Erdőmérnökből lett földmérő

Jártunkban-keltünkben akár bel-, akár külterületen gyakran láthatunk állványon rögzített műszerek fölé hajoló embereket, akik a prizmát kémlelik. Ők a földmérők, a topográfusok, akik meghatározzák szántóföldjeink, telkeink pontos határait vagy egy készülő út nyomvonalát. A mérést papírmunka követi, így a megbízó kész dokumentumokat kap a kezébe.

Farkas Gábor erdőmérnök-földmérő mérnök a margittai topográfusok csoportját erősíti. Kerülőkkel jutott el mostani hivatásához, eredeti életcélja nem ez volt. Már gyermekkorában elhatározta, hogy olyan szakmát választ, mely nem köti egy irodai székhez, hanem természetjárással, mozgással, emberi kapcsolatokkal jár. Szalacson született, ott végezte el az általános iskolát, majd Margittán az ipari líceum matematika–fizika szakán érettségizett. Elképzeléseit követve sikeresen felvételizett a Nagyváradi Egyetem erdészeti karára, és 2000-ben diplomázott. Mivel a tanítás románul folyt, a tananyag mellett a román nyelv tökéletes elsajátításával is meg kellett birkóznia. Sikerült is. Az igazi kihívás az volt, amikor friss diplomásként munkát keresett. Közben meg is kellett élnie, ezért képzettségén aluli munkákat is elvállalt. Nem sikerült a szakmájában elhelyezkednie, pályaváltáson is gondolkodott, de végül egy cég erdőrendező-üzemtervezőnek alkalmazta. A feladata az erdők feltérképezése és a tízéves üzemterv elkészítése volt. Bejárta, megismerte az ország erdeit több megyében is, így szakmailag otthon érezte magát, de örökösen költözködnie kellett. Legényemberként még megtehette. Aztán lehetősége nyílt egy svájci mezőgazdasági munkára. Kipróbálta magát ezen a téren is, hiszen a természet közelsége miatt beleillett elképzeléseibe. Megszerezte a mezőgazdászi képesítést, de hazavágyott. Haza is jött, de mivel régi cége megszűnt, újra munkanélküli lett. Nagybátyjának tanácsára belevágott az átképzésbe. Mivel az egyetemen tanult topográfiát, úgy gondolta, a földmérés lehet a „testközeli” hivatás. Egy másik földmérővel és egy közjegyzővel társulva vállalkozást indított, közben pedig a Nagyváradi Egyetem geodézia–földmérő szakán bővítette, tökéletesítette ismereteit. Mivel bizonyos vizsgák alól az előző képesítése alapján mentesült, a négyéves egyetemet három év alatt végezte el. Újabb diplomáját 2010-ben vehette kézbe. Közben megnősült, és a második gyermekük is megszületett. Egy év múlva vizsgát tett a saját bélyegző használati jogáért, így már teljes értékű földmérő lett, és függetleníthette magát. Irodát nyitott, közel a telekkönyvi hivatalhoz, ma már egy alkalmazottnak is munkát tud adni, így a cége két családnak nyújt megélhetést. Úgy tűnik, révbe jutott.

– Milyen felszerelésekre van szüksége egy földmérő mérnöknek? Nagy befektetést igényel?

– A legfontosabb alapfelszerelésünk a geodéziai mérőállomás. Ez elég drága műszer, a modernebb változata számítógépes kapcsolattal segíti munkánkat. Kellenek még a számítógépes programok és természetesen a prizma – egy segítőnek kell megtartania a megfelelő helyen –, ez veri vissza a rá irányított lézersugarat, így határozhatjuk meg a pontos távolságokat. Szükség van továbbá egy nagy pontosságú GPS-készülékre, ez sem olcsó, de hosszú távon megéri a befektetést.

– Úgy tudom, szakmai tanácsadással is foglalkozik. Ez miben áll?

– Jelenleg szerződésem van a székelyhídi önkormányzattal. Egy héten két napot töltök ott, és tanácsot, útbaigazítást adok a lakosoknak birtoklapkiadás, -javítás, parcellázás ügyében. Egy évig Margittán is elláttam ezt a feladatot. Ez a munkaköröm segít abban, hogy földmérési megbízásokat kapjak. Ügyfeleim többsége székelyhídi és környékbeli. Természetesen más településeken is vállalok megbízást. Egyelőre van munkám bőven, el tudom tartani a családomat, mely még egy gyerekkel gyarapodott. Erdőmérnök szerettem volna lenni, de megszerettem ezt a szakmát is. Ha most kellene választanom, lehet, hogy eleve ezt a hivatást tekinteném életcélomnak.