A földrajzi nevek helyesírásáról

Reánk köszöntött a nyár, a pihenés, a szórakozás és nem kevésbé az utazások évszaka. Ez utóbbival együtt jár a soha nem látott hazai tájak fölkeresése, sőt mind többek számára a szomszédos, esetleg távoli országok hegyeinek, völgyeinek a bejárása, a városaival, helységeivel való ismerkedés. A társas együttlét megannyi eszmecserére nyújt alkalmat, s a beszélgetés során olykor nyelvhelyességi gondjaink támadnak. Az alábbiakban ezek egyikét-másikát kívánom nyelvi szempontból elemezni.

Bevallom, nyelvszokásainkban kétféle elv keveredik. Többnyire az illető nép használta alakot követjük: Plzen (Pilzennek ejtik ki), Wales (Velsz). Azonban olykor magyar jellegű elnevezést használunk, amit helyesírási szabályzatunk is elfogad. A német térképeken szereplő Leipzig (olvasd Lájpcih) helyett mi Lipcsét emlegetünk, s ezzel nem bűnözünk. Úti beszámolónkban vétség nélkül így szólhatunk: „Lipcsében fölkerestem a hagyományos könyvvásárt. Ezután keleti irányba autóztunk, s egy teljes napot töltöttünk Drezdában (Dresden). Bejártuk a Zwingert és a Frauenkirche termeit.” Lám, a világhírű múzeumegyüttes és a templom nevét nem magyarítottam.

Természetes, hogy az idegen írásmód szerint papírra vetett városnevekhez latin eredetű ábécénk betűit használjuk. Szerintünk Kína fővárosa Peking, viszont az ottaniak beszédében Bejcsing, egyéb tájakon Beijing. A magyar egyének számára az idegen írás- és beszédmód használata stilisztikailag nem ajánlatos. Fitogtatásként hat.

Befejezésként a fentiekben ismertetetteket egészítsük ki a földrajzi nevek helyhatározós alakjainak használati szabályával! Az idegen nyelveken is a hol? kérdésre -ban, -ben a felelet, viszont a hova? kérdésre -ba, -be, valamint a honnan?-ra -ból, -ből mondandó, írandó! Hol voltam a nyáron? Moszkvában, Párizsban, Bukarestben, Bécsben. Ősszel hova kell utaznom? Rómába, Párizsba, Lipcsébe, Győrbe. A fentiekkel ellentétben nem az oroszországi Pétervárban, hanem Péterváron jártunk. Hasonló jelenséggel más városok esetében is találkozunk: Visegrádon, Újvidéken, Bécsújhelyen. Ámde ez utóbbi német neve a szabályos -ban ragot kéri: Wiener Neustadtban.

A volt magyar területek egykori helységneveit az 1919-ig tartó szokás szerint ragozzuk! Hol? Pozsonyban, Nagykárolyban, Belényesben, Csíkszeredában, de Eszéken, Kolozsváron (elfogadható az egykori -tt rag: Kolozsvárott), Nagyváradon, Tordán, Udvarhelyen (vagy Udvarhelyt), Munkácson, Huszton, Zilahon, Désen. Érdekesség, hogy pusztán a ragozással világossá tehetjük, ha nem az olaszországi Velencében, hanem a nagyváradi városrészben, Velencén nyaraltunk.

Az idegen, több szóból álló városnevekhez is többnyire a -ban, -ben, -ba, -be, -ból, -ből ragot társítjuk, ennek megfelelően a nagy Tolsztojt Jásznaja Poljánában temették el (nem Poljánán), továbbá Nova Hutában jártunk (és nem Nova Hután).

Dánielisz Endre