Bihardiószegen adták át az idei Bocskai-díjat

Tárogatójátékkal, szavalatokkal, kórusénekkel gazdagítva zajlott le július harmadik vasárnapján a bihardiószegi református templomban a Bocskai-díj átadó ünnepsége. Ezúttal dr. Erdélyi Géza felvidéki nyugalmazott református püspököt tüntette ki a magyarországi Bocskai István Társaság.

Bara László helyi református lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke pedig az első korinthusi levél első része alapján hirdette az igét. Mint mondta, Isten mutatja számunkra a járható utat, amely nem más, mint a szeretet Őiránta és az emberek felé. Ez vezeti áldássá életünket. Erre figyelni nagyon fontos manapság, hisz a kereszténység veszélybe került Európában, ezért ki kell mondanunk, hogy csak Jézus Krisztusban maradva van jövőnk. Bocskai Istvánt állította példaként ebben a tekintetben.

A Bocskai István Társaság elnöke, Sárkány Viola a díjátadás kapcsán elmondta, hogy olyan személy kapja az elismerést, aki idegen környezetben, idegen országban, jó magyarként pásztorolta a református közösséget. A helyszín kiválasztását is megindokolta: Bihardiószegen, valamint az Érmelléken és a Berettyó völgyében a protestantizmus markánsan jelen van, ugyanakkor Bocskai István fejedelem itt vívta győzelmes csatáját 1604 októberében. A budapesti történész elnöknő hosszasan taglalta Bocskai életútját, a két nagyhatalomhoz, az Oszmán Birodalomhoz és Bécshez való viszonyában megmutatkozó kiváló taktikai érzéket.

Utána a felvidéki kitüntetettnek, Erdélyi Géza nyugalmazott református püspöknek kedveskedve a szülőföldjén lévő Krasznahorka váráról és a Tátra-hegység aljában található – egykoron Thököly Imre fejedelem tulajdonában levő – Késmárk váráról regélt a tárogató, amelyet Nagy Csaba Bartók-díjas művész szólaltatott meg.

A zenei felvezetőt követően a laudációt Szoboszlai Gáspár István mezőtelegdi református lelkipásztor olvasta fel. Megtudhattuk belőle, hogy Erdélyi Géza mindkét szülői ágon lelkipásztorok utódjaként 1937 tavaszán született Tapolcán, már gyermekkorában templomos lelkületű volt, és küldetésnek tekintette a lelkészi szolgálatot. „Egy ateista és soviniszta államrend uralma alatt mindvégig sikerült megmaradnia keresztyénnek és magyarnak.” Ellenállt a beszervezési kísérleteknek, emiatt hatósági zaklatásokkal kellett szembenéznie. Például meggátolták gyermekeinek továbbtanulását, neki pedig nem engedték, hogy külföldi tanulmányokat végezzen. 1960-ban Rimaszombatban a zsinati elnökség sajtótitkára lett, majd szórványban, Rozsnyón szolgálta Istent 1966-tól, amikor a református templomot lebontással fenyegette a hatóság. További szolgálati helyek után 1996-ban a szlovákiai református egyház püspökévé választották, két mandátuma alatt az ő nevéhez fűződik az egyházon belüli „rendszerváltás”. „Közéleti emberként, egyházi vezetőként, egyben íróként, nagy tudású szolgálóként élte életét” – hangzott el a laudáció záró gondolataként.

A kitüntetett köszönetet mondott az elismerésért, de úgy vélte, hogy ez a díj sokaknak szól rajta kívül, közeli és távoli vidékeken szolgáló, nemzetünkért ténykedő minden magyarnak.

Az eseménysort a tárogatójáték mellett Erdei József előadóművész szavalatai és a helyi Asók István Református Vegyes Kar szolgálata színesítette. A díjátadó ünnepség a templomkertben felállított Bocskai-szobor megkoszorúzásával fejeződött be, itt Vida Máté kismarjai (Magyarország) helyettes lelkipásztor mondott hálaadó imát, miközben a diószegi hagyományőrző kurucezred és huszárszázad tagjai álltak díszőrséget.