Lóháton, szekéren át a határon

A magyarországi Hajdú-Bihar Megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport- és Kulturális Egyesület az érsemjéni önkormányzattal együttműködve történelmi emlékezést szervezett május 13-án a bihari település főterén.

Történelmi tettet hajtottak végre a rendezvény résztvevői: a Bagamér–Érkenéz ideiglenes határátkelőn lépték át az államhatárt szekéren, illetve nyeregben.

A hajdú-bihari huszárbandérium már tizenhárom éve szerepel a Partiumban, illetve Erdély több térségében huszárhagyomány-őrző eseményeken. Idén az immár hatodik, Huszárokosító elnevezésű programjukat úgy alakították, hogy a hajdúsági huszárok mellett több erdélyi huszárcsapat tagjai is részt vettek a Létavértesről indult lovas túrán, és Érsemjénbe is eljutott a túrázók mintegy százhúsz fős csapata. A túrán több mint negyven huszáregyenruhás résztvevő volt jelen, közülük tizenegyen lóháton teljesítették a távot, a többiek és a civilek négy lovas fogaton, illetve autókon haladtak. A lovas határátlépés szép példája annak, hogy milyen sokszínű is lehet a két ország határ menti kapcsolatépítésének tárháza…

A jelentős csoportot Csontos János főszervező, a Hajdú-Bihar megyei huszárcsapat elnöke irányította, az ő létavértesi lovas bázisáról indultak útnak a résztvevők szombaton reggel. Elsőként Álmosdon meglátogatták a Kölcsey-emlékházat, majd Bagamérban megkoszorúzták az első világháborús emlékművet. Itt Orvos Mihály polgármester, Csontos János és Szabó Gábor mondott beszédet, majd Rákóczi Lajos érköbölkúti pedagógus, lovas szakember szavalata következett. Ezután történelmi tettet hajtott végre a huszárcsapat és civil kísérete, hiszen sohasem történt még meg korábban, hogy a Bagamér–Érkenéz új kishatárátkelőn magyar lovas huszárok lépjék át a magyar–román határt.

A nem kis feltűnést keltő menet Érkenézen át haladt Érsemjénbe, ott a főtéren elhelyezték az emlékezés csokrait Semjén kiváló szülöttei – Fráter Loránd, a „nótás kapitány”, Kazinczy Ferenc irodalmár, nyelvújító és Csiha Kálmán református püspök – szobránál. Ünnepi beszédet mondott Balazsi József polgármester, kiemelve annak jelentőségét, hogy a településen még soha nem volt ilyen rendezvény, és ő ezt történelmi pillanatnak nevezte. A házigazdák kulturális és néptáncműsorral kedveskedtek a hagyományőrzőknek. Érdekes véletlen volt, hogy egy iskolai csoport a dunántúli Nagykanizsáról éppen ekkor járt Érsemjénben, és végig is nézték a huszáreseményt…

Csontos János huszár százados köszönte meg az érsemjénieknek a fogadtatást, és ígéretet tett arra, hogy a hajdúsági huszárcsapat szoborállítást kezdeményez Kazinczy Lajos honvéd ezredes emlékére. Emlékeztetőül: Kazinczy Lajos (1820–1849) honvéd ezredes, hadtestparancsnok, Kazinczy Ferenc fia, a szabadságharc vértanúja volt. Őt 1849. október 25-én, 29 éves korában lőtték agyon az aradi vár sáncárkában; a tizenötödik aradi vértanúként szokás említeni. Az emlékmű megvalósítását a huszárok százezer forinttal (1400 lej) támogatják majd. Az ünnepi emlékezést Rákóczi Lajos szavalata, gróf Fráter Loránd huszárkapitány mellszobránál a mai huszárok nótázása, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklése zárta.

A rendezvényen jelentős számban vettek részt romániai magyar hagyományőrzők is, hiszen a magyarországi, valamint közeli bihardiószegi és szentjobbi huszárok mellett képviselve volt Koltó, Kraszna, Mezőpanit, Marossárpatak, Szentegyháza, Székelyudvarhely és Szováta is. A túra résztvevői az érsemjéni ebéd után visszaindultak a magyar oldalra, ismételten átlépve a határt, majd Bagaméron át Álmosdra vonultak. Közben sajnos egy kiadós eső tette próbára a lovasokat.

Álmosdon a közelmúltban elhunyt Ármós Zoltán huszárhagyomány-őrző bajtársuk sírján kopjafát avattak és koszorúztak a résztvevők, majd Kokadon költötték el az estebédet. Vasárnap köszöntek el végleg egymástól, a Vértesi Református Egyházközség (Létavértes) Irinyi úti templomában az erdélyi származású Rozsnyai István lelkipásztor által tartott istentisztelet után.

A „huszárdiplomácia” újabb szép példáját láthatták mindazok, akik az ünnepi eseményeken részt vettek vagy részesei voltak a túrának, hiszen a példás katonai fegyelemmel lezajlott menet alatt sehol sem volt semmilyen probléma, békében emlékeztek híres elődökre, az első világháború hősi halottaira. Köszönet illeti mind a magyar, mind a román határőrizeti szerveket is, maximális segítőkészségükért.

Szoboszlai Endre, Debrecen