Tért nyert Élesden a hagyományos íjászat

Jó néhány évvel ezelőtt az élesdi Ifjúsági Napokon tartott bemutatójukon figyeltem fel a helyi íjászcsapatra. A Pusztai Farkasok Sólyom Nemzetsége a városhoz közeli Sólyomkővárra utaló nevet visel. A csapat vezetője LÉTAI ZOLTÁN alpolgármester.

A megyeszékhelyen rendezett egyik íjászbemutatón kapta az ötletet Létai Zoltán, hogy Élesden is kellene alakítani egy íjászcsapatot. Az elgondolást tett is követte. Először tanulmányozta, mit is jelent ennek a hagyományőrző közösségnek a működése. Az első íjászedzéseket 2010-ben kezdték el tizenhárom gyermek részvételével. Kezdetben az Élesdi Sólymok nevet viselték, majd 2014-ben csatlakoztak a Bihar megyei hagyományőrző íjászok nagy családjához, ekkor adták a jelenlegi nevet a csapatnak: Pusztai Farkasok – Sólyom Nemzetség.

Bihar megyében az elsők között alakult Pusztai Farkasok négy nemzetséggel büszkélkedhet: Turul, Kartal, Ordas és Sólyom, ezek a székelyhídi, érmihályfalvi, nagyváradi és élesdi íjászcsapatok. Az élesdi íjászok a megalakulás után egy évvel már versenyeken is részt vettek, s szép eredményeket értek el. Kezdetben főleg a Sebes-Körös menti városban évek óta nagy sikerrel megrendezett Ifjúsági Héten találkozhattunk velük.

Az íjászmozgalomnak Élesden a fő célja a hagyományőrzés, ennek része, hogy meghívásos alapon évről évre részt vesznek Ópusztaszeren a Nyílzápor rendezvényen, korabeli ruhákban és felszerelésekkel felvonulnak Debrecenben a Virágkarneválon és ennek másnapján Nagyváradon. A csapatot vezető Létai Zoltán – aki egyébként a Pusztai Farkasok nagyváradi Ordas Nemzetségének tagja – találkozókat szervezett a csapat tagjainak, és meghívta a nagyváradiakat is Élesdre, hogy a felnőttekkel is kiegészült „sólymoknak” ne csak az íjásztechnikájuk fejlődjék, hanem szellemileg is hagyományőrzővé váljanak. A két csapat tagjai közösen vettek részt a Várasfenesen tartott edzőtáborokban.

Létai Zoltán azt is elmondta, hogy 2012-től minden évben előadásokat szerveznek, Sólyom szárnyán címmel, hogy az íjászok jobban megismerjék ennek a tevékenységnek a jelentőségét. Az eddigi öt előadáson az ősmagyarság életmódját, harci szokásait, harcművészetének történetét, a honfoglalás kori csatákat stb. ismertették neves személyiségek, a Pusztai Farkasok más nemzetségének képviselői. A hagyományőrzés jellemezte azokat a találkozókat is, melyeken a nomád népek hajlékával, életmódjával, fegyvereivel ismerkedtek meg. Maga Létai a tavalyi találkozón a fokosról tartott előadást, ez volt őseink egyik meghatározó fegyvere. Idén februárban a magyarországi Hajdúnánásról érkezett Mónus László távlövő világbajnok értekezett, Íjaimmal harcolva a múlt tiszteletéért címmel. Az előadás mellett lenyűgöző volt a találkozás a világbajnokkal, a közös fotózás, a kötetlen beszélgetés vele.

Ahhoz, hogy valaki tagja legyen az íjászcsoportnak, Létai Zoltán szerint elsősorban akaratra, gyakorlásra, kitartásra van szüksége és az edzések rendszeres látogatására. Náluk egyelőre nincs semmilyen eskü- vagy fogadalomtétel a csatlakozáskor. Az edzéseket két csoportra osztva tartják: a kisebbek 17 fős csapata hetente egyszer, a nagyobbak és a felnőttek – ők összesen 19-en vannak – kétszer gyakorolnak. Az edzések a helyi sportcsarnokban zajlanak, nyáron pedig a Bocskai István Kulturális Szórványközpont udvarán. Az íjászathoz tartozó kellékeknek egy részét a nagyváradi Nomad Archery íjászboltban szerzik be, de a nemzetség egyes tagjai, akiknek ehhez kézügyességük van, maguk is készítenek felszereléseket, mint például Fésüs Andrea és Létai Zoltán. Az élesdi Sólyom Nemzetségnek egyebek mellett saját készítésű nomád jurtája is van, a versenyek, bemutatók idején úgymond belakják. A csapat tagjai több versenyen is részt vettek, az általuk szervezett Sólyom Kupán vagy a nagyváradiak által szervezett Ordas Kupán, de egyéb itthoni, illetve magyarországi íjásztalálkozókon ugyancsak.

Lenyűgöző az a komolyság, ahogyan a csapat tagjai megjelennek egy-egy hagyományőrző rendezvényen. Mind korhű öltözékük, mind az ilyenkor szükséges fegyelem betartása jelzi, hogy az idősebbektől a legkisebbekig átérzik mozdulataik jelentőségét. Ez akarva-akaratlanul felkelti a nézők érdeklődését, a közönség feszülten figyel mindenre, ami a bemutatókon történik. És természetesen minden bemutató után felhangzik az elismerő taps.

Deák F. József