Istenhitről, emberségről, magyarságtudatról

Változatos programkínálattal rukkoltak elő a IV. Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok szervezői. A szórványban élő magyarokat összefogó eseménysorozat szeptember első hetében zajlott le Belényesben, Belényesújlakon és Köröstárkányban.

A hagyományt betartva a Belényesi-medence magyarlakta települései közül idén is három adott otthont a délkelet-bihari szórványmagyarság közös rendezvényének. Mindegyik helyszínen más-más témájú programokra került sor. A pénteki nyitónapon Belényesben hagyományőrzők várták az érdeklődőket: a megye különböző részeiből érkezett néptánccsoportok léptek fel, illetve vonultak fel díszes viseletben a város utcáin. Vasárnap a könnyedebb szórakozásé volt a főszerep: a köröstárkányi ünnepségen egyebek mellett főzőverseny, koncertek, futballmérkőzések zajlottak.

Evangelizáció, kórustalálkozó

Mi szombaton látogattunk el Belényesújlakra, az evangelizációs nappal egybekötött egyházi kórustalálkozóra. A futballpályánál felállított szabadtéri színpadon Mihaela Angela Sabău, a község polgármestere köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezte ki afölött, hogy Belényesújlak ilyen értékhordozó esemény otthonául szolgálhat. Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egyik ügyvezető alelnöke felidézte az előző Fekete-Körös-völgyi magyar napok sikereit, amiből erőt lehetett meríteni a továbbiakhoz. Mint mondta, a kórustalálkozóval egybekötött evangelizációs nap pedig a közös imádkozás ereje által teremthet egységet felekezeti hovatartozástól függetlenül. Berke Sándor tenkei református lelkipásztor az örömhír fogalmát járta körül bibliai megközelítéssel, Kovács Gyula nagyszalontai nyugalmazott baptista lelkipásztor az Istenhez vezető útkeresés fontosságáról szólt. A köröstárkányi Evangéliumi Testvérgyülekezet részéről Benedek János prédikált, ő a magyarság megosztottságának fő okaként a sátán munkáját említette, amely az önzés, az egyéni érdekek mentén bomlasztja azt az egységet, amire 1989 után még a románok is irigykedve tekintettek. Istenhez fordulva találhatunk rá ismét az együvé tartozás csodálatos érzésére, valamint annak erejére, ami által megmaradhatunk – vélekedett Benedek János.

Az evangelizációs célzatú igehirdetések után az alábbi énekkarok követték egymást a színpadon: a belényesi Ászáf baptista ifjúsági kar, a bihardiószegi reformátusok furulyás kara, a várasfenesi baptista kórus, a koltókatalini, a kisnyégerfalvi, a köröstárkányi református egyházi kórus, Belényessonkolyos és Jánosfalva összevont református asszonykórusa, a belényesi református kórus, a köröstárkányi Evangéliumi Testvérgyülekezet ifjúsági kara és a koltói kamarakórus.

Életműdíj

Zsiskú János harmincnyolc éven át szolgált református lelkipásztorként Belényesben. Munkássága túlmutatott vallási hovatartozásán, élete, magatartása és ténykedése révén a szórványmagyar közösség megmaradását szolgálta. Halála után (2010) az RMDSZ Bihar megyei szervezete a nevével fémjelzett életműdíjat hozott létre. Az elismerést évente olyan személyiségek kapják, akik a szórványvidéken helytállásról, a közösség szolgálatáról tesznek tanúbizonyságot.

Idén Belényesújlakon a várasfenesi születésű Boros István nyugalmazott református lelkipásztor vehette át a Zsiskú János-díjat. Boros tiszteletes negyvenegy évig szolgált a belényesújlaki gyülekezetben. Grim András, az RMDSZ szórványügyekkel megbízott megyei ügyvezető alelnöke olvasta fel a kitüntetett laudációját. Ismertette az ezer szállal e térséghez kötődő Boros István életrajzi adatait is: 1951-ben született, Belényesben érettségizett, teológiai tanulmányait 1973-ban fejezte be, kétéves nagyváradi segédlelkészkedést követően került Belényesújlakra, s nyugdíjazásáig ott szolgált. Felesége, Boros Eszter huszonhárom éven át óvónőként dolgozott a faluban. Két gyermekük született, később pedig öt unokával bővült a család. Boros István lelkipásztorsága alatt többször felújították a templomot, a parókiát renoválták, a volt református iskola épületét sikeresen visszaigényelték, holland segítséggel új óvodát építettek. A közügyekből sem vonta ki magát a lelkész: a helyi RMDSZ alapító tagja, majd két mandátumon keresztül községi tanácsos volt, valamint tizenkét évig a református egyházmegye főjegyzője.

A díjat átadó Cseke Attila megyei RMDSZ-elnök elmondta, hogy a szövetség számára fontos a szórványban élő magyarok sorsának alakulása, hisz mindennapjaik, közösségi létük megélése sokkal embert próbálóbb, mint a tömbvidéken élőké. Az RMDSZ éppen ezért különös figyelmet fordít az itt élők problémáinak a megoldására – mondta Cseke, majd a velük való szolidaritásra szólította fel a tömbben élő magyarságot. Boros Istvánról elmondta, hogy színes egyénisége a magyar közösségnek, véleményét soha nem rejtette véka alá, így nem kétséges, hogy arra érdemes személyhez került az életműdíj.

Boros István lelkipásztor köszönőbeszédében Márai Sándor soraival azonosulva elmondta, hogy az életnek értéket csak a szolgálat adhat. Ember módra az emberek között kell élni, igazságosan. „Ezt a Jézustól kapott örök igazságot szerettem volna betölteni itt a fekete-Körös-völgyi magyarok között” – mondta.