Zenei többnyelvűség

Szerteágazó tevékenysége révén LÁSZLÓFFY ZSOLT ma már Nagyvárad zenei életének egyik legismertebb szereplője: karnagy, karmester, szólista szerepben egyaránt találkozhatott vele a közönség, de tanít az egyetemen és nem utolsósorban zeneszerző is.

Hogy Lászlóffy Zsolt sejtjeiben hordja a zenét, épp az bizonyítja, hogy zenét is szerez. Ezt csakis olyan valaki kezdi el, akinek ez belső késztetése. Többek közt kórusműveket is írt, melyek közül a francia nyelvű Chanson aride 1995-ben Bukarestben II. díjat nyert, a zenetanárnője, Demény Piroska emlékére komponált, latin szövegű Alma redemptoris mater „Terényi-díjas” lett (kiváltva zeneszerzéstanárának, Terényi Ede zeneszerzőnek az elismerését), ezeken kívül díjazták még Imádság című művét Zilahon, Premièrement című művét Kolozsváron és Te Deum-töredékét Nagyváradon.

– A zeneszerzésre rátanulni lehet, de minden késztetés és tehetség nélkül tanulni nem. Édesapja, Lászlóffy Csaba és nagybátyja, Lászlóffy Aladár ismert költők, a zenei örökség anyai ágon érkezett?

– Is-is. Anyai nagyapám kántortanító volt, dalárdát is vezetett. Zongoráján mindig ott állt Kodály képe – most is ott áll. Édesanyám gyönyörűen énekel, de fiatalember korában édesapám is énekelt a Kodály-tanítvány Nagy István keze alatt a Bolyai Egyetem kórusában. Látszólag laikusként csalhatatlan stílus- és esztétikai érzékkel mindig érdeklődött a munkáim iránt, úgy, ahogy én is a költészete iránt. Kórusművek esetében egyébként sem hanyagolható el a nyelvi kérdés az énekkari hangzás mellett.

– Emlékszik esetleg az első zenei élményére?

– Hogyne: édesanyám énekére. Nem tudom, hogy ismerte-e Kodály gondolatát, vagy egyszerűen ráérzett, de Kodály szerint a gyermek zenei nevelését születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Első perctől zeneiskolába jártam, Papp Tibor költő-zenésztől tanultam zongorázni, később Buzás Pál zongoraművész és az idén száz éve született Demény Piroska népzenegyűjtő voltak a magántanáraim. Nagy élmény volt számomra, hogy 1990-ben, tizenhét évesen részt vehettem Szombathelyen a Bartók-szemináriumon, ahol Kocsis Zoltán, Ligeti György, Kurtág György, Rohmann Imre és más neves szakemberek előadásait hallgathattam, majd Bécsben 2003-ban Acél Ervin mesterkurzusát is elvégeztem – egyébként karmesterként Petre Sbârcea osztályában végeztem Kolozsváron. Eleinte a Kolozsvári Magyar Operánál kaptam karmesteri megbízásokat, kiemelném Bartók Kossuth-szimfóniájának romániai bemutatóját, illetve két ősbemutatót: Kiskamoni Szalay Miklós Concerto vonószenekarra és Demény Attila Bevégezetlen ragozás címmel Örkény István egyperceseiből Visky András által összeállított „haláltánc-játékának” ősbemutatóját. Ezzel az előadással eljutottunk a budapesti őszi fesztiválra és a balatonfüredi művészeti fesztiválra, nagy sikerrel szerepeltünk, amit bizonyít, hogy a Hungaroton CD-re vette és a Duna Televízió is közvetítette a produkciót. Nagyváradra előbb az állami egyetemre, majd a Sulyok István főiskolára – a mai Partiumi Keresztény Egyetem jogelődjére, ahol jelenleg docensként tanítok – kaptam meghívást, majd Avram Geoldeș után a filharmónia akkori igazgatója, Sarkady Zsolt és Sándor Dénes művészeti titkár javaslatára pályáztam meg a karigazgatói állást. 2003–2005 között, két évadon keresztül én vezettem a leckekoncerteket is, illetve folytattam az ősbemutatók sorát: Bács Lajossal bemutattuk Kodály Budavári Te Deumát, Romeo Rîmbuval Enescu III. szimfóniáját, Paul Constantinescu Bizánci karácsonyi oratóriumát és Sigismund Toduță Miorița című oratorikus művét, Pad Zoltánnal Liszt Karácsonyi oratóriumát (a Krisztus oratórium első részét), és Jankó Zsolttal Orbán György IV. miséjét. Ez utóbbit a 2015-ös váradi bemutató után egy évvel Debrecenben is bemutattuk. Természetesen eközben igyekeztem fejleszteni a filharmónia kórusát, bár az énekkari építkezés lassú és nem látványos munka, de gondolom, a zenekedvelő közönség érzi az immár több mint tíz éve, 2006 augusztusa óta tartó munka eredményét. Mindezek mellett az én szorgalmazásomra kezdődött öt éve a Debreceni Kodály Kórussal a szorosabb együttműködés: előbb ők jöttek el hozzánk Verdi Rekviemjét előadni, majd mi mentünk Debrecenbe. Nagyon jól dolgozunk együtt Pad Zoltánnal, a Magyar Rádió énekkarának jelenlegi karnagyával. Ennek az együttműködésnek köszönhetően 2015-ben a világhírű Ennio Morricone vezetésével tíz nyugat-európai koncerten vettünk részt, épp most, februárban pedig ugyanezzel a csapattal Közép-Európában turnéztunk.

– Demény Balázs nagy hírű zongoraművésszel közösen emlékeztek meg Mozart- és Bartók-műveket előadva a két szerzőóriás évfordulójáról. Előadóművészként is sokat szerepel?

– Az elmúlt évtizedekben több európai zongora- és orgonaestet adtam, zeneszerzőként Messiásunk született című saját kórusművemmel Kanadában, a vonósnégyesre írt Dil Tho Paagal című kompozícióval pedig Brazíliában is „jártam”. Munka tehát bőven van, panaszra nincs semmi okom.