Gyógynövény-ábécé (152.) –Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus L.)

A liliomfélék családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékén és Észak-Afrikában őshonos, tájainkon védett örökzöld félcserje. Román neve: ghimpe pădureț.

Erdőkben, bokros, köves helyeken terem, melegkedvelő, termeszthető is. Levél alakú ágai 1-4 cm hosszúak, bőrszerűek, csúcsuk szúrós. Közepükön fejlődnek az apró virágok; termése piros bogyó.

A gyógyászatban szárított gyökértörzsét és gyökerét használják. Szteroid szaponinjai közül jelentősebb a ruszcin és a ruszkozid, értékük a vadgesztenye-kivonatokéhoz hasonlítható.

A népi gyógyászatban vizelethajtóként, illetve hashajtóként alkalmazták, a gyökértörzséből készült kivonat pedig növeli a vénák falának tónusát, csökkenti az érfalak áteresztőképességét, ezért enyhíti a visszeres panaszokat. Csökkenti az ödémát, a nehézláb-érzést, a fájdalmat és a zsibbadást.

Vérrögképződés utáni állapotokban, vénás átáramlási zavarokban, vénás pangásban, a tágult visszerek gyulladásában javallott. Emellett aranyeres bántalmak kezelésére használt kenőcsök és kúpok alkotórésze, és gyulladáscsökkentő hatása miatt a végbélgyulladást és a végbélnyílás körüli viszketést is enyhíti.

Belsőleg alkalmazva mellékhatásként hányingert okozhat!