Kislány a Himaláján
Expedíciónak számít minden olyan 3500 méter fölötti hegyi túra, hivatalos nevén trekking, melyet nem hivatásos hegymászók hajtanak végre. A hivatásosok 6500 m fölötti mászás esetén beszélnek expedícióról – világosított föl a himalájai expedíciót megjárt Kocsis Emese. A margittai vállalkozó kedvű édesanya és kislánya útjának fő célja az egészséges és sportos életmód népszerűsítése, továbbá az egzotikus tájak, az ottani emberek, szokásaik, kultúrájuk megismerése volt. A közgazdász végzettségű Kocsis Emese örömmel mutatta be gyermekének, hogy az ottani gyerekek elektronikus kütyük nélkül is tudnak boldogan, felszabadultan élni. Nincs laptopjuk, mobiltelefonjuk, de tudnak örülni, mondjuk, egy kecskének, s szívesen eljátszanak vele. Egészséges, sportos életet élnek, sokat vannak a szabad levegőn, és nagyon boldogok.
A biharországi hegymászók azért választották az áprilist, mert a tapasztalatok szerint ez a hónap a legalkalmasabb a trekkinghez. Ez még a száraz évszak része, a monszun időszaka később köszönt be. Akkor is lehet mászni, de már sokkal megterhelőbb és kellemetlenebb. Expedíciójuk 14 napig tartott, ebből 3 napot vett igénybe az akklimatizáció. Ehhez három magassági szinten kellett időzniük: 3500 méteren, az alaptáborban, majd 4200 és 4800 méteren. A túrázóknak a nepáli államtól útvonalengedélyt kell kérniük, és azt szigorúan be kell tartaniuk. Letérni nem lehet, mert katonák ellenőrzik az útvonal betartását, és ellenőrző pontokon pecséttel igazolják a megjelenést. Beszélgetőtársam elmesélte, hogy az engedélyük kiváltásakor kiderült, hétéves gyermek ilyen magasságig még nem jutott el. Ezért a hatóságok csak szülői felelősségvállalásra adták ki a passzust. Ilyen szempontból tehát Sophie úttörőnek számít.
A hegyi vezetők a helyi lakosok, a serpák közül kerülnek ki. Nélkülük elképzelhetetlen a himalájai hegymászás. Tapasztalataikra minden hegymászónak, túrázónak szüksége van, nekik pedig bevételi forrás a turisták kísérése. Emeséék vezetői nagyon csodálták, hogy egy hétéves kislány ilyen emberpróbáló útra mert vállalkozni.
Természetesen egy ilyen túrát nem lehet úgy teljesíteni, hogy felállunk a fotelből, és nekiindulunk. Előtte komoly fizikai felkészülésre van szükség. Sophie édesanyjával együtt már ötéves korától hegyet mászik, itthon feljutott 2510 méteres magasságig. Mondhatni, hogy amit itthon lehetett, azt meg is mászták. 2017-es útvonaluk a következő volt: indulás Margittáról Budapestre, onnan repülővel, dubaji átszállással, a nepáli Katmanduig, majd egynapi autózás 1500 m magasságig, s ott kezdődött a gyalogtúra. Napi 600-700 méteres szintkülönbséget lehet teljesíteni, ennyit még elvisel egy edzett szervezet. Távolságban ez napi 12-15 km gyaloglást jelentett. Reggel 6 óra előtt indultak egy serpa és egy teherhordó kíséretében, és körülbelül este 6-ra teljesítették a napi távot. Kétnapos kitérővel útba ejtették a világ legmagasabban (4918 m) fekvő tavát, a Tilicho-tavat, melynek alaptábora 4800 méteren fekszik. Itt éjszaka olyan hideg volt (–4, –5 Celsius-fok), hogy bár fedél alatt aludtak, azokat a holmikat, amik megfagyhattak, a hálózsákjukba kellett rakniuk.
A tervezett útvonalat szerencsésen teljesítették, különösebb problémák nélkül. Bár kötelezően magukkal kellett vinniük egy oxigénpalackot, kellő fizikai felkészültségüknek köszönhetően nem kellett használniuk. A csúcsmászást éjszaka teljesítették, hogy elkerüljék a nappali erős szelet. Rengeteg élménnyel gazdagodva, önmagukkal megelégedve, jogos büszkeséggel tértek haza.
Aki szereti a hegymászást, az nem áll meg félúton. Így van ez Emese és Sophie esetében is, hiszen idén áprilisra is megszerveztek már egy 17 napos himalájai expedíciót. A célpont a Manaszlu-hegy 5200 méteres Larkya La hágója. Ez nem magasabb előző célpontjuknál, de megmászása technikailag nehezebb. Először is sokkal több a hó, az utolsó szakaszt pedig már hegymászó felszereléssel kell megtenniük. Ezen az útjukon is három napra tervezik az akklimatizációt, és 14 napra magát a túrát. El is kezdték már a felkészülést. Hetente háromszor futnak erdei terepen, dombos-mocsaras helyeken. Sokat tartózkodtak kint a tél folyamán, hogy szokják a havas időt.
Első útjuk anyagi finanszírozását nagyrészt önerőből oldották meg, a mostanihoz már több támogatót találtak, így valószínűleg marad is pénzük, és azt a daganatos betegségekben szenvedő gyerekek gyógyítására ajánlhatják fel. A szponzorok a támogatást egy civil szervezeten keresztül juttathatják el nekik.
Kocsis Emese nagyon hasznosnak tartja a gyerekek számára az aktív, szabad levegőn végezhető időtöltést, kikapcsolódást, a túrázást. Ám a sportolásért nem kell Nepálig elutazni, hiszen helyben is lehet egészséges, sportos életet élni. Persze nem ártana az sem, ha a szülők jó példával szolgálnának… „Sokkal kényelmesebb leülni és a tévét bámulni, de sokkal egészségesebb a természet lágy ölén eltölteni szabadidőnket” – vallja a Himaláját megjárt édesanya. Expedícióikkal erre is szeretné felhívni a figyelmet.
