Gyógynövény-ábécé (161.) – Tövises iglice (Ononis spinosa L.)

A hüvelyesek családjába tartozó félcserje. Nálunk főleg legelőkön, kaszálókon, cserjés helyeken, homokos területeken, főleg folyóvizek mentén terem. Román neve: osul-iepurelui.

Szárának alsó része elfásodik és áttelel. Gyökértörzsének folytatásában 20-30 cm hosszú, 1-2 cm vastag, elfásodó, szürkés vagy szürkésbarna gyökerek képződnek. Szára elágazó, hossza elérheti a 70 centimétert, majdnem mindig tövises, szőrös és enyvesen mirigyes. Pillangós, rózsaszínű virágai kb. 2 cm hosszúak, a felsőbb levelek hónaljában egyenként fejlődnek. Júniusban, júliusban virágzik. Termése tojásdad, mirigyes hüvely 1-2 maggal.

Gyógyászati célra a gyökeret gyűjtik. Mosás után azonnal feldarabolják, és 25-30 C-fokon szárítják. 3 kg nyers gyökérből 1 kg száraz termék nyerhető. Kevés illékony vegyület (transzanetol, karvon) mellett szaponinokat és izoflavonoidokat tartalmaz.

Vizelethajtó hatású, ez a forrázatnál kifejezettebb, mert főzés során az illékony anyagok eltűnnek. 2 kávéskanálnyi aprított gyökeret egy csésze vízzel leforráznak, fél óra múlva szűrik, az adag aznap megismételhető. Néhány napi kezelés után egyhetes szünet ajánlatos. Hasonló a készítési mód akkor is, ha vesekőbetegek kezelésére társítják a mezei zsurló (Equisetum arvense) föld feletti részeivel.