Bethlen Gábor titkára, udvari történésze

Bihar megye szülötte, Bojti Veres Gáspár három fejedelem alatt szolgált levéltárosként, történetíróként, diplomataként. Csonkán fennmaradt életműve Erdély múltjának kutatói számára értékes forrás.

Valamikor az 1590-es évek elején született, nem messze Váradtól, a mai Hajdú-Bihar megyei Bojt községben – innen származik nemesi előneve. Jobbágyszármazású apja, Veres János egy helybeli fölbirtokos, Bojthi Balázs szolgálatában állott, ez utóbbi szabadította föl. A család szűkös anyagi helyzete miatt a tehetséges ifjú pártfogók segítségével tanult a közeli Nagyvárad illustris scholájában, a nagy humanista hagyományok színhelyén. 1613-tól középfokú tanulmányait Debrecenben folytatta.

Döntő jelentőségű volt Bojti Veres Gáspár életében, hogy jóakarói felhívták rá Bethlen Gábor figyelmét, és a fejedelem 1617-ben a heidelbergi egyetemre, a kálvinista teológia és tudományosság akkori fellegvárába küldte tanulni Pareus Dávid ottani jeles professzor pártfogása mellett. Bojti háláját egy Bethlenről még Heidelbergben írt panegirisszel (dicsőítő beszéddel) rótta le. Bethlen Heidelberg után Páduába és Párizsba kívánta küldeni, hogy kellőképp kiképezve udvarában használhassa fel. A fejedelem érdeklődését a sokoldalúan felkészült peregrinus iránt az is fokozta, hogy midőn unokaöccsét, Bethlen Istvánt, akit Erdély trónján utódjának szánt, Heidelbergbe küldte, és Pareustól kért mellé nevelőt az ott tanuló magyarok közül, a professzor Bojtit ajánlotta tanítványai közül. Bojti hazajött a fiatal Bethlenért, és vele meg Geleji Katona Istvánnal együtt tért vissza Heidelbergbe. Innen azonban a már javában dúló harmincéves háború viharai elől 1620-ban kénytelen volt hazatérni társaival együtt. Így mégsem jutott el se Páduába, se Párizsba.

A fejedelem udvarában

Itthon Bojti Veres Gáspár előbb a marosvásárhelyi kollégium tanára lett, majd rövid ideig Kassán tartózkodott a fejedelem mellett, ismét István nevelőjeként. Minthogy azonban Bethlenék nem voltak megelégedve Bojti szigorúságával, 1622-ben ismét visszatért a marosvásárhelyi kollégiumba. 1623-ban aztán Gyulafehérvárra került a fejedelem szolgálatára. Itt a nagy tudományú költő és diplomata, Bocatius János utódaként Bethlen udvari történetírója és concionátora (lelkésze) lett, valamint a nagy értékű és gazdag, sokat szenvedett káptalani levéltár requisitora. Monumentális, 12 kötetesre tervezett, befejezetlen történeti művét ez időben kezdhette írni.

További életét Gyulafehérváron élte le, az udvar kegyeit élvezve, nemességet nyert polgárként, kedvező anyagi körülmények között. Kétszer nősült, első házasságából egy, a másodikból két leánygyermek született.

Kiemelkedő esemény élete utolsó részéből németországi kiküldetése, mikor is Bethlen megbízásából a gyulafehérvári iskola számára tudós német professzorokat kellett toboroznia. De juttatott neki Bethlen Gábor diplomáciainak nevezhető titkos külföldi megbízásokat is.

A torzóban maradt nagy mű

Bojti képzettségét, hivatalát tekintve pap volt, de műveltségén – művéből kitűnik – nem a teológiai-vallási, hanem inkább a humanista-filológiai elem uralkodik, s voltak kétségtelenül jogi ismeretei is. Történetíráshoz a fejedelem megbízásából és céljainak szolgálatában fogott: Bethlen Gábor életét és tetteit akarta megírni a De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen … S. Romani imperii Transsylvaniaeque principia … librorum XII. 1624., hosszú, de történetírásról vallott nézeteiből sokat eláruló című művében. Ezt a XVII. századi történetírás egyik legkomolyabb, legértékesebb szakmunkájaként tartják számon.

A ránk maradt első három könyvben azonban csak 1614-ig jut el. Az első rövid vázlatot ad a Bethlen család történetéről, majd Báthory Zsigmond és Gábor történetét adja elő, s ugyanitt vázolja fel Bethlen életét uralomra jutásáig. Ő kora ifjúságától a mindenkori erdélyi fejedelmek szolgálatában állott mint katonájuk, és egész ifjúkora a fejedelmek állami és hadi akcióinak keretében folyt le. Az első könyv Báthory Gábor brassai vereségével (1611) végződik, a második előadja Bethlen és Báthory meghasonlását és Bethlen uralomra jutását, míg a harmadik Bethlen még ingadozó uralmának megszilárdítására tett kezdő intézkedéseit beszéli el 1614 nyaráig.

Bojti meg akarta írni hőse családjának, „illustris prosapiájának” (nemzetségének) eredetét is, mégpedig abból a három oklevélből, melyeket a gyulafehérvári káptalani levéltárban talált. A leghatározottabban kijelenti, hogy egyáltalán nem hajlandó hősének nem létező ősöket kitalálni, nem viszi vissza eredetét Noé bárkájáig, sem pedig hazug görög írások nyomán valami antik istenekig. Igazi származását azonban ki kell mutatnia. Művének előhangjában írónk nem titkolja, hogy urának tetteit apologetikus céllal akarja megírni, másfelől leszögez egy igen fontos módszertani (heurisztikai) elvet: történetét levéltári kutatások alapján (ex archivis vetustissimis et grammatophylaciis), kétségtelen hitelű oklevelekből akarja megírni, realisztikus, pozitivista, csak tényeket közlő történetet adni, s elkerül minden fikciót, lenne az mégoly hízelgő is hősére nézvést.

Bojti közelebbi célja kimutatni, hogy Bethlen jogosan és Erdély érdekében jutott uralomra, s hogy kormányzata a leghelyesebb. Ezt azzal is ki akarta emelni, hogy elődeinek uralkodását, a két utolsó Báthoryét (nem is szólva a Vitéz Mihály véres és Székely Mózes gyászos epizódjáról) a lehető legfeketébbnek festette meg. Bethlen Erdély megmentője, felszabadítója Báthory tűrhetetlen zsarnoksága alól. Bojti kimondja, hogy erőszak és jogsértés lehet törvényes jogalapja egy uralomnak, lehet jogos forrása egy újabb, mégpedig helyes jognak, és a „haza érdekében” szabad megsérteni a jogot. Ezeket a machiavellisztikus elveket kellett Bojtinak meghirdetnie, hogy igazolja fejedelme uralmának jogosságát.

Bojthy Gáspár Historycusnak 200 frt.

Számottevő, nyomtatásban megjelent munkái közé tartozik egy még marosvásárhelyi professzorsága idején kelt, rendkívül megtisztelő megbízatása Bethlen Gábor részéről: a Károlyi Zsuzsánna fejedelemasszony temetésekor tartott latin nyelvű beszédsorozat gondozása-szerkesztése. Ezt 1624. április 15-én Bojti Gáspár állította össze, Exeqviarvm Caeremoniallum cím alatt, s többek között belefoglalta Gaspar Boithi Ludi moderator Maros-Vasarheliensis latin versét, illetve Praefatio: Caspar Boithi címzésű előszavát, továbbá egy latin nyelven mondott beszédét. Annak ellenére, hogy az Exequiarum nem történeti mű, az udvari történetíróvá emelt Bojti a szerzői szövegeket úgy szándékozott megalkotni, hogy miközben megörökítette a temetés eseményeit, a történetírásnak mint az antikvitástól örökölt, humanista módon imitált műfajnak a célját is szem előtt tartsa, olyan példákat kívánt bemutatni az olvasónak, amelyek a helyes életre tanítanak.

Bethlen Gábor halála után továbbra is az udvarnál maradt, ugyanis Brandenburgi Katalin számadásai között találjuk, hogy „Bojthy Gáspár Historycusnak 200 frt.” volt a járandósága. E valóban szép fizetés mellett takarékosan is élt. Háza, szőleje, rétje volt, ezeket két feleségével szerezték.

Előrehaladott kora ellenére I. Rákóczi György fejedelem Bojtit többször küldte titkos követségbe az európai uralkodókhoz. Hogy mikor halt meg, nem tudni, utoljára 1640-ben említik a nevét.

Szilágyi Aladár összeállítása

2019.06.27
Galéria
Bethlen Gábor tudósainak körében. Madarász Viktor festménye
Kulcsszavak: