Sikeres műtét után teljes életet élhet

Premierszámba menő beavatkozást végeztek a margittai kórházban: vállprotézist ültettek be. Ráadásul az ortopéd szakorvosok kezdeményezésére az egészségügyi intézmény maga gyűjtötte össze az özvegy kisnyugdíjas páciensnek a pótlás árát, így a széplaki asszony újra használhatja a kezét, el tudja látni magát.

Bozsódi Etelka 73 éves berettyószéplaki lakos háziasszonyként tevékenykedett élete során. Férjének, először a bányában, majd a kőolajipari vállalatnál, jól fizető munkahelye volt, így nyugodtan szentelhette minden idejét a háztartásra és a gyermeknevelésre. Három leányt neveltek fel és indítottak el az élet útján. Férjének nyugdíja elegendő volt ahhoz, hogy takarékos háztartással megélhessenek belőle. Sajnos néhány éve megözvegyült, de férjének fél nyugdíját okosan beosztva nem szorult mások segítségére. Nem voltak kiemelkedő igényei, így anyagi gondjai sem mindaddig, amíg közbe nem jött egy baleset.

Bevásárlásra indult, megcsúszott, és olyan szerencsétlenül esett el, hogy jobb válla szilánkosra tört és igen erősen megsérült az ízület. A margittai kórházban látták el, majd hosszabb ideig kezelték, műtötték, de nem értek el érdemi javulást. Sajnos a jobb keze használhatatlanná vált, és nagy fájdalmai voltak. Így már nehezen tudta ellátni magát, nem élhetett teljes életet. Kezelőorvosa, dr. Vindis László ortopéd szakorvos végül megállapította, hogy egyetlen lehetőség maradt a felépülésre: vállprotézis beépítése. Álláspontjával kollégája, dr. Dumitru Pobirci ortopéd szakorvos is egyetértett.

A műtét a két jól képzett és tapasztalt szakorvosnak nem okozott volna gondot, bár nagy szakmai kihívás, mivel épp ilyen beavatkozást ők még nem végeztek, s a megyében is nagyon kevésre van példa. A megyei kórházban mindeddig nem került sor ilyenre, az egyik magánkórház végzett ilyen beavatkozásokat, de ott sem mondható mindennaposnak. A nagyobb problémát az okozta, hogy a pótlást az egészségbiztosító nem állja. Mivel a vállprotézis Németországban készül, egyedi darabként, személyre szabottan és méretre, igen nagy anyagi megterhelést jelent, az ára 13 900 lej. Ezt sem a páciens, sem a lányai nem tudták vállalni.

Az ortopéd szakorvosok azonban nem nyugodtak bele abba, hogy pénzhiány miatt gyógyulás nélkül távozzon egy beteg a kórházból. Mindenképpen el akarták végezni a műtétet, ezért segítségért fordultak az intézmény vezetőségéhez. Bradács Alíz Ildikó kórházmenedzser egyetértett azzal, hogy segíteni kell a betegen. Ehhez azonban pénzt kellett szerezniük a protézis megvásárlására. Dr. Sorin Tabacu orvos igazgató is az ügy mellé állt, és a menedzserrel együtt az általuk szervezett csapattal elindultak „kalapozni”. Szerencsére a cégek nem határolódtak el a jó ügy támogatásától, és a meggyőző munkának köszönhetően, aránylag hamar összegyűlt a protézis árának nagyobb része. Margittáról a Rotary Club, a Camomila, a Marconf, a Bellotto Kft., valamint magánszemélyként Străuţi Florica zárkózott fel a támogatók sorába, Almaszegről a Ziman Kft., a kórház beszállítói közül pedig a marosvásárhelyi Intercoop és a bukaresti Info World Kft.. A berettyószéplaki polgármester, Nicolae Tivadar és Bagosi Barna alpolgármester is segítőkész volt, gyorssegélyként 2000 lejt utaltak át.

A kórházi csapat megrendelte hitelre a protézist a beszállító bukaresti cégtől. Erre azért volt szükség, mert a műtéttel már nem lehetett sokáig várni. Hatvan nap haladékot kaptak a fennmaradt összeg kifizetésére, de szerencsére a fizetési határidő lejártáig a jóindulatú támogatóktól összegyűlt a teljes összeg. Bukarestből azonban nemcsak a protézist kellett margittára szállítani, hanem a beültetéshez szükséges műszereket is, ilyenek ugyanis a Dr. Pop Mircea Városi Kórházban nem voltak. Minden rendben megérkezett, így már nem volt akadálya a premierszámba menő műtétnek, el is végezték még tavaly ősszel.

Sokórás összehangolt munkára volt szükség, melynek vezetői a margittai szakorvosok voltak, kiegészülve egy nagyváradi kollégájukkal, dr. Florin Leţcel. Rajtuk kívül a csapatot erősítette dr. Călin Nandra aneszteziológus és asszisztense, no meg a műtő teljes személyzete. Folyamatosan figyelemmel kísérték a nem mindennapi operációt a kórházmenedzser és az orvos igazgató is. A műtét az összefogásnak és a szakmai tudásnak köszönhetően sikerült, és Etelka néni rövid rehabilitáció után gyógyultan távozhatott a kórházból. Tudja használni a kezét, el tudja látni magát; erre a műtét nélkül nem lett volna esélye. Óriási szakmai és erkölcsi siker ez a margittai intézmény és dolgozói számára.

Néhány hónappal a műtét után Bozsódi Etelka az otthonában fogadott, és bizonyosságot nyertem arról, hogy gyógyultan, teljes értékű életet élhet. Kezét egyaránt tudja használni házimunkában és írásra. Néha vannak még fájdalmai, amit rehabilitációs kezeléssel csökkenteni lehetne, kezének használati körét pedig növelni. Orvosai ezt javasolják, és ő hajlik rá, hogy megfogadja a tanácsot. Nagyon nagy szeretettel beszélt az orvosokról és azokról is, akik támogatásukkal lehetővé tették gyógyulását.