Vágó József építész születési évfordulójára

A magyar szecessziós építészet kiemelkedő alakjára, Vágó Józsefre emlékezünk. Éppen 140 éve, 1877. december 23-án született Nagyváradon.

Középiskoláit szülővárosában, Váradon végezte el Vágó József, majd a Budapesti Királyi József Műegyetemen folytatta tanulmányait, és 1900-ban szerzett oklevelet. Tanulmányai alatt hosszabb időt töltött Franciaországban és Olaszországban, építésvezetőként dolgozott az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjánál.

Kezdetben Alpár Ignác és Quittner Zsigmond építészek irodáiban, illetve építkezésein dolgozott. Miután 1902-ben Alpár heves szakmai vitába keveredett a Vágó által különösen tisztelt Lechner Ödönnel, Vágó József otthagyta az irodát, és közös műhelyt nyitott testvérével, Lászlóval. 1911-ig dolgoznak együtt. Közös munkájuk legtöbbje budapesti bérház volt. Testvérével közös cégét megtartva, 1904-ben Vágó József belépett Quittner Zsigmond irodájába. Bár a terveket minden alkalommal az irodatulajdonos szignálta, a művészettörténet cáfolhatatlannak tartja, hogy Vágó vezető szerepet vállalt az 1907-re felépült budapesti Gresham-palota tervezésében.

Budapestről Franciaországba

A Vágó testvérpárnak 1906-ban készül el az első középülete a magyar fővárosban: az Erzsébet téri Nemzeti Szalon. 1908-ra húzták fel egy újabb középületüket, a formajegyeiben a Nemzeti Szalonhoz hasonló Városligeti Színkört. Az 1910-es évek első felében Vágó hajdani mestere, Lechner Ödön munkatársaként dolgozott egészen annak 1914-es haláláig. Lechner mellett a mester stílusában, saját munkáinál pedig modern, puritán, osztrák és német építészek hatását tükröző szellemben dolgozott.

A Tanácsköztársaság alatt a szakmai testületekben vállalt irányító szerepe miatt Vágó 1919-ben emigrációba kényszerült. 1926-ban tért vissza Magyarországra. Részt vett a Népszövetség székházára kiírt nemzetközi pályázaton, és elnyerte az egyik első díjat, ami a legnagyobb külföldi sikerének számít. Ennek ellenére a magyarországi Építészkamara nem vette vissza soraiba, emiatt csak elvétve tervezhetett.

Vágó József későbbi saját munkáira a külföldi avantgárd szerepét felvállaló művészi irányzatok hatottak, egyebek mellett az osztrák szecesszió. A modern osztrák építészet, a funkcionalizmus elméleti megalapítója Otto Wagner volt, aki viszonylag későn érkezett el a szecesszió geometriai kifejezésmódjához, amikor már tanítványai, Josef Olbrich és Josef Hoffmann érvényesültek e téren. Mindhárman hatottak építészünk életművére.

Vágó József 1936-ban végleg Franciaországban telepedett le. Utolsó éveiben egy ideális város tervein dolgozott. A franciaországi Salies de Béarnban hunyt el 1947. június 7-én. Hivatását folytatta fia, Pierre Vago (1910–2002), a Franciaországban élt nemzetközi hírű építész, építészeti szakíró és egyetemi oktató.

A Vágó fivérek nagyváradi alkotásai

Vágó József és bátyja, László közös irodájukban több tervet is készítettek nagyváradi megrendelőknek, hármat fel is építettek, a negyedik már Vágó József önálló alkotása. A fivérek közül József az épülettervezéssel foglalkozott, míg Lászlót inkább a sgraffito, a szobrászati és a kovácsoltvas munkák tervezőjeként tartja számon a szakirodalom.

Első közös munkájuk a Kapucinus (ma Traian Moşoiu) utca 14. szám alatt 1905-ben felépített Vágó-ház. Az egykori emeletes családi ház külső megjelenésében mentes a díszítőelemek túlburjánzásától, itt már a lechneri formavilág letisztultabban jelenik meg önálló, egyéni alkotásként. A homlokzat tengelyében egy domború, keskeny ablakokkal áttört bow-window hívja fel magára a figyelmet, akárcsak a félköríves kapubejárat feletti, lágy ívelésű oromzat.

Másik közös alkotásuk a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca 11. szám alatti Darvas–La Roche-ház, amely 1910–11-ben épült. A két utcára néző épület mértéktartó arányosságával hívja fel magára a figyelmet. A főhomlokzaton Wagner kőburkolatainak a teljes felületet beborító, dekoratív kiosztású és felerősítésű hasonmásaival találkozhatunk. A főhomlokzat egyenes vonalvezetése és a bejárati ajtó parabolikus lezárása közötti ellentét Olbrich munkáival mutat hasonlatosságot. A hírek szerint rövidesen szakszerűen felújítják.

Úgyszintén a testvérek közösen készítették a Zöldfa (ma Vasile Alecsandri) utca Szent László (ma Unirii) téri sarkán levő Moskovits-palotát (első kép). A sarki rész 1910-re, a mellette levő 1911-re készült el. Az egyenes lezárású, illetve a sarkain levágott négyzetes ablakok ritmusát két bow-window töri meg. Mindkettő legömbölyített háromszögű oromzatban végződik, amelyekhez egy-egy erkély is társul. Az egész felületet az egyenes és legömbölyített vonalú építészeti elemek, illetve a homorú és domború felületek játéka jellemzi. Díszítésként kerámialapocskákból kirakott geometriai elemeket, illetve a koronázópárkány alatti felületen sgraffito-szerű allegorikus munkajeleneteket alkalmaztak.

Vágó József utolsó váradi munkáját egyedül tervezte. Ez az egykori csendőriskola (a mai Nagyváradi Egyetem központja) a Rulikowski (ma Universităţii) utca végén (középső és alsó kép). 1911-ben kezdték építeni, de a munka nehézkesen haladt, ezért a városi tanács határozata alapján ellenőrző bizottságot alakítottak, s annak jegyzője Örömy Gyula városi építőmester lett. A csendőriskola hivatalos átadását 1913. augusztus 15-én tartották meg, a Nagyváradi Napló egy héttel előtte harangozta be. A megszokott eklektikus stílusú kaszárnyaépületekhez képest ezt „új, friss, coltage stílusban megkomponált, modern építménynek” tartotta a cikkíró. Valóban újdonságként hatott – és annak tűnik ma is – ez a szecessziós stílusú, tizenkét tagú épületegyüttes, monumentális, tömör egyszerűségével, funkcionalitásával, amely már egyértelműen a modern építészet felé mutat.