História

Kék macska a vendéglő cégtábláján

A XIX. és XX. század fordulóján Nagyvárad bővelkedett jobbnál jobb vendéglőkben. Közöttük is talán a legnagyobb népszerűségnek a kisvendéglők örvendtek. Ilyen volt a Kék Macska is.

Ami a könyvből kimaradt

Legújabb Régi képeslapok, régi történetek című kötetemben Nagyvárad-Újvárost mutattam be. De azóta is gyűltek újabb képeslapok. Ezekből adok közre most kettőt.

A legnagyobb magyar „nemíró” (3.)

Szűts Dezső (Nagyvárad, 1869 – Nagyvárad, 1926) újságíró, szerkesztő, Ady Endre barátja és ivócimborája, sokak véleménye szerint Ady „egyik rontó szelleme” volt. A költőt Váradról való eltávozása után Budapestre kísérte és gyakran „kísértette” őt.

Szépül a Bémer tér

Nemrég újították fel a Bémer (ma Regele Ferdinand) tér keleti frontján levő egykori Stiedl-féle házat. A városvezetés azt tervezi, hogy néhány éven belül a tér teljes házállománya új köntöst kap majd.

Amit a színházról tudni illik

A nagyváradi eklektikus építészet egyik legszebb példája a színház épülete. Legdíszesebb része a neoklasszicista főhomlokzat, a főtengely kiemelésére a középrész elé nyílt oszlopos csarnokot – portikuszt – tervezett a bécsi Fellner és Helmer cég, háromszögű oromzattal, azaz timpanonnal.

A legnagyobb magyar „nemíró” (2.)

Szűts Dezső (Nagyvárad, 1869 – Nagyvárad, 1926) újságíró, szerkesztő, Ady Endre barátja és ivócimborája, sokak véleménye szerint Ady „egyik rontó szelleme” volt. Kettejük viszonyának bizarr keretet nyújtott a Szűts szerkesztette Színházi Újság.

Volt egyszer egy Kis Pipa

Hajdanán Nagyvárad egyik emblematikus kisvendéglője a Szent János utca 5. szám alatti Kis Pipa volt. Hírnevét, közkedveltségét nem az elegáns berendezése, hanem a kifogástalan kiszolgálás, a jó és olcsó ételek és italok adták.

Egy elfeledett építész

Nagyvárad városképének egyik jelentős formálója volt az éppen 130 éve, 1886. szeptember 4-én született MENDE VALÉR műépítész, grafikus, a magyar szecessziós építészet egyik meghatározó személyisége.

Bihari Sándor festőművész

(Rézbánya, 1855. május 19. – Budapest, 1906. március 28.) Egyik méltatója, Fónagy Béla szerint az ifjan nyomorgó művész a pálya csúcsára érve népszerűségben Munkácsy Mihállyal vetekedett. Nagyvárad városa tőle rendelte meg a „Zsigmond és Ulászló találkozása Szent László sírjánál” című, a városháza nagytermébe szánt festményt.

Oldalak