Vélemény

In memoriam dr. Kürti László

Megint szegényebbek lettünk egy nagyszerű EMBERREL. Bár hosszú betegsége, melyet mindvégig türelemmel és méltósággal viselt, előrevetítette, hogy bekövetkezik az elmúlás ideje, mégis megdöbbenést és mély fájdalmat váltott ki belőlünk a gyászhír.

Legyen könnyebb évünk!

Amikor olvasóink kezükbe veszik idei utolsó lapszámunkat, már túl leszünk a nehezén. Kiderül, ki vezeti az országot a következő négy évben, és elemezhetjük, mire számíthatunk. Egy kicsit megpihenhetünk.

Szüntelenül gyarapítsuk szókincsünket!

Édes anyanyelvünkkel nem bánhatunk mostohán vagy tékozló fiú módján. Sok ezer éves örökségünket még a csillogó aranynál is figyelmesebben, gondosabban kell őriznünk! Kinek-kinek kötelessége ezt a kincset a maga fényében fölragyogtatni, megőrizni, sőt gazdagítani.

Ember, küzdj!

Közhelynek számító megállapítás, hogy miközben az ég felé szökellő, fürdőmedencés palotákkal kivagyiságukat fitogtató szerencsefiak száma gyarapodik, velük egyenes arányban növekszik a nincstelenek, a földönfutók tömege is. Amikor Tél tábornok meglepi Romániát – teszi ezt minden évben, kivédhetetlenül –, az emberi fásultság mellett a természet is sújtja a kirekesztetteket.

Kapcsolatom északi rokonainkkal

A 2015-ös esztendő búcsúzó hónapjában bizonyára számtalan egyén eltöpreng: milyen lesz a reá váró jövendő hozadéka? Jómagam ezzel ellentétben elillant ifjúságom néhány tervét, történetét kívánom ideiktatni. Ennek oka az, hogy az elmondandók erősen kapcsolódnak a lapunk előző számában fölvetett nyelvrokonsági kérdéshez.

Karácsonyi gondolatok

Karácsonyeste. Az állatok délutáni etetésével ma hamarabb végeztek. Pára hömpölyög az istálló ajtajának résein, fagyott felhővé szilárdul, amint a szabadba ér. Megannyi lándzsaként óriás jégcsapok csipkézik az ereszt már hetek óta. Holdfény zuhan a csillogó hóra, valahol messze száncsengő hinti a békességet.

Húszéves a Szent Márton Öregotthon

Húsz éve épült fel és lett átadva rendeltetésének a nagyváradi Szent Márton Öregotthon, ez a szép idősek otthona. Mindezt illőképpen meg is ünnepeltük, három napon át.

Ideálrombolók

Mikor gyermek voltam, felnéztem tanítómra; később tudtam meg, hogy alkoholista. Aztán példaképként tekintettem papomra, s kiderült róla, hogy csalja a feleségét. Majd tanúja voltam, hogyan véreznek el a kisiskolás koromban eminens tanulók, míg a fabatkát sem érők ilyen-olyan sutyi-mutyi húzásokkal megtalálják a boldogulás elixírjét, s egykettőre meggazdagodnak. Csőszerelőből lett prédikátor, az igazmondó juhász mellől meg elszéledt a nyáj.

Budapest, Budapest, te csodás (?!)

Valódi világváros, naponta számtalan programot és látnivalót kínál az ott élőknek és a turistáknak, de a fény, a csillogás, a luxus mellett – akárcsak más fővárosoknak – megvannak az árnyoldalai is. Májusban baráti meghívásra sikerült egy hetet a magyar fővárosban töltenem, félig turistaként, félig azonban megmártózva Budapest mindennapjaiban. Alább nagyon szubjektív beszámolót olvashatnak erről az egy hétről.

In memoriam Moka Béla

Derült égből villámcsapásként ért bennünket a hír: meghalt Moka Béla. Egy ilyen életerős, örökmozgó, örökké tenni és adni akaró, minden nehézséggel dacoló ember, mint ő, hogyan távozhat el csak úgy, búcsú nélkül, váratlanul.

Oldalak