Megtalálni a pillanatot

Nagyváradon él és alkot OVI D. POP fotóművész, kiadó. A Bihar megye szépségeit bemutató, általa szerkesztett kiadványok az ő felvételeit tartalmazzák. Kiállította képeit itthon és külföldön, számos nemzetközi díjat nyert, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének tagja.

Nagyvárad szépségeit ábrázoló fotóit a filharmónia folyosóin volt alkalmam megcsodálni, s kíváncsi lettem, ki a szerzőjük. Ovidiu Pop – mivel ilyen névvel még sokan élnek, művésznevet választott, és Ovi D. Popként lett közismert. Bemutatkozásként így foglalja össze, ki is ő: „Egy kiadó és reklámcég vezetője vagyok, de apa is, tanár is, no és művészfotós.” Nagyváradon született, itt is él, édesanyja érmihályfalvi volt. Nagyapja az érmelléki település köztiszteletben álló polgára volt, ottani rokonaival tartja a kapcsolatot. Azt vallja, hogy mindene a fényképezés. „Szeretek a megyében fotózni, egy-egy helység jellegzetességeit megörökíteni. Azon kevesek közé tartozom, akik Bihar megye összes – több mint 400 – települését felkeresték.”

Négy monográfiát adott ki a megyéről, mellettük hat turisztikai monográfiát, természetesen Nagyváradról is. Valamennyi román, magyar és angol nyelven jelent meg, a fotókat maga készítette. „Próbáltam minél hitelesebbé tenni ezeket a képeket; a települések vezetői, lakói büszkék a kiadványokba belekerült felvételekre” – összegzi tapasztalatait.

A kezdetekre visszaemlékezve felidézte: „Sokat kirándultunk, anyám is szeretett fotózni, mindig vittük magunkkal anyukám Szmena fényképezőgépét. Sok pénzünk nem volt, apám hegesztő, édesanyám egészségügyi asszisztens volt, de azért arra jutott, hogy elvigyük a filmeket egy fotólaborba, és elkészültek a fényképek. Azt, hogy én végül is fotózással foglalkozom, ezeknek a szüleimmel töltött epizódoknak és Tóth Istvánnak köszönhetem, ő biztatott, hogy lát bennem tehetséget.”

Később reklámfelvételek készítésére szakosodott, eseményeket fényképezett. „Mindig keresem a változásokat, szeretnék sok mindent másképpen csinálni a fényképész szakmában is” – mondja. Feltűnt neki például, hogy Nagyvárad szépségeiről nincsenek fényképes reklámanyagok, tehát elkezdte fotózni a város emblematikus épületeit, tereit. Saját reklámcégében elkészítette a kiadványokat, saját költségén. Az ő cége adta ki a rendszerváltás utáni első nagyváradi zsebtérképet, 2001-ben. Ezen feltüntették a műemlékeket is. Aztán 2004-ben megpályázta azt a tendert, melyet a Bihar Megyei Tanács a megye első turisztikai útmutatójának elkészítésére írt ki; a pályázatot egy amerikai cég támogatta. Megnyerte, és bejárta az összes települést. A könyv elkészült, azóta hat kiadást ért meg, folyamatosan frissítik a tartalmát.

Mivel valami különlegesre vágyott, légi felvételek készítésébe fogott. A közönség nagyon szereti ezeket. „Nem én voltam az első, aki ilyesmit tett, de én reklámcélra használtam fel. Az igazság az, hogy magamat is reklámoztam vele. Ezzel a technikával készült Bihar megye képes monográfiája, természetesen ismertetőt is tartalmaz minden településről. Ebben segített Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója. Mintegy 3000-et adtunk el a hat kiadványból, bár drága darabok, és még van néhány száz raktáron. ”

Vállalkozása a jó kezdet után, a gazdasági válság idején befuccsolt. Most újra beindult, de a veszteség nagyon nagy volt. „Elvesztettem az irodámat, négy autómat, és a válság hozzájárult ahhoz is, hogy elváltam a feleségemtől” – emlékszik vissza. Vigasztalásképpen is, Tóth István tanácsára a művészi fotózás felé fordult. „Próbáltam elsajátítani az elméletet, kezdtem művészi fotókat készíteni, és úgy látszik, jól sikerültek, hiszen az elmúlt néhány év alatt mintegy 200 díjat nyertem, nemcsak Romániában, hanem Európa-szerte, sőt más kontinensen is.” Erről a nagyközönség is meggyőződhetett számtalan kiállításán. Brüsszelben is kiállította a képeit több más nemzetiségű fotóssal együtt, aztán egy ottani román ortodox templomban – mert van ilyen a belga fővárosban. Volt csoportos tárlaton Kínában is, no meg Románia több nagyvárosában. Nemrég kapta a hírt, hogy egy Szerbiába elküldött képe aranyérmet nyert, és legutóbb Indiába hívták csoportos kiállításra.

Ma szinte mindenki tud fotózni, de Ovi D. Pop szerint a művészi fotózás valami más, azt gondosan elő kell készíteni, jól ki kell gondolni. „Természetesen vannak pillanatok, amikor egy másodpercnyi idő alatt kell eldönteni, miként készítsük el a felvételt. Néha azt a szöget kell megtalálni, amitől a fotó más lesz, mint amit az ember addig látott.”

Kiadó- és reklámcége egy hetilapot is megjelentet Zi de zi címmel, 5000 példányban. A 15 éve megjelenő kiadvány költségeit kizárólag a reklámbevételekből fedezik. Interjúk jelennek meg benne ismert személyekkel, a cikkek szerzői megyei zsurnaliszták.

„Aki művészi fotózással akar foglalkozni – összegzi Ovi D. Pop –, annak azt ajánlom, ne számítson arra, hogy ezzel sok pénzt fog keresni. Sok elismerést kaptam, de csak kevés volt pénzdíjas is. Szerintem az is elismerés, és sokkal értékesebb számomra, amikor kiderül, hogy az én fotóm lett a győztes. Jólesik, ha egy megyei lap lehozza a fotómat. A szilveszter éjszakáján a váradi tűzijátékról készült képem címlapra került.”

Deák F. József