New Orleanstól Diószegig

Május végén a bihardiószegi Bakator Bor- és Gasztrofesztiválon hallhattuk és láthattuk többek között a Debreceni Dixieland Jazz Bandet is. A zenekar egyik lelkes és sokoldalú tagja GYARMATHY ISTVÁN, aki természetvédő, ökológus, tanár, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa, sőt csillagászatkedvelő is egyben.

– Honnan ered a sokoldalú érdeklődése, és melyik tárgykört mondaná a legfontosabbnak életében?

– Gyermekkorom óta érdekelt a körülöttem lévő világ, azt hiszem, ez életkori sajátosság, és úgy érzem, valamit sikerült ebből átmenteni a felnőttkorra is. Érdekel a történelem is, egyik diplomámat ebből szereztem. A csillagászat lelkes híve vagyok, máig amatőr csillagászkodom, emellett a természet és annak védelme érdekel még, így a másik diplomám és munkám is ezzel kapcsolatos. A zene mindezeken felüli plusz az életemben. Vannak azonban újabb keletű érdeklődéseim is, csak kevesen tudják még rólam, hogy nemrég kezdtem el méhészkedni.

– Tanulmányait hol végezte?

– A középiskolát Debrecenben, a Tóth Árpád Gimnáziumban, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem történelemtanári, biológiatanári, majd természetvédelmi ökológusi diplomát.

– A zenei véna mikor jelentkezett? Zenei tanulmányokat is folytatott, vagy önszorgalomból tanult hangszeren játszani?

– Hétévesen, szülői unszolásra kezdtem szolfézst és zongorát tanulni. A muzsikálás családi hagyomány, nagyapám és édesapám is kántortanító volt, édesapám klarinétozott, nagybátyám hegedült, édesanyám zongorázott. Később furulyázni, majd klarinétozni tanultam, utóbbiakat már önszorgalomból, középiskolás koromban. A debreceni zeneiskola egyik kiváló tanára, Zádor Ferenc volt a mentorom. Ekkor már a dzsessz felé fordult az érdeklődésem, és a szegedi Molnár Dixieland kiváló klarinétosától, Molnár Gyulától is vettem órákat. Klarinéton, szaxofonon és furulyán játszom.

– Kérem, mutassa be olvasóinknak a Debreceni Dixieland Jazz Band pályafutását, egyben azt, hogy ön mikortól játszik a csapatban!

– A zenekar 1984 őszén alakult, én ott voltam a megalapításakor, és azóta is együtt muzsikálunk, igaz, mára már több tag kicserélődött. A megalakulástól fogva számos hazai és külföldi meghívást kaptunk, és 1985 óta a Debreceni Jazznapok állandó résztvevője vagyunk. Ma is büszkék vagyunk arra, hogy bő két évvel megalakulásunk után, 1987-ben, az Európai Műsorsugárzók Uniójának tonderi fesztiválján, Dániában, sikerrel képviseltük Magyarországot, és már 1989-ben eljuthattunk az európai oldtimers zene kiemelkedő ünnepére, a drezdai Dixieland Fesztiválra. A Debrecen Dixieland Jazz Band azóta Európa csaknem összes országában és két alkalommal a dzsessz őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban, ezen belül New Orleansban is nagy sikert aratott. Debrecen városa Csokonai- és Debrecen Kultúrájáért díjjal is elismerte munkásságunkat. Ezenfelül 2016-ban bekerültünk a város Értéktárába.

– Romániában volt már korábban is fellépésük?

– Érdekes módon a szomszédos Romániában, a mostani bihardiószegin kívül, csak egy fellépésünk volt, a ’90-es évek elején Élesden jártunk. De reméljük, ebben is áttörést hozhat a határ menti jó kapcsolatépítés.

– Főállásban ön a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa. Röviden bemutatná hivatását? Milyen programokat tudna ajánlani az odalátogató Bihar megyei vendégeknek? A hortobágyi bemutató csillagvizsgáló létrejöttében volt-e szerepe?

– 1987 óta dolgozom a parknál, a természet védelme életre szóló „szenvedélyem”. Többek között igazgató is voltam itt, de korábbi ciklusban Debrecen önkormányzati képviselőjeként, társadalmi szervezetek vezetőjeként – Életreform Egyesület, Rónaőrző Egyesület, Bihar Közalapítvány – és tanárként is – évekig tanítottam a Református Tanítóképző Főiskolán – szolgáltam és szolgálom a természet védelmének nemes ügyét. Számos külföldi tanulmányúton – csak az USA-ban négyszer – gyarapítottam ismereteimet. A park hagyományos attrakcióit nem kell külön bemutatni, hiszen jól ismerik a Bihar megyeiek is. Érdemes előbb a Hortobágyi Nemzeti Park honlapján „körülnézni”, és minden hétvégére találunk programkínálatot a halas tavi kisvasút, a vadaspark, a Tisza-tavi tanösvény és számos más turisztikai érdekesség között. Természetesen mostani kedvencemre, a Hortobágyi Csillagoségbolt-parkra is felhívnám a figyelmet, hiszen az talán még kevéssé ismert, pedig a háborítatlan csillagos ég látványa, amit a nemzeti park szintén nyújtani tud, ma már szintén fontos vonzerő. Ritkán láthatjuk a csillagos eget horizonttól horizontig, minden irányban… E park és a jelenleg még egyetlen létesítménye, a mátai csillagda létrejöttében jelentős részem volt. A csillagda, akárcsak a Fecskeház Erdei Iskola, meghirdetett időpontokban a nagyközönség számára is nyitva áll. Sőt már országos híre is lett, hiszen idén itt tartotta a Magyar Csillagászati Egyesület az úgynevezett Messier-maratonját. A tartalmas égboltnézésnek az adott apropót, hogy Charles Messier francia csillagász halálának kétszázadik évfordulója volt idén áprilisban.

– Mikori keletű a csillagászati érdeklődése, és milyen munkákat végez a Zajácz György vezette debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesületben?

– Még általános iskolás koromban léptem be a nagyszalontai születésű híres csillagászprofesszor, dr. Kulin György által szervezett országos Csillagászat Baráti Körébe. Érdeklődésem azóta is töretlen, majd debreceni lévén az immár negyvenöt éve működő helyi csillagászati egyesületbe is beléptem, itt 2003 óta alelnök vagyok, számos szakmai kirándulást szerveztem külföldön és itthon. Ma is sokszor tartok előadásokat, távcsöves bemutatásokat, és részem volt több bemutató csillagda létrehozásában is.

Szoboszlai Endre, Debrecen