Otthonra talált az MM Pódium
A Bethlen Gábor Alap közreműködésével 2018-ban kaptak lehetőséget egy olyan nagyobb összegű támogatás elnyerésére, amit bármire elkölthettek, idézte fel Meleg Attila. Megkérdezték, mire van szükség, ő azt mondta, hogy kell egy szállítójármű, mert azt bérlik, és hogyha marad annyi pénz, akkor egy szolgálati lakás, ami székhelyéül is szolgál az MM Pódium Kulturális Egyesületnek, hiszen az a céljuk, hogy mindent egy fedél alá költöztessenek.
„Már tavaly ősszel elindult a házkeresés, kerestünk egy olyan kisebb, de több helyiségből álló házat, amely megfelel nekünk irodának, próbateremnek, raktárnak, reprezentációs térnek, emellett legyen benne ruharaktár, díszletraktár és műhely is a bábuk és kellékek, díszletek javításához” – sorolta a társulatvezető. Végül éppen március 15-re sikerült fedél alá hozni a vásárlást.
Meleg Attila szerint ez az első komoly elismerése a munkájuknak. Kaptak támogatásokat 2012 óta szintén a Bethlen Gábor Alapon keresztül, de azok 2-3 hónapra, legfeljebb fél évre voltak elegendők. Ezekből például utánfutót, kül- és beltéri hangosítást vásároltak, a kelléktárat gyarapították, kiszállásokra, turnékra költöttek. A gyermekprodukciókra elég kevés pályázati lehetőség van – jegyezte meg –, holott a költségek szinte ugyanakkorák, mint a felnőtt produkciókéi. A most elnyert összeggel azonban azt akarták, hogy maradandó nyoma legyen a nagyobb támogatásnak, és ez a ház a társulat és a külső szemlélő számára is maradandó érték.
Évi kétszáz gyermekműsor
A Matyi Műhely Bábszínházat 1991-ben alapították, s a Tempó Klub tíz évig adott otthont neki. Aztán átmentek a nagyváradi várba, de onnan 2012-ben, a vár felújításának kezdetén ki kellett költözniük. Egyesületként egyébként 2009 óta működnek, előtte korlátolt felelősségű társaságként dolgoztak, de úgy nem tudtak pályázni. A továbblépéshez kulturális egyesületet hoztak létre, és a repertoárt bővítették színházi tevékenységre, a bábszínházi előadásokat is átgondolták, több az élő szereplő, több az interaktivitás bennük.
Mindeközben hét éven át egyik bérleményből a másikba költöztek, volt olyan év, hogy kétszer is. Ráadásul szanaszét voltak, a biharpüspöki Bocskai Művelődési Házban próbáltak például, de volt egy külön bérelt raktáruk, másutt egy bérelt műhely, a képzőművész otthon dolgozott, Meleg Attila pedig otthon tartotta az irodát…
Az MM Pódium azonban a nehézségek ellenére folyamatosan dolgozott. Évente 200-250 gyermekműsort játszanak, és három-négy bemutatójuk van. Emellett az ifjúságra, a nyugdíjasokra és a felnőttekre is gondolnak, egyes előadásaik hiánypótlók, ilyen volt például a váradi kabaré újraélesztése. Ez a műfaj nagyon sok lehetőséget ad, 10-15 éve folyamatosan készítik a kabaré-előadásokat. Változik a zenei összeállítás, jelenetekkel, kuplékkal, vidám versekkel is bővítik a repertoárt, hogy bármilyen meghívásnak eleget tudjanak tenni. Hívták már meg őket nyugdíjas-találkozóra, születésnapra, falu- és városnapra, vállalati rendezvényen is felléptek már, meg persze a jeles napokon, mint a Mikulás, Márton-nap stb.
Rendszeresen visszajárnak megyénkben az Érmellékre, a Sebes-Körös és a Fekete-Körös völgyébe, Dél-Biharba, s természetesen Nagyváradon és környékén is játszanak. Visszatérő fellépők Arad, Szilágy, Szatmár, Kovászna, Hargita és Brassó megyében, de Temesváron, Déván és Vajdahunyadon is játszanak, Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 70, Hajdú-Bihar megyében 35 településen lépnek fel, Kelet-Szlovákiában pedig 15 helységbe visszajárnak.
Már az egyesület alapításakor elhatározták – emlékszik vissza Meleg Attila –, hogy csak értéket közvetítenek, és megpróbálják továbbadni mindazt az általános műveltséghez szükséges tudnivalót, amit főként a magyar embernek kötelezően ismernie kell. Nagyon sok pedagógus is megnézi az előadásaikat, mert nemcsak gyerekeknek szóló érdekességeket, tudnivalókat csempésznek bele produkcióikba, hanem a felnőttekhez is szólnak. „Az a mi ars poeticánk, hogy nem az a nagy dolog, ha a színházat meghívják valahova, hanem az, ha rendszeresen visszahívnak. És a jó általában kiszorítja a rosszat. Annak örülök, hogy a pályázatok adta lehetőséggel élve eljutunk olyan településekre is, ahova színház vagy bábszínház egyáltalán nem jut el” – tette hozzá.
Tapasztalataik szerint nemcsak Arad és Temes, hanem Bihar, Szatmár és Szilágy megye is szórványosodik. „Amikor kezdtem a szakmát, még a nyolcvanas években, bizony volt úgy, hogy egy hét alatt elértük azt a nézőszámot, amit most egy hónap alatt érünk el. Szinte egynegyedére csappant az a létszám” – emlékezett vissza. Kellő erkölcsi támogatás hiányában nagyon-nagyon nehéz kultúrmissziót végezni, de azért csak fölgyullad az a kis reménysugár, s példát is mondott rá Meleg Attila. Műsorfüzetük mellékleteként kiadják az MM Pódium Hírmondót, ennek a Bábszínház Barátja rovatába gyerekektől kérnek rajzokat, verseket, meséket, s folyamatosan bővül a „szerzők” listája.
Tájolás és emlékszobák
Az MM Pódium csapata változó. Általában húszfős, és mindig az adott előadáshoz szerződtetik a megfelelő művészeket. Hozzájuk tartozik egy gyerekcsoport, a minipódium is, és vannak bedolgozók, akik csak bizonyos tevékenységre jönnek, például karakterszínészek. Az előadásokat pedig a meglévő társulatra, a meglévő személyzetre állítja össze Meleg Attila.
Évi három-négy bemutató készül gyermekeknek, egy-kettő pedig felnőtteknek. Nyáron szabadtéri előadásokat is kínálnak, de szükség esetén mások előadásainak népszerűsítésében is segítenek. A társulatvezető azt is elárulta, hogy menedzserekkel dolgoznak, akik minden megyében vagy régióban elvégzik a feladatukat. Ők kérik az új előadást, azt népszerűsítik, az időpontokat egyeztetik; kialakítottak egy olyan bűvkört, amely segíti is a munkát, és egyben el is várja a színvonalat – fogalmazott az alapító.
Nagyváradon általában nyolc-tíz előadásuk van, a többi „tájolás”, azaz kiszállás, magyarázta meg a szakkifejezést Meleg Attila. A hét három-négy napja tájolás, egy-két nap az itthoni ügyintézés, olyankor Váradon vagy a város közelében játszanak. A kiszállásaikat is idejében kötik le, például az Iskola másképpen program heteiben sokfelé járnak bábelőadásokkal. Néha zsűrizni is kell, különböző rendezvényeken, megnyitókon részt venni vagy kiállításon véleményt mondani, tehát reprezentálni kell az MM Pódiumot, ezért sokrétű és szép ez a munka, tette hozzá.
Meleg Attila azt is elárulta, hogy a felnőtteknek szóló előadások bővítéséhez felkérte bátyját, Meleg Vilmos színművészt. „A bátyám nagyon sokáig játszotta a Csokonai-műsorát, és szomorúan hallom, hogy jelenleg a középiskolások egy órában tanulják Csokonait. Ezért örülnek a pedagógusok, amikor egy-egy nyílt magyarórát hirdetünk, ilyenkor valakit behatóan bemutatunk versekkel, mozgással illusztrálva a színpadon. Befogadóbb a gyermek a nyílt magyarórák iránt” – osztotta meg tapasztalatait beszélgetőtársunk.
Ő idén készített egy összeállítást Hol volt, hol nem volt címmel, ebben hat magyar népmesét dolgoztak fel. Az előadást szeptember 30-án, a magyar népmese napján mutatták be Nyíregyházán. Ennek nyomán most a világ meseirodalmából dolgozna fel meséket. Nagyon sokat jelent számára Andersen világa, hiszen nagyon nagy kihívás bábszínpadra vinni, de ott van Hauff vagy Grimm mesetára is.
Meleg Attila szeretettel beszélt a volt munkatársakról is, például Tolnay Tibor festőművészről, akiről az új székhely egyik szobáját tervezi elnevezni. De láthatjuk a Mircea Cosma pantomimművész készítette leporellót, Nagy Emília, Bányai Szabados Katalin terveit. Egy másik szoba Karalyos Sándor bábművész, valamint Dankó János zeneszerző nevét viseli majd, ők is sokat foglalkoztak a fiatal művészekkel. Nehéz felsorolni mindenkit, hiszen volt, aki csak egy előadásban működött közre, de hálás azoknak is, akik munkájukkal a háttérből segítették-segítik a társulatot és az MM Pódiumot.
