Rejtett adatok szalontai személyiségekről (1.)

A közelmúlt népszokássá nemesedett ünnepsége számomra nem mindennapi meglepetést hozott. Dr. Szabó Ferenc barátom – egykor a gyulai Állami Levéltár, majd Békés megye valamennyi múzeumának gondnoka – testes csomagot juttatott el hozzám hat évtizedes barátságunk bizonyítékaként. A nekem szánt olvasnivaló mellett egy kisebb szatyor szerénykedett néhány soros útmutatással: „Tartalmát juttasd el az Arany-múzeumhoz!” Természetes, hogy munkakörében megőrzött minden olyan nyomtatványt – könyv, meghívó, röpirat stb. –, amely egy valamikori kutatónak örömet, eligazítást szerez. Eme szándéka arra ösztönözte, hogy kiválogassa a szalontai vonatkozásúakat. Így került egymás mellé három halhatatlanságba magaslott földink, Zilahy Lajos, dr. Kiss Ferenc és Kulin György néhány, előttünk ismeretlen írása.

Zilahy Lajos (1891–1974) író és szerkesztő. Az alábbiakban életmódjáról, műalkotásairól – terjedelmi korlátok miatt – nem szólhatok. Megtették ezt a kritikusok és az arra hivatottak. Eme elhatározásomat csupán azért szegem meg, mert a bemutatandó két műdalának helytálló értékeléséhez javallott a serdülő diák rímbe szedett gondolatainak első nyilvánosságra kerülése.

A Nagyszalontai nyomdák és hírlapok című könyvem papírra vetése megkívánta a korabeli sajtó közleményeinek ismertetését. Ekkor bukkantam a téli iskolaszünetét élvező, 15 éves diák Zilahy Lajos első verseire és rövid tárcacikkeire. A hetente megjelenő Szalontai Lapok főszerkesztője újdonságként iktatta be karácsonyi számának mellékletébe a gyermekember kétszakaszos versét, a Szövögetem… címűt, az írói tehetséget érzékeltetendő. Jómagam ez utóbbi tény bizonyítására másoltam szövegembe a kezdő strófát: „Szövögetem az álmok fonalát, / Hogy így lesz, úgy lesz évek múlva majd, / Az én nagy, szürke, sötét világomba / Egyszercsak eljössz vígan, mosolyogva. / …S ha lehunyom a két szememet, / Elibem suhan lelked árnya / Hullámos, fehér ruhában!”

Érettségi bizonyítványa birtokában – szülői ösztönzésre – jogi doktorátust szerzett, mezei jogászként. Utóbbi jelzőt manapság nem használjuk, ám az ő idejében ez azt jelentette, hogy ügyvédbojtárként egy már önállósult perpatvaros fiskális alkalmazottja lett, dr. Herczeg Sándor irodájában. Szabadidejében az ifjú úriemberek életmódját követte, ezt egy életrajz jellegű versében meg is örökítette: „Fehér girardi, egy szál vörös szegfű, / Kesztyűs kezemben ezüstfejű pálca, / Így sétáltál ki hivatal után / csöndes Szalonta esti korzójára. / Késő tavasszal a Népkert végén / Teniszeztünk az égő alkonyatba, / Talpig fehérbe öltöztek a lányok, / És hangos volt a régi város alja.”

Ennek ellenére Klió, Kalliopé, Thalia kisegítő barátságát sem becsüli le. Kacagást kiváltó színjátékát helybeli ifjakkal adatja elő, a pesti Apolló kabarét vidám egyfelvonásosokkal látja el. Két fővárosi lap munkatársa. Azonban nem csupán prózai és színművek szerzőjeként vált ismertté, hanem dalszövegíróként is, amint az általam korábban beharangozott ajándéknak köszönhetően kiderült.

Kezemben a szokatlan nagyságú (32/26 cm), két lapra terjedő nyomdai termék. Fedőlapján az alábbi szöveg: „Az Apolló kabaréban énekli Németh Juliska.” Alatta a cím szokatlan nagyságú, 3 centiméteres betűkkel: „Szerelmes vers. Szövegét írta Zilahy Lajos, zenéjét szerzette Buday Dénes. Ára 10 kor.” (Buday Dénes: 1890–1963; nagyváradi születésű zeneszerző, operettje a Csárdás; az 1930-as évektől a magyar filmek közismert alkotója – szerz. megj.)

Bevezetőmet kövesse Zilahy két ismeretlen dalának szövege!

Szerelmes vers: 1. A bánat egy kopott, szép, régi szőnyeg, / Magányos órán rajta heverek. / Emléke fáj az elrepült időnek, / Ő szőtte nékem ezt a szőnyeget, / Ő szőtte nékem ezt a szőnyeget. // 2. Fáj ifjúságom elveszett négy éve, / S a hogy hazudta hű tekintete. / Fáj szőke, lágy hajának érintése, / Tünt kedvem, hogyha játszottam vele, / Tünt kedvem, hogyha játszottam vele. // 3. Más álmodás, más szemek tiszta fénye, / Más boldog órák intenek nekem, / Szaladni kéne mindegyik ölébe, / Én lerogyok a kopott szőnyegen, / Én lerogyok a kopott szőnyegen. // 4. Itt fetrengek és vadul kéjelegve, / Mint egy kicsorbult, rozsdás régi kés / Ó, mélyre jár, gyökerig vág a régi penge, / Szúrom szívembe ezt a szenvedést, / Szúrom szívembe ezt a szenvedést.

Valóban furcsa kis történet: 1. E történet akármi furcsa, ó! Ó! Ó! / De hihető, mivel tény és való, ó! Ó! / Szerepel benne egy hölgy és egy úr, / Szerették ők egymást tur és retur. / A hölgy szeme kék volt, mint az azur, / Ezért szerette őt úgy az az úr. / Az úr szerette, ám a hölgy viszont / Nem óhajtott vele intim viszonyt. / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon mulattató! / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon mulattató! // 2. Pedig az úr, s ez ép a megható, ó! Ó! / Ígért mindent, mi szép, mi drága s jó! Ó! Ó! / Imádom Önt fehéren, lelkileg, / S miként a sír, nem szólok senkinek. / Jöjjön fel egyszer hozzám, kedvesem, / Meglátja, nem történik semmisem. / S felelt a hölgy: Ha így beszél Kegyed, / Fel akkor Önhöz pláne nem megyek. / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon, nagyon mulattató! / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon, nagyon mulattató! // 3. És most jön itt a furcsa csattanó. Ó! Ó! / A nő mégis felment a kis bohó. Ó! Ó! / Hogy szavát megtartja-e az úr, / Avagy csak tőrbe csalja őt gazul!? / S kitűnik, az úr annyira jellemes, / S már oly ártalmatlanul nemes, / Hogy asszonyként ment fel hozzá a nő, / És lány gyanánt jött vissza tőle ő. / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon, nagyon mulattató! / Ó! Ó! Ó! Nagyon, nagyon, nagyon mulattató!

Zilahy más-más erkölcsű szövege után a kísérőzene jellegéről. Az elsőt 3, a másodikat 7 ütemű dallam vezette be. Végül arra figyeltem föl, hogy a fedőlapon előbb tüntették fel a versíró nevét, s csak utána a zeneszerzőét. Manapság ennek ellentétjével találkozunk.

A fedőlap legalsó szövegéből megismerhető a kiadó: Bárd Ferenc és Fia. Nyomdájuk Budapesten. Meglehetősen borsos áron, 10 koronáért bocsátották az érdeklődők rendelkezésére. Sajnálatos, de az titok maradt, hogy ebből mennyi került a két szerző zsebébe.

Úgy vélem, hogy ismertetésem nem végződhet e könnyelműnek tetsző közéleti magatartással. Élettörténetéből az önmaga megörökítette ellentétet kívánom felvillantani. Az ügyvédbojtár fiatalúr öltözködését, gondolatvilágát a bevezetőmben idézett verssorokban rímekbe foglalta. Ámde reája szakadt az első világháború, amit a 23 éves ifjú el nem kerülhetett. Katonai kiképzése után hadnagyi rangban részt vett a Kárpátokon túli harcokban, és súlyosan megsebesült. Hogy milyen jellemformáló hatása volt ennek az esztendőnyi megpróbáltatásnak, arról személyesen tett hitet: „Részt vettem a lengyelországi rohamokban, és emberi vér mosta le rólam a léhűtő jogászéveket. Úgy érzem, a galíciai pokolban meghaltam és újjászülettem…”

Felépülése után a korábbi két napilap munkatársaként a hadügytől mentességet kapott. Leszerelték. Természetes, hogy a korábbinál többet tartózkodott Budapesten, ámde időbeosztása családi házukban is módosult. Hozzákezdett első önálló munkája megszerkesztéséhez. 1916 nyarán tisztelettel adta át édesanyjának a Versek címűt és tartalmút. Az érdeklődők 3 koronát fizettek érte.

1919 áprilisában Nagyszalonta Románia része lett, a Zilahy család apraja-nagyja pedig Budapestre menekült. 1921-ben Lajos hazatért, hogy elvesztegesse korábbi otthonát, és búcsút mondjon szülővárosának.

Budapesti évtizedeit tíz regényének, 17 színművének, jó néhány filmjének visszhangos sikere jellemzi, nem szólva az irodalmi s a közéletben betöltött irányító szerepéről.

 

2019.05.27
Galéria
Az Apolló Kabaré számára írt egyik dala nyomtatásban
Kuplészövegírói munkájának másik terméke
Zilahy Lajos