Gyermekotthonok Nagyszalontán
A Szent Antal Otthont egy hatalmas családi házban rendezték be, ez 2004 óta működik, a Béke Királynője Otthont pedig egy hajdani kaszárnyaépületben alakították ki 2008-ban. A védelmi minisztériumtól átvett ingatlant a város adta át használatra a Szent Ferenc Alapítványnak.
A Böjte Csaba atyához tartozó két létesítmény igazi otthont nyújt a gyerekeknek. Az otthonokat egy dévai tanár házaspár, Makai István és Mónika vezeti, valamint több nevelő felügyeli, irányítja a gyerekeket. A kicsik és nagyok napjai családias környezetben, minden nap harmonikusan telnek itt, és a tanulás mellett természetesen a játék és a kikapcsolódás is szerepet kap. Olyan gyermekek neveléséről gondoskodnak a szalontai otthonokban, akik saját családjukban hátrányos körülmények között nevelkedtek. Az itt dolgozó nevelők igyekeznek úgy gondoskodni róluk, hogy testileg, értelmileg, érzelmileg és erkölcsileg is a koruknak és képességeiknek megfelelően fejlődjenek. Lapunknak Makai István igazgató mesélt a létesítményekről, az itt élők mindennapjairól.
– Hány gyermekről gondoskodnak jelenleg a Szent Antal és a Béke Királynője Gyermekotthonokban?
– Jelenleg 70 gyermekünk van összesen, de voltak olyan időszakok, amikor száznál is többen laktak nálunk. Mostanra sokan már kirepültek, dolgoznak, családot alapítottak.
– Kik kerülhetnek be az otthonba, hány éves kortól?
– Minden olyan rászoruló, nehéz szociális helyzetben lévő gyermeket befogadunk, aki már betöltötte a 7. életévét.
– Kérem, ismertesse az otthon hétköznapi programját!
– Mi úgy működünk, mint egy család, reggel mindenki iskolába megy, miután hazaértek a gyerekek, megebédelnek, majd 15 órától kötelező szilenciumot tartunk 18 óráig. Mindenkinek van valamilyen házimunkája, amit a tanulás után elvégez, utána pedig szabadprogram van. Este 7-kor vacsorázunk, majd a kisebbek 9 óráig, a nagyobbak pedig 10 óráig maradhatnak fenn.
– Hogyan kerültek és kerülnek ide a gyerekek?
– Vannak, akiket az alapítvány keres fel, így kerülnek ide, valamint a gyermekvédelmen keresztül is érkeznek hozzánk gyerekek.
– Meddig maradhatnak a gyerekek az otthonban?
– Addig, amíg a szülő talpra nem áll. Ha megteremti a gyermekneveléshez szükséges körülményeket, akkor visszatérhetnek saját családjukba a gyerekek. Ha ez nem történik meg, akkor a felnőtté válásuk után kell csak kiköltözniük, persze miután munkát és saját lakást találnak, tehát ha már megteremtették maguknak a mindennapi megélhetéshez szükséges feltételeket.
– Úgy élnek tehát az otthonban, mint egy igazi család?
– Igen, mi úgy gondoljuk és érezzük, hogy a nagyszalontai gyermekotthonokban élő közösségeket valóban családnak nevezhetjük, hiszen a nevelők igazi anya-apaként támogatják, oktatják, nevelik a gyermekeket. Lelkiismeretesen foglalkoznak a kicsikkel, segítik őket a mindennapi feladatok megoldásában, és törekednek arra, hogy az otthon gyermekei felnőttként is építő tagjai legyenek a közösségnek.
– Milyen anyagi forrásból tartják fenn az otthont és látják el a gyerekeket?
– Az otthonokat Nagyszalontán és Románia-szerte mindenhol a jó szándékú támogatók adományaiból működtetjük. Vannak köztük cégvezetők, politikusok, magánszemélyek, számos nagyszerű ember. Nagyszalontán minden esztendőben egy jótékonysági estet is rendezünk a helyi RMDSZ-szervezettel karöltve, ilyenkor a város lakosai közösen segítenek az árva és nehéz sorsú gyermekeknek az adományaikkal. A hajdúváros vállalkozói és magánemberei immár 16 éve fognak össze rendszeresen és vizsgáznak jelesre minden esztendőben a nehéz körülmények között élő gyermekek támogatásáért végzett munkában.
