Az országutak bajnokai

Sajátos világ és életmód a kamionosoké, hiszen a hatalmas járművek vezetése különleges élményekkel, ugyanakkor nagy felelősséggel is társul. Ezt az érdekes és egyben nehéz hivatást űzi a nagyszalontai SZABÓ MIHÁLY is, aki két évtized után váltott szakmát, és valósította meg gyerekkori álmát.

Rendkívül felelősségteljes szakma a kamionvezetés, hiszen a kocsi és a vele szállított áru épségéért is a sofőr felel, ráadásul nemcsak ügyesen kell kormányozni az autót, hanem az áru helyes rögzítése, a kiváló parkolási készség és az adminisztrációs jártasság is alapkövetelmény.

Tiszthelyettesből kamionsofőr

Szabó Mihály Temesváron született, ott is végezte tanulmányait gépjárművezető és autószerelő szakon. Nagyszalontára a sorkatonai szolgálat teljesítésekor került. A tűzoltó alakulatnál szolgált, majd miután leszerelt, családot alapított, és a tűzoltóság kötelékében maradt, s 22 éven át dolgozott gépjárművezető altisztként.

„Huszonkét év után egy törvénymódosítás következtében megszűnt az állásom, és akkor jött el a pillanat, amikor éreztem, most vagy soha, itt az idő megvalósítani a gyerekkori álmomat, hogy végre kamiont vezessek. Az elhatározásomat hamar tett követte, megszereztem a kamionvezetői engedélyt és a többi szükséges képesítést, majd csakhamar elhelyezkedtem egy helyi cégnél. Az évek során lehetőségem nyílt bejárni egész Európát, hónapokat töltöttem külföldön, és a legapróbb részletekig megismertem Románia és Magyarország egész területét.”

Nem csak munka, ez életérzés

Szabó Mihály szerint sokan azért szeretik a kamionos életmódot, mert igen nagy szabadságot ad, kevésbé kell munkatársakhoz alkalmazkodni. Ám ezzel a függetlenséggel együtt jár az is, hogy bizony sokszor érzi magát egyedül az ember, mindent önállóan kell megoldania, és a család hiányát is jól kell viselni.

„A kamionozás nagyon sajátos életforma, hiszen miénk egész Európa, mégis beszűkül az életünk egy kamionfülkébe. Ott dolgozunk, ott alszunk, ott a konyhánk, a nappalink, a hálószobánk, pár négyzetméteren mozgunk heteken, hónapokon át. Ezt a munkát szeretni kell, különben nem lehet csinálni. Manapság a kamionok már rendkívül jól felszereltek, van hűtő, klímaberendezés, kényelmes ágy, de mégis elég nehéz megszokni, hogy egy fülkében kell élni, és csak az út menti mosdókban van lehetőség a tisztálkodásra. Akik nem szeretik az efféle »kalandokat«, azok nehezen viselnék el a kamionos életformát. A tisztálkodás mellett az étkezés is külön kaland, hiszen az otthonról vitt ennivaló pár nap után elfogy, s aztán mindenki magának kell megoldja egy gázfőzőn az étel elkészítését, hacsak nem akar túl sok eurót elkölteni valamilyen útba eső gyorsétkezdében.”

Kárpótolnak a csodálatos látnivalók

Bár számos nehézség és kihívás vár a kamionsofőrökre, mégis egyfajta kárpótlást nyújt, hogy rengeteg szép tájat csodálhatnak meg munkájuk során.

„Nekem a legemlékezetesebb élményeim Izland, Svédország és Norvégia vidékeihez kötődnek. A skandináv országokban volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen a tiszta, érintetlen természet, és milyen az igazi csend a fellegek magasságában járva, ahol nyáron éjszaka is fent van a nap az égbolton, télen pedig nappal is sötét van. A kamionsofőr pályának vitathatatlanul az előnyei közé tartozik, hogy világot láthatunk, miközben dolgozunk, országokat, kultúrákat ismerhetünk meg. A hátránya viszont, hogy távol vagyunk a szeretteinktől, így csak alapos megfontolás után érdemes letenni a voksunkat a kamionsofőr életmód mellett. Azok a fiatalok, akik ezt a pályát szeretnék választani, ne felejtsék el, hogy nem könnyű, de szép és különleges hivatás a miénk.”