Múltbecsülés Érsemjénben

A magyar kultúra napját méltóképpen ünnepelték Érsemjénben. Ez alkalommal mutatták be a Kazinczy Ferenc életéről készült dokumentumfilmet

Kazinczy Ferenc emlékezetét mindig is méltóképpen őrizték az érsemjéniek. A helyi művelődési ház névadója, Fráter Loránd nótás kapitány a múlt század elején egy szoborra valót muzsikált össze, hogy 1907-ben felavathassák a nyelvújító szobrát. A kommunista évtizedek alatt hatalmasra növő zöld sövénnyel szegélyezték a szobrot, ily módon óvták az avatatlan tekintetektől. Az utóbbi évtizedek alatt kinyíltak a lehetőségek, emlékmúzeum őrzi a falu nagyjainak hagyatékát, a szoborpark Kazinczy-kert néven vésődött a köztudatba, eközben a helyi iskola is a magyar költő, író, nyelvújító nevét viseli. A magyar kultúra ünnepére időzítve pedig idén januárban Kazinczy életútját végigkísérő filmet mutattak be. Az alkotás címéül a „főszereplő” mondását választották: Jót s jól.

Az eseményre a Fráter Loránd Művelődési Központban került sor. A helyszín előtti parkot többször körbe kellett autózni, ameddig szabad parkolóhelyet találtunk. A református templom környékétől a szoborparkon vezet át az út. A hóesésben örökzöldek bólogattak az érkezők felé, Kazinczy tekintetes úr szobra is hatalmas süveget öltött, míg a közelben a szobrot adományozó Fráter Loránd kőhegedűje „akácos útról” regélt.

A kultúrtér vendégmarasztaló, kellemes mellege, a színvonalas színpadi előadás maradandó emléket teremtett. Az érdeklődőkkel, meghívottakkal megtelt nézőtérről az esemény nyitányaként stílszerűen a Himnusz hangzott el, majd pedig a színpadra szegeződtek a tekintetek. A helyi Ezüstperje Néptánccsoport (vezetőjük az időközben Magyar Kultúráért díjjal kitüntetett Sütő Judit és Sütő Szabolcs) érzelemdús táncjátékát, a magyarság összetartozását erősítő szövegbetéteit visszatükrözték a párás tekintetek. Mindezt megelőzően Balazsi Beáta Kazinczy Ferenc tekintetes úrnak címzett levelét olvasta fel, ebben a nyelvújító szellemi hagyatéka őrzőinek, a kései utódoknak a helytállását idézte fel. Az írás irodalmi töltete mellett a hagyományok, az anyanyelv iránti elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. A színpadi műsor zárásaként a tánclépésekbe lopott magyarságtudatot hasonló érzelmi fogantatású szavalatok követték a helyi iskola diákjainak előadásában.

Az előadások után Balazsi József, Érsemjén polgármestere köszöntötte a megjelenteket, elsőként Magyarországról Szili Katalin autonómiaügyi miniszterelnöki megbízottat, Demeter Katalin konzult, Petneházy Attila kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztost, Telegdi Andrea külgazdasági attasét, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Társaság képviseletében érkezett Fehér Józsefet és Kiss Endrét, Cseke Attilát, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökét és nem utolsósorban a Debreceni Médiacentrum jelen levő tagjait. Utóbbiak a dokumentumfilm alkotói. Az elöljáró beszédében felidézte egykori látogatását a magyar országgyűlésben, amikor Szili Katalin, az akkori elnök irodájában fogadta, megvendégelte, sőt az erkélyre is kivezette mondván: ez az a hely, ahol kikiáltották a köztársaságot. „Feledhetetlen élmény volt ez számomra” – emlékezett Balazsi. Kazinczy Ferenc munkásságának ápolása kapcsán a mesebeli királyt idézve elmondta, hogy egyik szeme sír, a másik nevet. Sír, mert lassan kikopik a nyelvújító a köztudatból. Nem rendőrviccnek szánva, egy történetet is elmondott ezzel kapcsolatban. Debrecenben egy rendőri eljárásba keveredett, az egyenruhások azt kérdezték tőle, hogy mivel idegen állampolgár, igényel-e tolmácsot. Erre visszakérdezett, hogy hallottak-e már Kazinczy Ferencről, mert az neki a falubelije, így miért kérne tolmácsot? Hát ki az a fickó? – jött a hatósági érdeklődés. De hála Istennek, manapság is vannak ilyen „fickók”, akik ápolják hagyományainkat, értékeinket, mind Magyarországon, mind az elszakadt részeken. „A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem édes miénk – idézte Kazinczyt a polgármester. – Ennek jegyében kötelességünk őrizni örökségét, mert mi nem határon túli magyarok, hanem határtalanul magyarok vagyunk.”

Szili Katalin beszédét bensőséges hangulatú visszaemlékezéssel kezdte, Csiha Kálmán püspökkel való találkozásáról szólt. Különleges levegője van az Érmelléknek, kiemelkedő nagyságokat adott a nemzetnek – folytatta. Főként a 2010 utáni magyar politika jelentőségét méltatta, ami megteremtette az egy nemzethez való lelki összetartozást. Közös cél, hogy mindenki a szülőföldjén élhessen és gyarapodhasson oly módon, hogy anyanyelvén szerezhesse meg a tudást. Büszkék lehetünk magyarságunkra, egyedinek kell maradnunk a globalizációs civilizációban – vélekedett a miniszterelnöki megbízott.

Értékeink, kultúránk mások előtt is vállalhatók – kezdte beszédét Cseke Attila –, hisz senki ellen nem irányulnak, s példaértékűek, követendők lehetnek bármely nép számára. Éppen ezért mutassuk meg magunkat, hogy megismerhessék szándékainkat, amit kultúránkkal képviselünk. Büszkén elmondhatjuk, hogy, mi magyarok mit képviselünk: egyetemes értékek ezek. Cseke köszönetet mondott a helyieknek azért, hogy Kazinczy hallatán egyre kevesebben kérdezik: ki is az a fickó?

Röviden szólt még a jelenlevőkhöz Fehér József és Vojtkó Ferenc, a film rendezője, majd pedig pörögtek a Kazinczyit bemutató filmkockák.

2019.03.26
Galéria
A dokumentumfilm rendezője, Vojtkó Ferenc és Balazsi József polgármester
Balazsi Beáta levelét megírta a „tekintetes úrnak”
Meghívott vendégek az első sorokban
A film DVD-jének borítója
Az Ezüstperje Néptánccsoport