Fotópályázat Ady Endre emlékére

A Nagyváradi Fotógráfusok Tavirózsa Klubja, mely a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) egyéni tagszervezete, együttműködésben a Várad Kulturális Folyóirattal, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület védnökségével irodalomkedvelő amatőr és hivatásos fotósok számára pályázatot hirdet Ady Endre születésének 140. évfordulóján. Valamennyi résztvevő tetszőleges számú színes vagy fekete-fehér felvétellel pályázhat, a szervezők elsősorban a költő életének nagyváradi helyszíneihez kapcsolódó képeket várnak (lásd alább a helyszínekre vonatkozó ajánlásokat).

A képeket JPG formátumban (96 dpi, RGB, legalább 1 MB méret, minimum 3000 pixel) lehet beküldeni a cfno.ro@gmail.com címre legkésőbb 2017. november 12-ig. Az eredményhirdetésre november 16-án kerül sor. A zsűrit Tóth István AFIAP, a Tavirózsa Fotóklub elnöke, Imre Zoltán, az Ady Endre Emlékmúzeum vezetője, valamint Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője alkotja.

A legjobb munkákat pénzdíjban részesítik (I. díj 500 lej, II. díj 400 lej, III. díj 250 lej). A díjazott fotográfiákból kiállítást rendeznek az Euro Foto Art Galériában november 22. és december 5. között. A kiállítás a Nagyváradi Polgármesteri Hivatallal együttműködésben, az Euro Foto Art Galéria támogatásával valósul meg.

A szervezők fenntartják a jogot a beküldött képek népszerűsítésére (katalógusok, kiállítások, naptárak, diaporáma-vetítések, saját nyomtatványok) a szerző nevének és a kép címének feltüntetésével.

Ady Endréhez kötődő nagyváradi helyszínek

Szabadság szerkesztősége: Ady első nagyváradi munkahelye (1900), a Szabadság napilap szerkesztősége alapításától kezdve a Sas (1895-től Kossuth Lajos, ma Independenţei) utca 3. szám alatti Guttmann-házban volt.

Szent János utcai albérlet: 1902 márciusa körül Ady bekérezkedett Biró Lajos Szent János (ma Ady Endre) utca 28. szám alatti lakásába, amikor A csavargók cikke megjelent az újságban. A lakás ablakai a Körös-part felén nyíltak.

Nagyváradi Napló szerkesztősége: 1902 májusában a Szent János (ma Ady Endre) utca 11. szám alatti házba, Fehér Dezsőék lakásának egyik udvari szobájába költözött a Nagyváradi Napló, Ady második váradi lapja.

Royal kávéház:a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca sarkán;

Korona kávéház: a Szent László (ma Unirii) tér és a Kert (ma Avram Iancu) utca sarkán;

EMKE kávéház: a Bémer (ma Regele Ferdinand) téren, ;

A Mülleráj nyári kioszkja: a Széchenyi téri (ma Traian) park közepén (ma az emlékmúzeum épülete). A századelőn a kioszkot Kornhäuser Henrik – ahogy Ady nevezte –, Henry mester, Müller Salamon mostohafia vezette. Róla és a kioszkról szól Ady alábbi cikkrészlete: „Szép sétatéren, gesztenyefák közül emelkedik ki az ízléssel megépített villaszerű kioszk, amely este valóságos fényárban úszik. Az idei morte saison, úgy látszik válogatósakká tett bennünket, mert pár hét óta egészen pezsgő az élet a Széchenyi téri kioszkban. Esténként sokszor éjfélig virágoskert a kioszk, szép asszonyok, leányok ülnek az apró asztalok körül, s hallgatják, vagy túlcsevegik a cigány muzsikáját. A gesztenyefák a tanúi, mennyi álom szövődik itt egy-egy csöndes, holdas estén a Pócsi Laci vonója segítségével. Az álmok mellett persze tömérdek más édesség is elfogy a kioszk cukrászdájában. Éjfél után pedig nem egy mulatós fiatal szíve telik meg olyan nagyon, hogy okvetlenül egy kis lumpolással kell rajta csitítani. A kioszk direktora maga is népszerű ember. Ebben persze egy kis érdeme Müller Salamonnak is van, mint apának. Ám Henry mester, mint bizalmasan nevezni szokták, a fiúi kötelékek dacára is azon van, hogy elhódítsa a fő Mülleráj vendégeit is. Szóval a kioszkot pár évi fennállása után végre felfedeztük…”

Bodega: a Bazárépület színház felőli oldalán. „Találkozóhelye volt a színészeknek, újságíróknak és másfajta éjszakázó, bohém embereknek – emlékezett az Ady baráti köréhez tartozó Nagy Mihály. – Leginkább az írók istápolták, akiknek kedvéért tekintélyes törzsközönség látogatta az éjszakai tanyát. Temérdek tréfa, legenda vonta be patinásan az öreg falakat. Különös, furcsa csigalépcső vezetett le a pince zegzugos, éjszakára rejtelmes folyosójára, ahonnan parányi kis-tarkán fénylő szeparék nyíltak. S a folyosó végén széles pincehelyiség hoffmani hordókkal és hoffmani hangulattal.” Ady hálás vendégnek bizonyult itt. Egy reklámhír erejéig még a Bodega népszerű tulajdonosáról, Pollák Gyuláról is megemlékezett a Szabadság 1901. február 13-i számában: „Nagyváradon Pollák Gyula hívta magát az újságírók főpincérének. A népszerű Gyula a Magyar Királynak volt a főpincérje, mikor még az irodalmi kávéház volt. Most új otthona van Gyulának. A színházi bodegát vette át, s a már-már hanyatlani kezdő üzletet rövid ottléte alatt újra kedvenc, látogatott hellyé tette. Illik megemlékeznünk a Gyula átköltözésétől, ennyi protekciót mindig megérdemelt az udvarias Gyula, a nagyváradi irodalmi főpincér.”

Kanonok sor: a Nagyváradi Friss Újság 1901. április 22-i számában jelent meg Ady Egy kis séta című glosszája, amelyben a Kanonok sorra invitálja az olvasót, s amely írás miatt később néhány napos börtönre ítélték.

Léda-ház: a Fő (ma Republicii) utca 57–59. szám alatti villaszerű épület Ady Endre múzsája, Diósy Brüll Adél személye miatt került be az irodalomtörténetbe, s érdemel kiemelt figyelmet. Amikor a Párizsban lakó Léda Váradon tartózkodott, abban az előreugró épületszárnyban levő szobában rendezkedett be, amely a házzal szembefordulva a bal oldalon van. Ott két egymásba nyíló szoba volt, a belső külön kijárattal a hátsó kertre.

Színház: 1900 nyarán az épülő színház látványa megihlette Adyt is: „Mesés büszkeséggel nézegetjük ezt a szép kis színházat. Mert határozottan szép. De csak egy nézőpontról. A László-templom első szögletéből. Innen mesés képet nyújt az a csepp, háromszögű Nagyvárad, melyben a vashíd, színház, bazár és egypár messziről impozáns épülete gyűlt össze… Több dicséretet nem rakunk rá, mert visszaél majd vele valamelyik tájképes levelezőlap-gyártó…” (Szabadság, 1900. június 24.)

A városháza díszterme: a Holnap antológia megjelenése után a személyes találkozást a közönséggel 1908. szeptember 27-re tűzték ki Nagyváradon, a Vajda János-emlékünnep alkalmából. A közönség soraiban, a városháza dísztermében Ady mellett ott volt Léda is. Ez alkalommal mutatkoztak először nyilvánosan együtt Váradon.

A hosszú hársfasor: Ady Endre 1913. július 23-án Nagyváradra látogatott. Ady Lajosné szerint e váradi nagy mulatozás és mámorok eredménye gyönyörű váradi verse, A hosszú hársfasor:

Poros a hosszú hársfa-sor,

Holdfényes a püspöki udvar,

Simulnak a városi párok,

Vasúthoz futnak a kocsik.

Egyszer eljöttünk a vasúttal

S szállásozó csapatja járt

Előttem ifjú fellegeknek.

Akkor a hársak épp szerettek

S eső után szerelem-szag volt.

A Hold csak később bújt elő.

Nagyon szép és titkos volt akkor

E városban a szerelem.

Lelkem fiúk, jössztök velem

Régi, poros hársak alája:

Régi ember mindig megáldja

A régi, boldog sátrakat

És a világ nem változott.

Cukorra légy, hárson virág

És lesz vasúttal érkező

És csók is lesz, aki várja

És lehettem valamikor

Ölelések, hársak királya

És mintha csak tegnapelőtt.

Poros a hosszú hársfa-sor,

Holdfényes a püspöki udvar,

Simulnak a városi párok,

Vasúthoz futnak a kocsik.

Kereskedelmi Csarnok: 1914. június 28-án a Nagyvásár (ma December 1.) tér 10. szám alatti Kereskedelmi Csarnok épületének (ma az állami egyetem orvosi karának székhelye) dísztermében a Nagyváradi Polgári Radikális Párt zászlóbontását tartották. Ezen Ady is szerepelt a fővárosi Világban aznap megjelent Várnak a táborozók c. versével.

Fekete Sas-palota: Ady 1918. február 24-én feleségével együtt – utoljára – Nagyváradra utazott, hogy az újjáalakult Bihar Megyei Újságíró Egyesület kérésére fellépjen a Fekete Sas vigadó termében a nyugdíjalap javára rendezett estélyen.