna behálózza az egész települést, a háztulajdonosoktól függ, mikor kötik be. Nemrég megépítették a második utat, amely Nagyváradot összeköti Szentandrással, s ez megkönnyíti a közlekedést, mert elkerüli a régebbi úton lévő vasúti átjárót. Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy itt nincsenek egyénileg gazdálkodó földművesek, a Frimont Mezőgazdasági Társulás műveli meg a földet, kiváló, nagy kapacitású gépekkel.
Az utóbbi időben a román lakosok száma nőtt, sok a vegyes házasság, illetve többen beköltöztek a faluba. Jelenleg nincs is eladó ház. Jánosiék nagyon jól érzik itt magukat, beilleszkedtek a falu életébe, de vendéglátóm szerint vannak olyanok, akiknek ez nem sikerült kellőképpen. Vele megesett még a kiköltözésük előtt, egy télen, hogy az átalakítás alatt álló házukat felkeresve meglepetten látta, elseperték előtte a havat. „A szomszéd néni akkor megjegyezte, hogy náluk mindenki rendben tartja a ház elejét. »Mivel maga most még nincs itt állandóan, én a havat elsepertem, de ha kiköltözik, ez a maga kötelessége.« Ettől kezdve mi is így álltunk ehhez, hiszen ez a normális. Itt senki sem várja el, hogy más kitakarítsa az ő sáncát, vagy a háza előtt levágja a füvet.” Jánosi Levente a sváb közösség szorgalmát, tartását példázva Kohr Balázs tisztelendő mondását idézte: „Itt a fű is úgy nő, ahogy azt a sváb akarja.”
Palota nagyon vonzó – állítja házigazdám –, de hogy is ne lenne az: a mindössze hét kilométerre lévő megyeszékhelyre autó nélkül is könnyű eljutni, reggel 5-től este háromnegyed 11-ig jár a busz, ugyanakkor zsákfalu lévén csendes, nincs átmenő forgalom. „Az, hogy én ide kiköltöztem, számomra egy lottónyeremény volt” – fogalmazott vendéglátóm.
A plébánostól hallottam először, hogy az oktatás néhány éve megszűnt Palotán, a gyerekek Szentandrásra vagy Váradra járnak iskolába. Jánosi Levente erről azt mondta, a fő ok a kevés gyerek volt, ráadásul a Váradon dolgozók zöme eleve oda íratta be a gyerekét. Szentandrásra mikrobuszok viszik-hozzák a tanulókat. Beszélgetőtársam szerint jól felszerelt az iskola, elektronikus táblákkal, modern körülmények között folyik az oktatás. Mindez elsősorban az ottani önkormányzat és maga Mărcuș Ioan polgármester hathatós munkáját dicséri – tette hozzá Jánosi Levente.
A magyar érdekvédelmi szervezetről is váltottunk szót. Mint megtudtam, előbb Palotán alakult meg az RMDSZ, majd Szentandráson. A kettő alkotja a körzeti szervezetet, a körzeti, egyben szentandrási elnök Filip János. Jánosi Levente sajnálattal jegyzi meg, hogy a legutóbbi választások óta Palotát senki sem képviseli a községi tanácsban. Ugyanis mind az RMDSZ, mind az NDF külön listán indult, de egyik sem kapott a bejutáshoz szükséges szavazatszámot. Véleménye szerint közös listán akár két helyi tanácsosuk is lehetett volna. Annak ellenére, hogy minden tanácstag a községközpontban él, az önkormányzat és a polgármester is szívén viseli Palota gondjait – teszi hozzá vendéglátóm. „Ha a polgármesterhez fordultunk valamilyen gonddal, olyan még nem volt, hogy ne orvosolta volna. Maximális jóindulattal kezelik a település problémáit.”
Régi ismerőssel találkoztam
Amikor huszonkét évvel ezelőtt faluriportot írtam Újpalotáról, Osvald Ferenc volt az egyik fő beszélgetőpartnerem. Azóta is találkoztunk a templombúcsúkon, most újfent felkerestem. Példamutatóan szép és rendezett minden a háza körül, kisebb fedett uszodája is van. Boldogan újságolja, hogy egy hónapja nagyapa lett, s örülnek az új életnek. Nagyobbik fia cégének gazdasági igazgatójaként dolgozik.
Sajnálattal állapítja meg, hogy a nagyjából 200 fősre apadt palotai sváb közösség tagjai között nagyon sok az idős ember, a fiatalok nagy része kiment Németországba vagy máshová. Ezért is kevés a gyerek. Jónak tartja viszont, hogy a legfiatalabbak jelentős része a váradi német iskolába jár, így németül is megtanulnak. A falu különböző nemzetiségű lakosai jól megvannak egymással, s Osvald Ferenc is megerősítette, hogy az önkormányzat és a polgármester gondot fordít a településre. Egyebek mellett annak gondozottságához is hozzájárul a helyhatóság a központi park és a temető körüli területek rendben tartásával. Az is szóba került, hogy nagyon kevesen tartanak állatot, alig két-három szarvasmarha van Palotán. Sertést még nevelnek, no meg baromfi is van, főleg a tojás miatt.
Az NDF helyi szervezete nagyon jó kapcsolatot ápol más települések, például Temesvár, Nagyszeben német fórumaival – teszi hozzá beszélgetőtársam. A 22 évvel ezelőtt írt riportom címét – Jól élünk mi ebben a faluban – most is helyénvalónak tartja: „Sőt, most még jobban vagyunk, örülünk annak, hogy második mandátumát nyerte el a német származású román államfő.”
Örül annak, hogy a falu lakosai összetartanak, és reméli, hogy még hosszú ideig meg tudják tartani német gyökereiket. „Mi is próbáljuk tartani a kapcsolatot az anyaországgal, sok rokon már ott lakik, és német cégekkel is vannak kapcsolataink” – mondta Osvald Ferenc.
Az NDF szervez
Tencuț Angélával, az NDF helyi szervezetének elnökével a községi művelődési ház nagytermében találkoztam. Helybeli fiatalokkal éppen adventi koszorúkat készítettek. Elmondása szerint szervezetüknek mintegy 35 tagdíjfizető tagja van. 2011-ben sokkal több volt. A legutóbbi választáskor 600 név szerepelt a palotai választási névjegyzékben, azok is, akik az egykori kendergyár, a disznóhizlalda körül laknak, őket viszont a falubeliek nem tartják palotaiaknak.
Természetesen a fórum nagy rendezvénye, a Kirchweih is szóba került, ezenkívül baráti találkozókat is szerveznek a néptánccsoportok számára. A tánccsoport idén lesz húszéves, öt-hat párt tudnak kiállítani. „Szeretnénk új ruhákat készíttetni a néptáncosoknak, hiszen a most használtak már tizenegy évesek. Igazi sváb ruhákat akarunk csináltatni, egy temesvári illető segít ebben. Reméljük, elkészülnek az idei templombúcsúra. A költségek fedezésében támogatókra számítunk, a polgármester februárra ígérte, hogy megkapjuk a szükséges összeg egy részét. Amolyan szíve csücske vagyunk mi, palotaiak a polgármesternek” – árulta el Tencuț Angéla. Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a mezőgazdasági társulás révén Palotán „az utolsó négyzetméter föld is meg van munkálva”.
Késő délután, advent első vasárnapja előtt, immár elköszönőben újabb sétát tettem a faluban. Nagyon sok palotai épp a háza elejét takarította.
