Szlovákiai intő példa az RMDSZ számára

Közel háromszáz, a megye minden RMDSZ-szervezetét képviselő küldött foglalt helyet kedden, április 23-án késő délután a Szakszervezetek Művelődési Házának nézőterén. Cseke Attila szenátor, a Szövetség megyei elnöke nyitotta meg és vezette le a XLIX. megyei küldöttgyűlést. A színpad előterében felállított prezídiumi asztalhoz invitálta Pete István megyei választmányi elnököt, Biró Rozália parlamenti képviselőt, országos nőszövetségi és SZKT-elnököt, Szabó Ödön képviselőt, megyei ügyvezető elnököt és Pásztor Sándort, a Bihar Megyei Tanács elnökét. A pulpitushoz Cseke Attila állt először, hogy elnöki beszámolóját megtartsa.

Ahogy a Szövetség Bihar megyei szervezeténél már megszokott, az ülés dokumentációját a küldöttek előre kinyomtatott füzetben megkapták a regisztrációkor, a küldötti kártyájuk mellé. Cseke Attila részletes elnöki beszámolóját is tartalmazta a füzet, így a megyei elnök – a leírtakat kiegészítendő – helyzetértékelést tartott. Nyomatékosan figyelmeztette a hallgatóságot, hogy az RMDSZ-nek nincs alternatívája, a szervezet befogadó, jut munka mindenkinek, és mindenkire szükség is van, hogy továbbra is sikeres legyen, mert „régi és új politikai erők” támadják. Az a céljuk, mondta Cseke, hogy szlovákiai mintára egy vegyes pártot szervezzenek meg, amely „majd megmenti az országot és a magyarokat is”. Nem szabad ezt megengedni. Ellentétbe állította a közigazgatásbeli anyanyelvhasználatban alkalmazott kettős mércét és azt a bukaresti álláspontot, mely szerint itt modellértékű a kisebbségek helyzete. Talán ha a magyarság is a népesség egy százalékára apadt volna, mint a diktatúra idején valutáért kiárusított németeké vagy zsidóké, akkor igaz lehetne ez, de mi nem fogytunk el, nem akarunk kivándorolni, és kérjük az anyanyelvhasználatot és az anyanyelvi oktatást – fogalmazott Cseke.

A megyei elnök a jövő hónapban esedékes európai parlamenti választásokra is kitért. Mint mondta, ez magyar ügy, ugyanis 75 ezer erdélyi magyar gazdálkodót érint az EU-s mezőgazdasági támogatás megléte vagy csökkentése, az EP-t meg kell győzni, hogy a sikeres európai kisebbségvédelmi kezdeményezésből legyen jogszabály, és az önkormányzatok fejlesztésére szánt EU-s forrásokat ne csökkentsék. Ezért mindenkit a szavazásra buzdított.

A Választmány Állandó Bizottságának, a Szabályzat-felügyelő Bizottságnak, az Etikai és Fegyelmi, illetve az Ellenőrző Bizottságnak a jelentései után Biró Rozália nyitotta a hozzászólók sorát. Az alsóház külügyi bizottságának elnökeként az EU kül- és biztonságpolitikai helyzetéről szerzett ismeretei alapján az EP-választás tétjének azt jelölte meg, hogy a május 26. után felálló testület meg tudja-e védeni a keresztény értékrendet.

Pásztor Sándor a váradi impériumváltás centenáriumi ünnepségei kapcsán jutott arra a következtetésre, hogy itt „elgurult a gyógyszer”. Nincs rendben, mondta, hogy „a mostani helyzetet a legnacionalistábbak is megirigyelhetnék, ahogy próbálják belénk sulykolni, hogy legyőzöttek vagyunk”. Példaként megmutatta a polgármestertől kapott húsvéti üdvözlőlapot: még azt is a bevonulás képei illusztrálják. A megyei tanácselnök reményét fejezte ki, hogy az EP-választás után visszatérünk a normalitáshoz.

Szabó József megyemenedzser, az RMDSZ megyei szervezetének egyik ügyvezető alelnöke azt emelte ki, hogy vannak és kellene olyan ötletek, amik mögé magyarok és románok is beállnak. Példaként olyan terveket említett, amelyeket 2012-ben Cseke Attila váradi polgármesterjelöltként hozott szóba, s melyeken a mostani városvezetés már dolgozik.

Aranyics János hiányolta a megyei elnök beszámolójából a rogériuszi körzeti székház megszűnésének említését. Mit mondta, a kezdetektől általa vezetett, hajdan az ország legnépesebb körzete 2001-ben meg akarta venni a helyiséget, de nem lett belőle semmi, és az ingatlant az önkormányzat most másnak eladta. Levélben vár választ a dél-rogériuszi körzet választmányához a kérdésre, miként történhetett ez meg.

Szóbeli választ szinte azonnal kapott is Szabó Ödön megyei ügyvezető elnöktől. A politikus rámutatott, hogy a székházvesztés Váradon összefüggésben van a választásokkal: 2016-ban éppen a megyei székházat kellett elhagyniuk, mert pont akkor renoválták az épületet, és három évbe telt, amíg visszaköltözhettek. Az RMDSZ egyébként gyarapodott is, hangsúlyozta az ügyvezető elnök: megvették a Sonnenfeld-palotát, és kulturális, ifjúsági közösségi teret alakítanak ki ott, illetve a velencei körzet lehetőségeinek szűkülése egyet jelent a Kolozsvári úti volt katolikus kultúrház megújításával és bővítésével. A rosszat képesek jóra változtatni – hangoztatta. A váradi centenáriumi zászlóerdőre utalva Szabó Ödön azt a kérdést tette fel, nem a gyengeség jele-e ez, amivel a hatalmon levők meg akarják győzni magukat, hogy elhiggyék, valóban az övék a város. Történészként pedig nem az esemény megünneplése zavarja, mondta, hanem az, hogy annak a hadseregnek a bevonulása előtt tisztelegtek, amelynek katonái egy nappal korábban száznál több ártatlan civil életét oltották ki Köröstárkányban és Kisnyégerfalván. Az EP-választásról azt mondta, a Romániának járó 33 hely közül hármat magyarellenességükről ismert listavezetők, hazug pártelnökök foglalhatnak el, az a kérdés, lesz-e mellettük egy becsületes, az RMDSZ listáját vezető Winkler Gyula.

A felszólalások után – az érintettek tartózkodása mellett – a küldöttgyűlés elfogadta a tevékenységi beszámolókat. Ezután színpadra szólították a Hűség és a Kezdet díjjal idén kitüntetetteket. Előbbit a bályoki nyugalmazott pedagógus, RMDSZ-alapító tag, volt helyi tanácsos, Seres Erzsébet és a nagyszalontai Sárközi Sándor nyugalmazott építőmérnök, volt helyi és 22 éven át megyei tanácsos, utóbbit az érmihályfalvi Boros József nyugalmazott pedagógus, közösségszervező, a helyi RMDSZ-szervezet alapító tagja, volt elnöke, továbbá a nagyváradi Szilágyi Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnöke vehette át Cseke Attilától. A pályájukat, érdemeiket ismertető laudációkat Szabó Ödön olvasta fel.

Húsvét harmadnapja lévén, a küldöttgyűlés hivatalos lezárása után az egybegyűltek még megtekinthették a Bekecs Néptáncszínház előadását Ember az embertelenségben címmel, az elmúlt száz év emlékére.