Gyógynövény-ábécé (159.) – Tök (Cucurbita pepo L.)

A tökfélék családjába tartozó, Észak-Amerikából származó, nálunk rendkívül elterjedt zöldség, minden konyhakertben megtalálható. Különleges alakú vagy színű fajtáit dísznövényként termesztik. Román neve: dovleac.

Heverő vagy indás szára és ötkaréjú, mélyen szeldelt levelei érdesen szőrösek. Sárga, sugaras szimmetriájú virágai 5 sziromlevélből állnak. Kabakterméseiben a magok lapítottak, halványsárgák vagy szürkészöldek. A magok fehérjében és esszenciális zsírsavakban gazdagok, található bennük még fitoszterol, E-vitamin és nyomelemek (szelén, mangán, réz, cink) is.

Az aminosavak közé sorolt, vízben jól oldódó kukurbitintartalma miatt eredményesen szolgál a galandféreg elűzésére. Ehhez 10-15 (legfeljebb 20) dkg magot megőrölnek, kevés vízzel, tejjel, esetleg méz hozzáadásával pépesítik, és reggel éhgyomorra két részletben veszik be, majd 2-3 óra múlva ricinusolajat isznak rá.

A tökmag gyulladáscsökkentő növényi szterineket (fitoszterineket), cukortartalmú összetett fehérjéket (glikoproteideket) is tartalmaz a nagy mennyiségű zsíros olaj mellett. A tökfélék családjában gyakori négygyűrűs triterpének, a kukurbitacinek sejtmérgek, elpusztítják a daganatos sejteket. Ennek ismeretében javallott a tökmag fogyasztása a dülmirigygyulladásban, -túltengésben, jóindulatú prosztatadaganatban szenvedőknek, a rendszeres orvosi ellenőrzést nem mulasztva el. A kezelést az első tünetek jelentkezésekor kezdik meg, és hosszan tartóan folytatják.