Tíz éve segítenek a német barátok

Az alapítvány több mint 25 éve segíti azokat a romániai (Bihar megyei) intézményeket, szervezeteket, melyek rászoruló, sokgyermekes családban, illetve árvaházban vagy bentlakási rendszerben nevelkedő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak. Az évek során adományaikat eljuttatták Micskére, Telegdre, Élesdre, Monospetribe, Bihardiószegre és Pusztaújlakra is.

A margittai kórházban januárban ünnepelték kapcsolatuk fennállásának tizedik évfordulóját. A kapcsolat létrejötte Füzesi Laura német szakos tanárnőnek és férjének, dr. Szabó József neonatológusnak köszönhető. A tanárnő akkoriban Micskén dolgozott, őt kérték fel tolmácsolásra, és ő szívesen segített. Közben megismerkedett a támogatókkal, s a baráti beszélgetések alkalmával az is kiderült, hogy párja a margittai kórház újszülött osztályán dolgozik. Az alapítvány vezetői felvetették, hogy szívesen ellátogatnának az egészségügyi intézménybe. Ez meg is történt, és úgy döntöttek, a margittai kórházat felveszik a támogatandók körébe. Attól kezdve rendszeresen, évente kétszer – januárban és júniusban – érkeznek az adományok. A tolmácsolás feladatát itt is a tanárnő vállalta magára. „A rendszeres találkozók során igazi baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, s ez akkor is erős lenne, ha nem lenne szó adományokról” – mondta dr. Szabó József.

A kórház menedzsere, Bradács Alíz Ildikó, miután átvette az intézmény vezetését, csatlakozott a baráti körhöz, és mindig nagy szeretettel fogadja az alapítvány tagjait. Minden alkalommal személyesen találkozik a csapattal és köszöni meg áldozatos munkájukat. Valószínűleg a csapatot ezek az elismerések is motiválják további tevékenységükben. Az idei jubileumi találkozón egy szeretetebéden gyűltek össze és beszélték meg az elmúlt évtized történéseit, tapasztalatait. Apró ajándékokkal lepték meg kölcsönösen egymást, és kifejezték reményüket, hogy barátságuk még hosszú ideig tartani fog.

Szabó doktor elmondta, hogy ők soha nem kérnek konkrét dolgokat, de az alapítvány lelkes tagjai mindig eltalálják, mire van a legnagyobb szükség. Nagyon sok ágyneműt, orvosi fogyóeszközt, felszerelést, babaápolási terméket, babaruhát, műszereket és kórházi ágyakat is hoztak a tíz év alatt. Tisztítószerekről is gondoskodnak minden alkalommal, a mosókonyha számára pedig nagy kapacitású vasalógépeket vittek, melyek megkönnyítik az ott dolgozók munkáját. Ezek általában használt gépek, de még több évig működnek kifogástalanul. A németországiak adományaikat otthoni telephelyeiken gyűjtik össze, jószívű adakozóktól, és a hetente összeülő alapítványi hölgyek fáradhatatlanul rendszerezik a készletet. Komoly munkát jelent ez számukra, de céltudatos, nagyon lelkes csapatról van szó, akiknek a segítségnyújtás örömet szerez. Így a munka számukra örömforrás. Az 5-6 fős törzsgárdát időnként szimpatizánsok is segítik. A szállítási költséget úgy tudják csökkenteni, hogy a kamionsofőrök önkéntesek. Egy ideig az önkéntes sofőr az egyik szomszéd település polgármestere volt, egy másik pedig, bár betöltötte a 80. évét, mégis vállalta a hosszú utat. Rendszerint egy utánfutós kamionnal érkeznek, és alaposan kidolgozott ütemterv alapján látogatják meg az általuk támogatott intézményeket, szervezeteket.

„Nagylelkűségük, önzetlenségük páratlanná teszi őket, érdemes a példájukat követni! Valamennyien családosok, így a jótékonykodással töltött időt a szeretteiktől veszik el. Elhivatott emberek, akiknek a jótékonykodás magától értetődő dolog” – mondta őszinte elismeréssel Szabó doktor.

Az alapítvány alapító tagját, jelenlegi elnökét, Michael Nagelt kérdeztem:

– Mit jelent az önök számára a tízesztendős segítői/baráti kapcsolat?

– Egyrészt tíz évvel idősebbek lettünk, másrészt pedig egy évtized alatt sok élményt és sok barátot gyűjt az ember. Megfigyeltük, hogy ez idő alatt a kórház sokat fejlődött, kibővült, de még mindig szükség van a segítségünkre. Egy kicsit szomorú is vagyok, mert ez idő alatt Romániában kevés dolog mozdul meg. Úgy látom, az emberek nem figyelnek eléggé egymásra. Egyesületünk politikamentes szervezet, a segítségünkkel ahhoz próbálunk hozzájárulni, hogy a szegény embereknek, gyerekeknek könnyebb legyen az életük. Valamennyi tagunk ezt az elvet követi. Munkánkat mindaddig folytatjuk, ameddig erőnk engedi.

– Úgy gondolja, lesz majd 15., esetleg 20. évforduló is?

– Erre most nem tudok biztos feleletet adni. Egyesületünk tagjai már elég idősek, és nem tudni, meddig lesznek képesek dolgozni. Igyekszünk bevonni a fiatalokat, hogy fenntartsuk a folytonosságot. Reméljük, ők is olyan elhivatottak lesznek, mint mi. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy folytatódjon ez a kapcsolat. Örömmel tapasztaljuk, hogy mindig szívesen és nagy szeretettel fogadnak bennünket, megszervezik az adományok gyors és zökkenőmentes fogadását. Minden alkalommal elmegyünk meglátogatni szegény családokat is. Az lesz az igazi öröm számunkra, ha eltűnik a szegénység, az emberek elégedettek lesznek az itteni életükkel, mert mindenkinek biztos és kiszámítható megélhetési lehetősége lesz.