A reformáció emlékművét avatták fel Margittán

A margittai műemlék református templom kertje Petőfi és Ady mellszobrának, világháborús emlékműnek, fala pedig emléktábláknak ad otthont. Október havában a reformáció 500. évfordulójának jegyében újabb emlékművet állítottak a templom bejáratának közelében.

A fából faragott alkotás eleje kézben tartott szívet ábrázol, alatta a kálvini jelmondat: „Szívemet égő áldozatul neked adom, Uram”. A hátoldala szintén kézben tartott szívet ábrázol, alatta „A reformáció 500. évében. Egyedül Istené a dicsőség” felirattal. Az emlékmű felső központi része lángszimbólumot ábrázol. Alkotója a monospetri illetőségű Szabó István, ismert és elismert fafaragó művész.

A margittai református közösség ezzel az emlékművel akart tisztelegni a reformáció fél évezredes évfordulója előtt. Az avatóünnepségre elfogadta a meghívást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, valamint Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője (a képen). Igehirdetésében Csűry püspök hangsúlyozta, hogy a reformációnak nagyon sokat köszönhet nemzetünk. Szónoklatának alapigéjét János evangéliuma 12. részének 12–19. verseiből vette. Gratulált a margittai református közösségnek, mely emléket állító, erős, jövőképet hordozó közösség. „Jó látni, hogy a margittai gyülekezet gyarapodik és megtölti templomát.”

A püspök után a házigazda, Kovács Gyula lelkipásztor lépett az úrasztalához, és beszédét a 25. zsoltár 1-2. versére alapozta. Örömét fejezte ki, amiért ilyen szép számban egybegyűlt a közösség az avatóünnepségre, majd a reformációt méltatta: „Értéket adott ennek a világnak, a reformáció Isten műve, ami által meg akarja tartani az ő Anyaszentegyházát. A reformáció a Szentíráshoz való visszatérés, Isten igéjének magyarázása mindenkinek saját anyanyelvén. A Biblia szövegének anyanyelvre való fordítása és nyomtatása, mindenki számára elérhetővé tétele.”

Jelen voltak az ünnepségen a már említetteken kívül a debreceni Kossuth utcai gyülekezet küldöttei, Cseke Attila szenátor, az RMDSZ helyi és körzeti, valamint az intézmények és civil szervezetek vezetői. Az igehirdetés után a református énekkar és a Mi Kis Kórusunk adott elő az alkalomhoz illő énekeket, Ifj. Kiss Imre és Lőcsei Erzsébet pedig szavalattal színesítette az eseményt. Záróénekként a gyülekezet a Szózatot énekelte, majd a templomkertbe vonultak, az emlékmű előtti térre. Kovács Gyula lelkipásztor elmondta az emlékmű állításának előzményeit, majd bemutatta röviden az alkotást és az alkotót, köszönetet mondott továbbá annak a vállalkozónak, aki az emlékmű teljes költségét magára vállalta.

Avatóbeszédében Derencsényi István is méltatta a margittai református közösséget. Az alkotásról azt mondta, időálló nemcsak az anyaga miatt, hanem a kálvini idézetben megfogalmazott gondolat által is, „mely sok évszázad próbáját kiállta”. Hangsúlyozta, hogy az emlékművek nemcsak esztétikai igényeket vagy történelmi elvárásokat elégítenek ki, fő feladatuk ugyanis az emlékezés ébren tartása. Szükség van az ilyen és ehhez hasonló mementókra.

Az emlékművet Csűry István, Derencsényi István és Kovács Gyula leplezte le. A beszédek között Kocsis Alexa szavalata hangzott el. Cseke Attila szenátor is megosztotta a hallgatósággal ünnepi gondolatait. A reformáció egyetemes értékeiről úgy tartja, azok a református felekezeten túl az összes többinek is hasznot hoztak, hiszen a magyar nyelv fejlődését és kiterjesztését, az erdélyi szellemiséget eredményezték Erdélyben és a Partiumban egyaránt. Beszédét stílszerűen Luther Márton-idézetekkel fejezte be.

Az ünnepség a templomkertben püspöki áldással és nemzeti imánk éneklésével zárult. A margittai magyarság összetartását híven példázza az a tény, hogy bár a reformátusok avattak emlékművet és ünnepelték a közelgő évfordulót, igen sokan voltak jelen más felekezetekből is.