Neves érmelléki borásznál jártunk

Tavaly a szentjobbi borversenyen több érmet is szerzett Hegedűs Attila, akkor megbeszéltük, hogy felkeresem Mihályfalván, és elbeszélgetünk arról, mi mindent tett azért, hogy az érmelléki kisváros borászai is elismerést szerezzenek. Idén szüret előtt találkoztunk, s megmutatta a Derík (Derék) Szőlőskertben három parcellát elfoglaló szőlejét. Nem kis meglepetésemre az egykor neves szőlőskertben rajta kívül mindössze egy-két gazda foglalkozik szőlőtermesztéssel, a többi parcellán az elhanyagoltság, a gazdátlanság jelei mutatkoznak. Mindenütt gaz, kiszáradt tőkék, borzalmas látvány. Házigazdám szerint a területet ma már „Síralom Szőlőskertnek” kellene nevezni.

Hegedűs Attila otthonában folytattuk a beszélgetést; a kertjében is elég nagy területen termeszt szőlőt, egy kis részt foglalnak el a család számára szükséges zöldségek. El nem tudtam volna képzelni, hogy pár lépésre a főutcai tömbházaktól ily csodálatos gazdaságot láthatok. A Kopasz utcai háztól a Móka patakig nyúlik a szőlőse. Megmutatta a pincéket is a nagy bortartályokkal, a borházban egy nagyon régi prést csodálhattam meg, no meg a többi felszerelést, a kádakat, melyek nem hiányozhatnak egy borosgazdánál.

Vendéglátóm a továbbiakban meggyőzött arról – s ezt később mások is megerősítették –, hogy a szőlőtermesztésben és a bor előállításában szerzett szaktudása egyetemi szintű. Pedig a tanult mestersége tévészerelő. Azt tudakoltam tehát először, hogy miként ébredt fel benne a szőlő és a bor iránti szeretet, hiszen egyértelmű, szereti és tiszteli mindazt, amivel foglalkozik.

– Én úgy szoktam mondani, hogy ez genetikailag kódolt, ugyanis apai nagyapám Bihardiószegről érkezett Mihályfalvára 1930-ban. Itt kötött házasságot nagyanyámmal, és elhozta magával a szőlő és a bor szeretetét Diószegről. Édesapám ezt továbbvitte, és úgy gondolom, hogy a Jóisten ezt most rám ruházta. Eredeti mesterségemre, a tévészerelésre nem nagyon van már szükség, és mivel én nem vagyok az az ember, aki ül és siratja magát, hanem dolgozni akarok, így hát azt csinálom, amiben tudok fejlődni, és amiben sikerélményem van. 2009-ben kezdtem szőlőt telepíteni itt a kertben, először csak keveset, saját fogyasztásra. Később vett ez nagyobb lendületet. Abban a 17 áras parcellában, amit a Derík Szőlőskertben láttunk, kékfrankost és tízszázaléknyi merlot szőlőt termesztek. Ezt a parcellát telepítettük először, 2011-ben, majd egy év múlva egy másik darabot, azt fehér fajtákkal: bianca, chardonnay, szürkebarát, cserszegi fűszeres, generosa. A kertben is nagyon sokfajta szőlő terem, mindet külön-külön szedjük le, úgy készítünk belőlük bort. Tavaly 21 fajta borom volt. El lehet képzelni, hogy ez mi munkát jelent, ha minden egyes tételnél tökéletesen sterilre mosom ki az edényeket, de én amolyan megszállott, bogaras ember vagyok. Kezdetben, amikor egy-egy borversenyen részt vettem, kétkedve fogadták, hogy Mihályfalván, a homokon ilyen jó borokat tudok előállítani. Az igazsághoz tartozik, hogy az első években vettem a szőlőt, és az abból készült borral neveztem be, de később a saját szőlőimből készült borral jelentkeztem. A kezdeti sikerek felvillanyoztak, és kitűztem magam elé, hogy a következő két esztendőben meg kell legyen az első aranyérmem. Ez meg is történt, éppen Mihályfalván nyertem szürkebaráttal, a zsűritagok között ott volt Csávossy György.

Házigazdám a díjnyertes bor elkészültéig vezető folyamatról is beszélt. Mint kiderült, a szőlőművelést önszorgalomból tanulta meg, szakkönyveket vásárolt, az interneten keresztül is tájékozódik. Azt is kitanulta, miként állapítják meg a szedés időpontját.

– Az eredményes szőlősgazdának mindenképpen a legfontosabb tényező a karbantartás, a szőlő kezelése mellett az, hogy mikorra időzíti a szüretet. Ezt én úgy döntöm el, hogy megvizsgálok egy erős tőkét, egy közepest és egy gyengébbet, és refraktométerrel különböző méréseket végzek a cukortartalom meghatározására. Sajnos a legtöbb esetben nem lehet megengedni, hogy a szőlő teljesen megérjen, 20-22-es cukortartalommal, ezért hamarabb kell leszedni.

Szüretelni nem délben kell kimenni, hanem kora reggel, amikor még hűvös van – magyarázta tovább. Ne zsákba szedjék a szőlőt, de ha mégis, és abban is viszik haza a termést, a zsák ne legyen sötét színű, világos legyen, mert nem mindegy, hogy mennyi napfényt gyűjt össze. A szőlővel úgy kell bánni, mint a hímes tojással, nem szabad dobálni, mert a bogyó megsérül. A leszedett gyümölcsöt azonnal fel kell dolgozni, nincs ilyenkor pihenés. Nála nem jut a présbe kocsány, e célra olasz kocsánytalanító gépet vásárolt Magyarországról. Hosszan sorolta még, mi mindent kell tenni azért, hogy jó minőségű must kerüljön a tartályokba. Nagyon fontos a bor megfelelő kezelése, időben való lefejtése csakúgy, mint az, hogy a tartály mindig színültig legyen, az oxidálódás elkerüléséért. A szüreten Hegedűsék egész családja részt vesz.

– Nálam a szüret másfél hónapig tart. Ez nem azt jelenti, hogy mindennap szüretelünk, hanem a sokfajta szőlő különböző időpontokban érik be.

A kiváló minőséghez az is hozzájárul, hogy a szőlőművelésben nem használ műtrágyát, gyomirtót, kizárólag szerves anyagokkal táplálja a talajt. Hatalmas komposztáló gödörben érik a szerves trágya. A szőlőskertről, magáról a szőlőtermesztésről is beszélt vendéglátóm.

– A deríki a mihályfalvi szőlősök ékszerdoboza volt valamikor, fagyvédelmi szempontból is kitűnő helyen található, no meg lakott területen, nem kint a határban. Sajnos ma már jórészt elhagyatott. Ha én nem lennék, akkor már az a néhány darab szőlő sem lenne, mert két hónapon keresztül én foglalkoznom az őrzéssel is. E nélkül már az oszlopok sem állnának. A szőlőtermesztés a kitartásról szól, olyan ember ne fogjon bele, aki pénzt akar keresni. Egy jó barátom megkérdezte tőlem: „Attila, mondd már meg nekem, hogy lehet ebből a szőlőből vagy borból egy kisebb vagyonra szert tenni?” Egyszerű a képlet, válaszoltam, előtte egy nagyobbat be kell fektetni. Az egész tevékenység szívből kell hogy jöjjön, kitartó munka eredménye mindaz, amire ősszel az ember azt mondhatja, no ezt értem el. Hiszen már januárban elkezdjük a metszést. Ezt mi hárman csináljuk, a nagybátyám, Kecskés Zoltán, az őr és jómagam. Én a középső soron megyek, hogy lássam, mit csinál a másik kettő.

Hegedűs Attila állandóan képezi magát. A gazdakörrel egy debreceni látogatáson egyetemi tanárok előadásait hallgatták meg, s mikor a szőlészetre került a szó, ő kérdezett, s a professzor szinte csak neki beszélt. Mivel kitűnt jártassága a témában, meg is kérdezték, hogy hol tanít, hol végezte az egyetemet.

Jó gazda módjára hol a szőlőben van, hol a pincékben. Sietett pontosítani, nem inni jár a pincébe, hanem hogy mindent figyelemmel kövessen. Elárulta azt is, hogy sajnos egyelőre nincs utánpótlás a családban erre a munkára. A pincében és a borházban rend és tisztaság. Hordói nincsenek, különböző méretű tartályokban tartja a borait. Az értékesítésről elmondta, hogy jó részét maga adja el, egyes rendezvényekre direkt az ő pincéjéből kérik az italt. Arra a felvetésre, hogy nyithatna egy üzletet a városban, azt feleli, oda is kellene egy ember, de nincs, mivel ő erre már nem érne rá.

Az is érdekelt, hogy megkeresték-e már szakmai tanácsért mihályfalviak annak érdekében, hogy úgy gazdálkodjanak a szőlősükben, ahogy ő teszi, hogy olyan minőségű bort állítsanak elő, mint amilyen az övé. Egy személy kereste fel, válaszolta, s hozzátette: ez nehéz munka, néha megállás nélkül többórányi dolog, teljes embert követel, ezt nem mindenki tudja vállalni. Ő szükség esetén azt is megteszi, ha túlterheltnek látja a tőkét, ha sok fürt van rajta, hogy lecsíp pár fürtöt, hogy a megmaradók tudjanak beérni. Munkájának az elismerését pedig a borversenyeken megnyert díjak jelzik.

– Pontosan nem is tudom, hány aranyérmet nyertem, de olyan 70-80 körül, és többször is nyertem már nagy aranyat. Az idén Diószegen 284 borminta vett részt a versenyen, az enyém a legmagasabb pontszámot, 95,602-et kapott, így elnyertem a nagy aranyat. Ezek az eredmények sokat jelentenek számomra. Én azért járok versenyekre, mert olyan emberek között lehetek, akiket tisztelek, becsülök, szakmabeliek, szeretek velük együtt lenni, és mert tanulni akarok! Nem restelltem, hogy a zsűritagokat megkérjem, mondják el, ha esetleg hibáztam valamiben, hogy máskor azt a hibát ne kövessem el.

Hegedűs Attila egyébként 12 fajta borral nevezett Diószegen, tizenegy aranyérmet és egy ezüstöt nyert velük. A mintegy hatezer tőke szőlőből meg lehet élni, „de nem ugrik ki a cipőből” – fogalmazott.

– Nem sírok, megélek belőle, de nem tudok meggazdagodni, hiszen a jövedelem nagy hányadát újra be kell fektetni, mindig szükség van újabb és újabb anyagokra, tartályokra stb.

Rákérdeztem, mit ért azon, hogy neki a szőlő a gyermeke, hiszen beszélgetésünk alatt tett egy ilyen kijelentést, s láttam, hogy többször is megsimogatta a szőlőt.

– Ezt azért mondom, mert így is érzem. Minden egyes szőlőtőkémet én tettem a helyére, én guggoltam mellette, egyetlenegy sincs, amit ne én ültettem volna. Imádom, szeretem teljes szívemből, amit csinálok.