Búcsú Varga Vilmostól

Július 9-én hajnalban, súlyos betegség után Budapesten távozott az élők sorából Varga Vilmos, az erdélyi magyar színjátszás egyik doyenje.

Varga Vilmos 1931. december 9-én született Hegyközkovácsiban. A nagyváradi Kereskedelmi Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemtől átmenetileg leválasztott kolozsvári Jog- és Közigazgatási Egyetemre (1952). Főiskolai tanulmányait végül a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta, ahol 1957-ben szerzett diplomát. Rögvest ezután a temesvári színház magyar tagozatához szerződtették.
Akkoriban Taub János volt a temesvári magyar színtársulat igazgatója és főrendezője. „Azzal csalt el a színiakadémiáról, hogy nem tud ugyan lakást adni, de rengeteget fogok majd játszani” – mesélte egyik múltidéző beszélgetésünk alkalmával Varga Vilmos. Az ígéret beteljesedett: remek szerepeket kapott, s olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint például Taub János, Szabó József (Ódzsa), Anatol Constantin, Rapaport Ottó, Szombati Gille Ottó. „Egy fiatal színészt abba a kerékvágásba helyeztek, amely e rögös úton tartást, hangsúlyos vonalat adott a színészmesterség kialakításához, és el lehetett sajátítani a szakma fortélyait, valamint a színházetikát” – fogalmazott Varga Vilmos.
A Pece-parti Párizs teátrumában is sok jó dolog várta. „Temesvárról került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–1995). Közben 1983–1985-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Az Országos Színházi Fesztivál I. díját a Maszek ballada hozta 1969-ben. Ezt a műsort, melyben a II. világháború utáni romániai magyar költőnemzedék legjobbjait szólaltatta meg, az Electrecord nagylemezen jelentette meg 1980-ban” – olvasható a művészről a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban.
Varga Vilmos és hitvese, Kiss Törék Ildikó színművésznő 1994-ben hozta létre a Magyar Örökség Díjas Kiss Stúdió Színházat, Erdély és a Partium egyetlen, folyamatosan működő magyar nyelvű magánszínházát. Megannyi emlékezetes stúdióelőadás jött létre a váradi pinceszínházban. Az évek során afféle modern vándorszínészekként bejárták a nagyvilágot, egyaránt játszottak isten háta mögötti székelyföldi falucskákban és európai fényes nagyvárosokban. 2003-ban bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának nyolc színészre átdolgozott változatát Varga Vilmos rendezésében. A művész hosszú évekig szép sikerrel játszotta egyéni produkcióit, pódiumjátékait, például Ady-műsorát vagy Én, François Villon című előadását; markáns, magával ragadó alakításai feledhetetlenek.
A nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel rendszeresen jelentek meg Varga Vilmos glosszái a nagyváradi lapokban. Önálló kötetei: A Pece-partról jöttem – Regényes önéletírás színészi érzületekkel (Nagyvárad, 2006); Szót fogadtam Madáchnak – Adalékok a nagyváradi magyar színjátszás történetéhez (Nagyvárad, 2009). Aniszi Kálmán közíróval, újságíróval együtt írt, Magyar színész vagyok Erdélyben című könyvét 2014-ben mutatták be Nagyváradon.
A Kiss Stúdió Színház művészei rendszeresen megemlékeztek elhunyt magyar írókról, költőkről. Most Varga Vilmos is talán valamelyik égbeli kávéház asztalánál beszélget Bajor Andorral, Páskándi Gézával, Márai Sándorral, Faludy Györggyel, F. Diósszilágyi Ibolyával, Fábián Imrével…