Tárkányban áhítattal kezdik a napot

Ez év nyarától új lelkipásztora van a Köröstárkányi Református Egyházközségnek. Az addigi lelkészt, Szakács Zoltánt SEBESTYÉN LÁSZLÓ EDE váltotta a szószéken.

Szőlőlugas alatt vezet az út a köröstárkányi paplakig, szép, gondozott udvar fogad, no meg három harcias kutya. Őket véletlenül terelte egymáshoz a sors, a lelkipásztor család magával hozott kutyusa mellé megörökölt jószág is társult. A lelkészi hivatal irodájában bontjuk vissza az eddigi életút stációit, kezdve az Arad megyei szülőhelytől, a felnőtté cseperedés városán, Nagykárolyon át egészen napjainkig.
Sebestyén László Ede édesapja könyvelőként Nagykárolyban kapott állást a banki-biztosítói ágazatban, édesanyját is alkalmazták. Ott ragadt a család, így a fiú a Szatmár megyei városban érettségizett. Pályaválasztásában meghatározó szerepe volt az ottani gyülekezet lelkipásztorának, illetve az egyházi kórus tagjainak, az ő életvitelük bizonyságtétel volt számára. Már tizenöt évesen tagja lett a kórusnak, s az egyházhoz való vonzódása más módon is megnyilvánult. Aktív szolgálatát a teológiai tanulmányai idején sem szüneteltette. 1990-ben, a sikeres felvételi után idős- és beteggondozó hálózat kiépítésén ügyködött, majd a szórványmisszió területén végzett munkájával tűnt ki.
Negyedéves hallgatóként exmisszión a Máramarossziget melletti Hosszúmezőn szolgált. Ez gyakorlatilag lelkészi feladatot jelentett, de ezzel egyidejűleg folytathatta a tanulmányait is. Bár megfeszített odaszánást igényelt a kettős feladatnak való maradéktalan megfelelés, nagy anyagi segítséget is jelentett egyben. Időközben megismerkedett Tímár Enikővel, negyedéves korában összeházasodtak. A lelkészné akkoriban vallástanárnak tanult Kolozsváron.
Lelkipásztorként Sebestyén László Ede exmissziós helyére, Hosszúmezőre került vissza, a presbitérium és a gyülekezet megszerette a fiatal papot, miközben ő és családja is otthonra lelt az ottani közösségben. A hívek lelki építésére nagy szükség volt, hisz hosszú ideig nem volt állandó pásztora az egyházközségnek, aminek következtében a tagság alig negyven százaléka fizetett egyházfenntartói járulékot. A pásztornélküliség másik megdöbbentő eseteként említi Sebestyén, hogy ötvenhárom személyt pap nélkül temettek el. Elodázhatatlanná vált a templom javítása is, a beázott tetőt kicserélték, később pedig egy szászországi evangélikus gyülekezet támogatásával gyülekezeti házat építettek. Utoljára maradt a százesztendős lelkészlak tatarozása. Közben igazi családdá lettek, 1996-ban megszületett Márton fiuk, ő az idén érettségizett, és kutatófizikus szeretne lenni. Ágnes négy évvel később érkezett. Ő idén ősztől nyert felvételit a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hegedű szakára.
A tiszteletes asszony mindeközben vallástanárként dolgozott, de emellett zenét és magyar irodalmat is tanított. Kevés volt az órája, már csak fél katedrát tett ki, ezért is örült a család, amikor hírét vették, hogy Köröstárkány egyszerre hirdette meg a lelkészi és a kántori állást. Négy jelentkező közül választották őket a kilencszáz lelkes egyházközség pásztorlására.
Ideérkezésük óta folyamatosan jónak mondható a templomlátogatók aránya. A vasárnap délelőtti alkalmakon gyakorta a kétszázat is meghaladja az ige hallgatására vágyók száma, a délutáni istentiszteleteken közel százan vesznek részt. Bibliaórát hetente tartanak. Újdonság, hogy a tiszteletes bevezette a hétköznap reggeli áhítatot. Az előző lelkipásztor és felesége a fiatalokat gitározni és furulyázni tanította. Ezt a hagyományt az új kántornő is folytatni fogja, sőt orgonaoktatással is bővíti. A fiatalok összetartásában Márton fiuk is kiveszi a részét, vasárnaponként keresztény filmeket vetít számukra.
Már indulóban vagyok, amikor a tiszteletes úr a hátsó udvarba vezet. Titkot mutat: elégedetten röfögő süldők fogadják érkezésünket. Aztán a kertben megtekintjük az épp kikelőben lévő lucernást, kell a zöld a „sonkaneveléshez”. A lelkipásztor a sikeres lucernavetés mikéntjét is elárulja: zabbal keverve kell kiszórni a magokat, az megóvja a vetést a korai kiszáradástól. Aztán a hosszú szőlőlugas itt-ott foghíjas részének pótlása is szóba kerül. A gazdaszellem otthonról kapott örökség, a család nagykárolyi portáján mindig is gazdálkodtak. Biztonságérzetet ad, a teli kamra reménységét, ahogyan a hit a jövőbe tekintők bizonyosságát.