Készül Szent László váradi lovas szobra

– Hogyan, mikor kezdeményezte a Varadinum Kulturális Alapítvány a szoborállítást?

– A Varadinum ünnepség a rendszerváltás után a Szent László-örökség éltetésére is jött létre. A történelmi egyházak és az RMDSZ egységes, konszenzusos döntése volt, hogy a városalapító király egyházmegyei ünnepe köré alakuljon az összmagyarság kulturális fesztiválja, seregszemléje. E közös döntésre épülve született meg az Alapítványunk is – nyilatkozta Koncsek-Vadnai Zita kuratóriumi elnök. – Tempfli József püspök atya munkája és akarata szerint, aki alapítványunk kurátora is volt, a kiásatás, restaurálás után a Festum Varadinum alkalmából állították fel újra a város legrégebbről megmaradt Szent László-kőszobrát is. Mindez a legtermészetesebben állított bennünket Szent László lovas szobrának ügye mellé, zászlóvivőinek sorába.

– Hogyan, mikor készült el a szobor makettje? – kérdeztük Szabó Ödönt, az utóbbi évek Varadinum-ünnepségeinek programkurátorát.

– 2017-ben közösen döntöttünk úgy a katolikus egyházzal, hogy Deák Árpádot kérjük fel az alapelképzelés megfogalmazására. Jól sikerült a terv, bronzba öntöttük a makettet, gyűjtést és kérelmeket fogalmaztunk meg a kivitelezési források előteremtésére. Nagyon jóleső érzés volt, hogy az összes egyház, civil és nagyrészt politikai közeg is támogatta, támogatja az ügyet. A következő lépésre az idén kerülhetett sor: a művész immár a kétszeres életnagyságú szobor megformálására kapott megbízatást.

– Mit jelent ez a kétszeres életnagyság?

– Ez a Vitéz Mihály főtéri szobrának helyére került, Ferdinánd királyt ábrázoló lovas szobor pontos mérete. Azt reméljük, hogy ezáltal senki nem fogja egymáshoz méricskélni a két művet, hisz a méretük egyforma lesz. A művészi alkotás természetesen egyedi marad mindkét esetben.

– Mikor kapott nagyobb lendületet a munka? Honnan sikerült forrást szerezni?

– Tapintatosan kellett és kell eljárnunk folyamatosan a Szent László-szobor ügyében, hisz a cél az, hogy egységet kovácsoljunk minden irányban ezzel az alkotással. Próbálunk ügyelni arra, hogy senki ne érezze, hogy ő nem állhat az ügy mellé. Mindenki adhatott, adhat támogatást. Téglajegyekkel indítottunk, jótékonysági rendezvényekkel folytattuk, hisz a Mága Zoltán-koncert és a művész úr magánadománya is szerepel könyvelésünkben forrásként. Természetes ugyanakkor, hogy a nagyon komoly anyaországi támogatások nélkül vágyálmokat kergettünk volna. Alapítványunk a Szerencsejáték Service Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságtól kapta a legnagyobb összegű támogatást, segítséget. De az RMDSZ Ügyvezető Elnökségétől is jelentős összeget pályázhattunk meg, és így fokozatosan szerezzük meg azt a közel 200 000 lejt, amit az első, 2017-es makettől ez év végéig szerződési kötelezettségként nekünk ki kell fizetnünk.

– A Római Katolikus Püspökség/Egyházmegye milyen partnerségben van önökkel?

– Ez fordítva van. Mi vagyunk, próbálunk az egyház partnerei lenni ebben az ügyben is. Mi csak azokat a feladatokat vállaltuk fel a Szent László-szobor és -kultusz ügyében, amelyeket egyeztettünk a katolikus egyházzal. Nekünk, a Varadinumnak, alapítónk a püspökség. Ha kezdeményeztünk is valamit, akkor abban biztos lehet, hogy a püspökség jóváhagyása megvolt a lépésünkhöz. Például a Deák Árpáddal megkötött megbízatási hármas szerződésben, amelynek alapján egyébiránt fele-fele arányban az egyház és a Varadinum Alapítvány fizeti az alkotói honoráriumot, mi eleve teljes egészében átadtuk a kivitelezési, felállítási, szerzői, megrendelői jogainkat az egyháznak.

– Egyeztettek-e már a kezdeményezők és a városi elöljárók, hova helyezzék el az alkotást?

– Erről nem szeretnék ma nyilatkozni. Aki tisztán, racionálisan tekint erre az egyik legfontosabb váradi magyar ügyre, tudja pontosan, hogy az ideális, szívünknek, lelkünknek megfelelő hely ma foglalt. Talán akkor kell leülni a városvezetéssel ezt végleg rendezni, amikor meggyőzzük egymást arról előbb mi, magyarok, hogy a szobor ügyét nem használjuk először is magyar–magyar vitában, másrészt jó volna elkerülni egy magyar–román vitát is. Ha ez a két vita nem lesz vagy mederben tartható, akkor jó helyre kerülhet majd a szobor. Én azt támogatom, hogy Szent László lovas szobrának kérdését teljes konszenzusos üggyé próbáljuk tenni. A városvezetéssel is kell nyilván tárgyalni, de csak az eredményt kell a sajtó elé tárni.

– Kié lesz a szobor?

– Egyértelműen a római katolikus egyházé kell hogy legyen. A másik főtéri Szent László-szobrot is ez a tulajdoni helyzet mentette meg annak idején, és így vált áthelyezhetővé a legrosszabb időkben a római katolikus székesegyház elé, a püspöki palota szomszédságába, ahol ma is áll.

Szent László váradi kultuszát mindig is előtérbe helyezte a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, illetve a püspökség. A szoborállítás előkészületeiből is természetesen kiveszi a részét. Megkeresésünkre Böcskei László megyés püspök elektronikus levélben foglalta össze álláspontjukat.

„Szent László király lovas szobrának állításával kapcsolatosan az elmúlt időben már többször nyilatkoztam. Most is az eddigieket tudom hangsúlyozni, miszerint Szent László királyt, aki Isten kegyelméből a magyar keresztény életszentség példaképe és keresztény kultúránk egyik legjelesebb építője, egyházunk és közösségünk, elsősorban a katolikus egyházunk hitvalló szentjeként tiszteli. Ezért úgy gondoljuk, hogy köztéri lovas szobrának méltó helyét szentünk liturgikus tiszteletének kilencszáz esztendős hagyományait követve kell kiválasztanunk, főhajtással adózva az ő elvitathatatlan, máig ható társadalmi és történelmi szerepvállalása előtt.

Szent László király székesegyházának, temetkezési helyének, szent teste itt őrzött ereklyéinek, európai hírű zarándokhelyének és nem utolsósorban a középkor óta itt álló köztéri emlékének hagyományát egyházmegyénk az elmúlt évtizedekben hitéből fakadó minden erejével igyekezett fenntartani és elmélyíteni. Ennek szellemében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, városunk és nemzeti közösségünk világi intézményeivel együttműködve, több mint két esztendeje dolgozik azon, hogy e nemes eszme és hitből született szándék testet öltsön. Szent királyunk bronzba öntött lovas szobrának elkészülését a Magyarország kormánya és egyházmegyénk biztosította alapokon túl nagyszámú lelkes váradi polgár is anyagi támogatásban részesítette. Számos megrendítő esetnek lehettünk tanúi, amikor magyar közösségünk kevésbé tehetős tagjai gyakran anyagi lehetőségeiket meghaladva álltak a közös szándék mellé, ez megsokszorozza az összegyűlt pénzadományok és a támogatók igen nagy száma felett érzett örömünket. Úgy hisszük, hogy ezek a példák Szent László élő emlékezetének és szellemiségének igaz jelei mai világunkban.

Szent László lovas szobrának felállítása lassan nem is annyira anyagi természetű feltételek biztosításától függ. A lovas szobor megalkotására felkért művészek szakszerű munkájához oda kell tenni a váradi magyarság és minden Szent László királyt tisztelő polgár összefogását ezen szép álom megvalósítása érdekében. A 2017-ben már bemutatott makett átdolgozás alatt áll azért, hogy egy kifinomultabb minta alapján kerüljön kivitelezésre a várt lovas szobor.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség továbbra is kiemelkedően fontosnak tartja, hogy alapító és pártfogó szent királyunk szakrális méltóságához illő köztéri emlék jöhessen létre Nagyváradon, valamint támogatásáról biztosít minden olyan személyt, intézményt és közösséget, amely a tiszta szív szándékából, politikai és egyéni érdektől mentesen kívánja szolgálni közös célunkat.”

A lovas szobor 2017-ben elkészült makettje alapján az alkotó, Deák Árpád most a kétszeres életnagyságúra tervezett szobor vasvázra épített agyagváltozatán dolgozik. Ennek alapján öntik majd bronzba szent királyunk mását a munkával megbízott zimándújfalui (Arad megye) öntőműhelyben.

„Évekkel ezelőtt olvastam, hogy volt egy Szent László lovas szobor a váradi várban, melyet a Kolozsvári testvérek készítettek a XIV. században. Habár valószínű, hogy Kolozsvári Márton és György itt, Nagyváradon készítette a három szent király álló és Szent Lászlónak a művészettörténetben különleges helyet elfoglaló lovas szobrát, sajnos egy pár vázlatos ábrázoláson kívül semmilyen nyom nem maradt utánuk” – válaszolta Deák Árpád képzőművész arra a kérdésünkre, honnan ihletődött a szobor megtervezésekor. „Több vázlatot is készítettem, foglalkoztatott egy olyan történelmi személyiség alakja, aki a romanika korában élt, a gótika és a reneszánsz idején teljesedett ki a kultusza, s akinek szakrális jelenléte a dél-olaszországi Altomontétól Vilniusig, a Felvidéktől Bolognán át Székelyderzsig meghatározta az eszményi lovagideált. S ami nagyon fontos: utóélete Nagyváradon teljesedett ki, máig ható szellemi jelenlétként” – tette hozzá.

Mint mondta, a XI. századból nem maradt, nem maradhatott hiteles ábrázolás a királyról, így a későbbi korok Szent László-ábrázolásai jelenthették a kiindulópontot. Ilyen a nagy reneszánsz mester, Simone Martini kis oltárképe, a Sangineto olasz lovag síremlékén szereplő Szent László-alak, amely nagyon hasonlít a Bunyitay Vince rajzán látható váradi káptalani pecséten szereplő arcmásra, aztán a számtalan Kárpát-medencei freskó királyábrázolásai és talán a legfontosabb, a Szent László-herma.

„A hermában talált koponya antropomorfológiai vizsgálata után elkészítették az arcrekonstrukciót, ezt is figyelembe vettem. Ami a hagyomány szerint közvetlenül kötődik a királyhoz, az a zágrábi katedrális kincstárában őrzött palást. A szakirodalom szerint eredete a XI. századi Szicília lehetett. A palást hatszögű, stilizált virágmintás motívumait felhasználtam a kompozícióban. A koronával kapcsolatosan a Salamon király obulusán szereplő hercegi abroncskoronát tartom a legvalószínűbbnek, ilyen lehetett László koronája is” – árulta el az alkotó.

A munka folyamata eléggé hosszas volt, a különböző dokumentumok, adatok kisebb-nagyobb mértékben befolyásolták a „megfogalmazást”. „Számomra akkor zárul le a folyamat, amikor átadom a vasvázra épített és megmintázott agyagszobrot az öntőműhelyben. Reményeim szerint a bronzöntés és a végleges helyen való elhelyezés után kel életre a kétszeres életnagyságú szobor” – mondta Deák Árpád.