A raktáros, aki lefőzte a séfeket

Szeretem az olyan embereket, akik többféle utat is bejárnak, hogy felfedezzék önmagukat. SZEGEDI RÓBERT raktárvezető messze került gyermekkori álmaitól, de ezt cseppet sem bánja. Beszippantotta a falu, Nagyrábé. Első helyen a család áll nála, és a munkája mellett a dobogón ott van a főzés is, amelyben jelentős eredményekkel büszkélkedhet.

– Szüleim tősgyökeres berettyóújfaluiak. Amikor kiparcellázták a Berettyó túlpartján a Morotvát, édesapám ott vett telket. Ketten vagyunk testvérek, én már oda születtem. Gyerekként voltak álomszakmák, amik foglalkoztattak. Szerettem volna kukásautó-vezető lenni, rendőr vagy katona… Középiskolában azonban szakácsnak tanultam, végül határőrnek jelentkeztem. Sopronban szolgáltam, de messze volt, és ez arra sarkallt, hogy váltsak. 2001-ben Siófokra kerültem szakácsnak, két szezont bírtam. Egy 505 fős, első osztályú helyen dolgoztam. Meg voltak elégedve a munkámmal, és én is szerettem, de a szezon hosszú volt, három hónapon keresztül reggel 9-től éjjel 2-ig szinte megállás nélkül. Arra vágytam, amire a többi fiatal, hogy nyaralhassak, utazhassak, bulizhassak. Próbáltam itthon elhelyezkedni, de a bérek végtelenül alacsonyak. Jobban jártam így, hogy beültem egy irodába, mint ha talpalnék egész nap.

– Azt hittem, biztonsági őrként dolgozik most is…

– Nyolc esztendeig csináltam a személy- és vagyonvédelmet. Nemcsak telephelyekre vigyáztam, hanem személyi védelmet is elláttam. Voltak közöttük politikusok, mint Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor, de legjobban a művészeket szerettem, különösen Deák „Bill” Gyulára emlékszem szívesen. Sok mindent elbeszélt az életéről. Ahogy a párom kismama lett, feladtam ezt a munkát, mert sok éjszakázással járt, és nekem első a család. Minden időmet nekik szentelem, mert megtapasztaltam, hogy rövid az élet, hiszen én is csak 23 éves koromig lehettem együtt édesapámmal… Nem tudom, nekünk a fiammal mennyi idő adatik meg, de az tartalmas legyen.

– Mióta dolgozik az újfalui ruhagyárban?

– Kilenc esztendeje vagyok a BERIV-nél alapanyagraktár-vezető. Van néhány emberem, és a gyárba beérkező anyagokat, amiket a cég használ, bevisszük egy számítógépes adatbázisba. Tőlünk megy ki az áru a 12 alvállalkozóhoz és a belső gyártáshoz. Pár éve megszűnt a gyár önálló terméke, a Chatrin, de így is rengeteg munka van. Világhírű márkákat gyártunk, és a legfőbb gond a munkaerőhiány. Mindig tudunk felvenni varrónőt, de sajnos nincs belőlük elég. Ennek elsősorban a szakmai képzés hiánya és a keleti régió bérei a fő okai. Szerintem a fénykorát éli a ruhagyár, rengeteg megrendelésünk van. Ennyi bevétele és dolgozója még nem volt soha, mint most.

– Nem lett hűtlen a szakácsszakmához sem…

– Szoktam vállalni főzést családi rendezvényeken, falunapokon. Már negyedik éve én főzök Bihardancsházán, 2016-ban 700 adagot készítettem egyes-egyedül. Amikor Nagyrábéra kerültem a feleségem révén, akkor megérintett a falu. Berettyóújfaluban is volt lakásom, de úgy gondoltuk, inkább itt maradunk, Nagyrábén annak ellenére, hogy munkahelyünk a városban van. Ott hallottam először a Sárrét Íze Fesztiválról. 2012-ben indultunk a főzőversenyen, és rögtön aranyat értünk el. Csülkös, velős, laskagombás pacalt készítettünk, saját házi sütésű kenyeret szolgáltunk fel hozzá és kovászos uborkát. Nagyon meglepett az eredmény, hisz ezeken a megmérettetéseken 70-80 csapat méri össze a tudását. Ezt az eredményt sikerült szinte minden évben megismételni. Legutóbb annyira ízlett a zsűrinek a főztöm, hogy meghívást kaptam a Bezermeni Vígasságokra.

– Milyen érzés volt kipróbálni magukat új helyen, új közegben?

– Bezermen Hajdúböszörmény ősi neve, itt került sor a megmérettetésre. A helyszínen szembesültünk azzal, hogy ez nem olyan civil főzőverseny, mint a mienk, hanem éttermek, csárdák, neves vendéglátóhelyek szakácsai vesznek részt. Mondtam is a többieknek, menjünk haza, mert itt nekünk nem sok babér terem. De ők erősködtek, ha már itt vagyunk, főzzük meg, amit elterveztünk. Mi bajunk lehet belőle? Palóclevessel kezdtünk, és székely töltött káposzta volt az egyik fogás. Ez utóbbiban a húsarány 25 százalék füstölt sertéshús, 25 százalék sima sertéshús és 50 százalék birkahús. Nem daráltuk, hanem apró kockára vágtuk az alapanyagot, aztán csomborral (borsikafűvel) fűszereztük. Ez nagyon babra munka volt. Négy és fél óráig tartott a hús előkészítése. Ezt főztük meg fehérboros csontlében. Készítettünk még egészben sült csülköt tejfölös, fokhagymás lepcsánkakörettel. Ez utóbbit úgy tálaltuk, hogy az egyik szélére petrezselyemzöldet, a másikra sárgarépát tettünk, kisütés után pedig a közepére tejfölt raktunk. Míg ezzel foglalatoskodtunk, a csapat másik része csörögét sütött, ehhez pedig sárgabarack- és szilvalekvárt tettünk. Nem izgultunk. Egészségesen elfáradtunk. Udvariasságból megvártuk az eredményhirdetést az esélytelenek nyugalmával. Mikor legutoljára bemondták, hogy az abszolút győztes Robcsi és csapata, nem győztük magunkra kapni a feleségem varrta tulipános egyenkötényeket, amikben egész nap sürögtünk-forogtunk, mert nem számítottunk arra, hogy fel kell mennünk a színpadra. Kábán álltam a gyerekkel a kezemben, amíg sorolták a díjakat: erdélyi utazás, horvátországi nyaralás, és én lettem a Hajdúság legjobb séfje egy esztendőre, így ez a cím megillet 2017 szeptemberéig. Az oklevelek, meghívások mellett elnyertük a hatalmas vándorkupát is. Addig csak éttermek nevét vésték rá, mint Hotel Silver vagy a Véndiófa Csárda… Furcsán fog rajta festeni a mi csapatnevünk. Társaságunk tagjai a legjobb barátaim is egyben, nélkülük nem sikerülhetett volna.

– Az idén nem főzött a nagyrábéi Sárrét Íze Fesztiválon?

– A polgármester úr felkért, ha már én vagyok a Hajdúság séfje, vállaljam el a zsűri elnökségét. Szerettem volna más alapokra helyezni a gasztronómiai részt: kapjanak nagyobb díjakat a résztvevők, de több kategóriában. A megújuláshoz ezért egy kicsit bele kellett nyúlni a zsebbe is, de a támogatás nem maradt el. A rossz idő ellenére most is több mint hetven csapat vett részt a rendezvényen. Szeptemberben címvédésre készülünk Böszörményben, és van egy augusztusi meghívásunk Korondra töltöttkáposzta-főző versenyre, azon szintén szeretnénk részt venni. Ezeken a megmérettetéseken én egyedül kevés lennék, a családon kívül mellettem áll egy csapat, melynek tagjai mind amatőrök a főzés terén. Szabó Mária ápolónő, Nagy Szabolcs villanyszerelő, Sápi Erika ruhaipari tervező, Nagy Vivien és Sárkány Ákos diákok, és persze számomra a legfontosabb a kisfiam, Szegedi Robika és a feleségem, Szegediné Frank Anita, akinek nagyon sokat köszönhetek. Egy kicsit sajnálom, hogy zsűrielnökként kimaradok a nagyrábéi sütés-főzésből, és ez valószínűleg így lesz jövőre is, mert a polgármester úr számít a munkámra még akkor is, ha nem sikerül Hajdúböszörményben a címvédés, de azon leszünk a barátaimmal, hogy sikerüljön.