Pályakezdő albisi lelkész
Az albisi református gyülekezet presbiterei Kócza István főgondnokkal az élen hosszú ideig kutakodtak megfelelő lelkipásztor után, mert az előző pap nem sok dicsőséget hagyva hátra, távozott a nyáj éléről. Az eltelt időszakban többnyire Darabont Tibor ottományi tiszteletes hirdette az igét Albison is. Végül szeptember elsejétől megoldódott az áldatlan állapot, püspöki kinevezéssel Demeter Szabolcs István került a gyülekezet élére.
A lelkészi hivatal irodájában beszélgetünk a frissen végzett lelkipásztorral; megelégedéssel szól az ottani közösségről. Demeter Szabolcs István 1992-ben született lelkészcsaládban, édesapja egy évvel korábban érkezett Tótiba, azóta ott szolgál. Heten vannak testvérek, négy fiú és három lány. Közülük hatan vagy már lelkészek, vagy teológiai hallgatók. Erre azért már felkapom a fejem… A várt magyarázat sem marad el: szülei példamutató keresztyén életvitele mindmáig hatással van az életükre. Édesapja őszinte hitéletét látva Istvánban már öt-hat évesen megfogalmazódott az elhatározás, hogy ha felnő, lelkipásztor lesz. A tinédzserkort ő sem vészelte át némi lázadás nélkül, de istenhite mindvégig megóvta a kísértésektől.
A családban tapasztalt életvitel meghatározó jellegén túl a Teremtővel való személyes, bensőséges kapcsolata játszott döntő szerepet pályaválasztásában. Zárójelben meg is jegyzi, hogy manapság már többnyire csak a hitüket a mindennapokban megélők vállalják a papi hívatást, hisz társadalmi és anyagi megbecsültségük jócskán csökkent az utóbbi évtizedekben. A társadalomba beszüremlő vagy inkább beömlő nyugati szabadosság sokakat eltávolított az egyháztól. Többségük vagy a világi életvitel felé fordult, vagy keresztény hitét másmilyen szellemi irányultsággal cserélte fel. Mindkettő egyaránt veszélyes.
A falusi lét is jelentős változásokon megy át, még ha nem is olyan intenzitással, mint a városokban. Éppen ezért a lelkipásztorokra egyre nagyobb felelősség hárul. A fiatal tiszteletes mindezeknek tudatában van, a lelki építkezést tartja most elsődlegesnek. Visszaállították a vasárnapi két istentiszteleti alkalmat azzal a módosítással, hogy a délutáni együttlét interaktív jelleget kapott. Megbeszélnek igerészeket, bibliai történeteket, a jelenlévők is véleményt nyilváníthatnak az elhangzottakról. Ez a módszer közelebb hozza egymáshoz a lelkipásztort és a gyülekezet tagjait, a hívek mindinkább magukénak érzik az egyházat.
A fiatalok kezdeményezték az ifjúsági bibliaórák beindítását. Csütörtökönként találkoznak a lelkészükkel. Egyházi kórus eddig is működött, ezen a téren minden megy a maga rendjén, Herman Csaba kórusvezetőnek köszönhetően. A gyermekek és a konfirmálásra készülők hitoktatása is jó úton halad. 2020-ban hét fiatal fog konfirmálni. Viszont a nőszövetség megalakítása még csak a tervek között szerepel. Majd az őszi betakarítási időszak végeztével válik időszerűvé; télen több szabadidejük van a közösség asszonyainak. Mindeközben a tiszteletes családlátogatásba kezdett, sorra kereste fel a faluban élőket, ismerkedett, elbeszélgetett velük. Az albisi református egyházközség 600 tagot számlál; idén stagnált a lélekszám: 15 temetésre ugyanannyi keresztelő jutott.
A parókiára is beinvitál a tiszteletes: szépen felújított, összkomfortos lakással várta a gyülekezet a lelkészt és feleségét. Demeter Szabolcs István egy hónappal azelőtt nősült, hogy Albisra érkezett volna. Felesége, Zsófia asszony épp idehaza van, mosolyogva mutatkozunk be egymásnak. Hétvégeken tartózkodik csak a faluban, ötödéves orvostanhallgató Marosvásárhelyen. Temesváron ismerkedtek meg, a tiszteletes legnagyobbik bátyja ott lelkipásztor. Zsófia asszony is élő hitű keresztyén, sokat forgolódott a temesvári gyülekezetben. Amikor együtt van férjével, naponta közösen olvasnak a Bibliából, majd megbeszélik az olvasottakat.
Annak ellenére, hogy jó ideig nem volt lelkipásztora az albisi gyülekezetnek, a presbitérium jól sáfárkodott az egyház vagyonával: a 25 hektár földdel és az erdőrésszel. A bérbe adott szántók után járandóságot kapnak, az erdőből pedig évente 8 köbméter tüzelni valót. A falu jelentősebb közösségi ingatlanai a református egyház tulajdonában vannak: a néhány éve felújított kultúrház, a két iskolaépület, ezek után bérleti díjat fizet az önkormányzat. Jó állapotban van az egykori tanítói lakás is, ma gyülekezeti házként használják.
Megtekintjük az említett ingatlanokat. Kócza István – aki egyúttal az Albist is magában foglaló Érbogyoszló község polgármestere is – néhány férfival az iskola mögött szorgoskodik. Egy nagy kapacitású kazánt próbálnak a helyére igazítani. Mostantól központi fűtésük lesz az iskoláknak – mondja hangjából érződő elégedettséggel a polgármester. Majd azt is elmondja, hogy nemrég sikerült tíz ár földet vásárolniuk az iskola közvetlen szomszédságában.
A XII. században épült, majd kibővített, román stílusú templomba is bemegyünk. A tiszteletes elpanaszolja, hogy egy helyen beázott a tető, a falakról mállik a vakolat. Pedig tíz évvel ezelőtt teljes felújításon esett át az imádság háza. A kivitelezőt okolja a hibákért, az nem végzett jó munkát. Az édesapja által pásztorolt tóti gyülekezet templomát is ugyanaz a vállalkozó újította fel, s ott is hasonló minőséget produkált.
Szombat lévén még sok teendője van vendéglátómnak, áldott szolgálatot kívánva köszönök el tőle. Az áldás mellett sok-sok cselekvő egyháztagra is szüksége lesz, akik maguk is az áldás részei.
