Pár lépésre a határtól – Érselénd

Érselénd egyike azoknak a helységeknek, melyek csak néhány száz méterre fekszenek a román–magyar országhatártól. A település a Nagyvárad–Szatmárnémeti vasútvonal mentén található, de az idén elkészült Érsemjén–Érkenéz–Érselénd közötti aszfaltos úton is könnyen eljuthatunk oda. Székelyhíd felől a kátyús, gödrös országúton nehéz a közlekedés.

Érselénd közigazgatásilag Érsemjén községhez tartozik. Az első írásos dokumentum a településről 1163-ból származik, ekkor Zelend, Selend néven lett jegyezve. 1339-ben villa Selend néven említik, egy 1416-ból fennmaradt oklevélben Selénd néven jelenik meg. 1828-ban említik először a jelenlegi nevén: Érselénd. Földesura egykor a váradi káptalan volt, később a Fráter család birtokába került. 1828-ban 563 lakosa volt. Az 1886-ban készült hivatalos népszámlálás 769 lakost jegyzett fel, ebből 722 magyart, illetve 557 görög katolikus, 92 református, 55 izraelita, 51 római katolikus vallásút. Több mint egy évszázad elteltével, 1992-ben a településen 1019-en éltek, közülük 525 magyar, 296 roma, 174 román nemzetiségű. Húsz év múlva, a 2011-es népszámlálás adatai szerint 894-en lakják Érseléndet, közülük 371 magyar, 319 roma, 201 román, 1 német és 2 ukrán nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint: görög katolikus 407, római katolikus 170, református 151, ortodox 120, baptista 39.

Roma gyerekek a magyar osztályban
Egy szeptemberi nap kora délutáni óráiban érkeztem a községközpontba, Érsemjénbe, ahonnan Balazsi József polgármesterrel és Timár Sorin alpolgármesterrel, aki érseléndi lakos, együtt autóztunk a mintegy 6 kilométerre fekvő Érseléndre. A polgármester útközben elmondta, hogy több mint két évtizedes hivatali ideje alatt sokat fejlődött a község, de az egyik nagy álma az idén valósult meg, végre aszfaltos úton lehet megközelíteni Érkenézt és Érseléndet. „1992 óta vagyok polgármester, azóta várom ezt a pillanatot – emlékezett vissza Balazsi József. – Az elmúlt években minden létező programba be volt foglalva az országút modernizálása, de mindig történt valami a finisben, és a felújítás valahogy mindig elcsúszott. Addig mentünk, minden lehető helyre bekopogtattunk, amíg sikerült rá pénzt szerezni, és íme, le van aszfaltozva az érseléndi görög katolikus templomig. Ezzel az útépítés még nem fejeződött be, jövőre aszfaltozzuk az iskoláig, de arról sem akarunk lemondani, hogy összekössük az aszfaltos utat Székelyhíddal. A kivitelezésre kormány-, illetve megyei tanácsi támogatást kaptunk, van benne a saját költségvetésünkből is, minden létező forrást kihasználtunk. Ezenkívül Érselénden felújítottuk az orvosi rendelőt, az iskolát, tavaly elkezdtük, az idén folytatjuk az egykori tsz-székház átalakítását közösségi házzá.” Az ivóvízvezeték a falunak mintegy 90 százalékát hálózza be, a járdákat is felújították – teszi hozzá.
Az elöljáró szavaiból kiderül, hogy Selénd nem elöregedő falu. Ez főleg a népes roma lakosságnak köszönhető. „Az érsemjéni községi lapban mindig közöljük az újszülöttek nevét; ma már oda jutottunk, hogy ha van hét újszülött a községben, abból legalább négy seléndi roma gyerek” – állapítja meg a polgármester. Hozzáteszi: az őslakosok közül sokan elköltöztek, kihaltak, sok porta kiürült. Néhányat eladtak, de jó néhány elhagyottan áll. Sok roma fiatal ment el külföldre dolgozni, de nem csak a romák, mások is sokan próbálják így előteremteni családjuk megélhetését.
Arról is tájékoztatott a polgármester, hogy a faluban román és magyar nyelvű elemi oktatás folyik, a felsőbb osztályokat a diákok már Érsemjénben végzik. A magyar osztályban sok a roma gyerek, mivel kapják a magyarországi segélyt, amely, mint közismert, a magyar osztályban tanulóknak jár. „Szerencsére van egy nagyon jól képzett tanítónk, Szabó János, a gyerekek nagyon szeretik őt és hallgatnak rá. Egyébként két összevont magyar osztály van, az I–III., illetve a II–IV. osztályok együtt. A román tagozat ugyanígy működik. Tehát négy tanító oktatja a seléndi gyerekeket, és óvoda is van, egy óvónővel” – sorolja az elöljáró.

Görög katolikus liturgia két nyelven
A polgármesterrel és helyettesével a templomokat is felkeressük, de csak a görög katolikus pappal tudunk szót váltani, ugyanis Alexandru Duma tisztelendő a faluban lakik, de a református és a római katolikus papok más településekről járnak ki Érseléndre. A tisztelendővel régi ismerősként üdvözöljük egymást, hiszen már a ’90-es évek elején találkoztunk. Duma tisztelendő akkoriban érkezett Érseléndre, erről ma is meghatódva beszél: „1992. szeptember 3-án mint kinevezett görög katolikus pap érkeztem a faluba, hogy visszaállítsuk az 1948-ban a hatalom által megszüntetett görög katolikus felekezet jelenlétét. Itt minden a legnagyobb rendben történt, nem volt konfliktus az ortodoxokkal, hiszen maguk a hívek akarták, hogy újra gyakorolhassák ősi vallásukat, a görög katolikust. Idejövetelem után búcsúzott el híveitől az ortodox pap, akit Tăutnak hívtak, ekkor vettem én át a plébániát. Mivel még nem tudtam jól magyarul, románul prédikáltam, s az egyik hívem, Bodnár Jani bácsi felállott, és arra kért, hogy mondjam el magyarul is, ami románul elhangzott. Ekkor az egyházi szertartáson jelen lévő ortodox pap segített ki, lefordította, amit én mondtam. Előzőleg ő is két nyelven tartotta a liturgiát. A templomban magyar feliratok is voltak, ma is vannak, egyébként az évek folyamán, ha ortodox volt is itt a vallás, mindig olyan papok szolgáltak itt, akik magyarul is el tudták mondani a szentbeszédet.”
Ma már a tisztelendő kitűnően beszéli a magyar nyelvet, erről ottjártunkkor mi is meggyőződhettünk. Ha a család kéri, a keresztelőket, temetéseket magyarul tartja meg. Mint mondta, elég sok a keresztelő a faluban, a gyerekek több mint 70 százaléka roma. Arról is tájékoztatott, hogy amióta itt szolgál, 218 embert temetett el, amit nagyon soknak tart egy ilyen kicsi településen. Azt is megtudtam, hogy Érselénden van a székháza a Görög Katolikus Egyház Érmelléki Esperesi Hivatalának, s maga Alexandru Duma az esperes. Az esperesi hivatalhoz tartozik Csokaly, Gálospetri, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érvasad unitus egyházközsége.
Érselénd görög katolikus templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték fel, búcsúünnepét december 6-án tartják. Az istenháza 1858-ban épült, a torony 1890-ben. Öt évvel ezelőtt újították fel kívül-belül, a költségek jelentős részét a semjéni önkormányzat állta. „A harang újraöntéséhez 5000 lejjel járult hozzá a helyi tanács, a nyílászárók megvásárlását, beszerelését 3800 lejjel támogatta, de a fűtésrendszer kialakítására is kaptunk még egy komoly összeget az önkormányzattól” – sorolja a tisztelendő.

Leáldozott a fűszerpaprikának
Timár Sorin 2004 óta tölti be Érsemjén község alpolgármesteri tisztségét, tehát harmadik mandátumát tölti a község második embereként. Megválasztását a seléndiek úgy értékelték, hogy ők sem másodrendű polgárai a községnek. Timár Sorin az alpolgármesteri teendők mellett a gazdaságának is gondját viseli. Az udvarukon láthattam felfűzött fűszerpaprikát, s elmondja, hogy ők még foglalkoznak ennek a termesztésével, és természetesen az őrölt csemegepaprika elkészítésével is.
„Szeretik falujukat a seléndiek, ez látható a portákon is, kevés kivétellel mind rendben van tartva. A helybeliek azt szeretnék, ha még sok mindent megvalósítanánk, és igenis lesznek még fejlesztések. Mindez az érsemjéni tanács által elfogadott falufejlesztési tervekbe is bele van foglalva. Például bízom abban, hogy egyszer aszfaltos úton juthatunk el Székelyhídra. Ez azért is jó volna, mert így rövidebb úton lehetne eljutni Váradra” – fejtegeti az alpolgármester.
Arról is tájékoztatott, hogy az itteni emberek főleg a mezőgazdaságból élnek, de nem műveli meg mindenki a saját földjét, hanem sokan különféle mezőgazdasági társulásokba adták be. Ezek művelik meg a mintegy 1200 hektáros seléndi határt – ebbe a legelők is bele vannak számolva. Ma már csak búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek. Paradicsommal, paprikával, dinnyével nem nagyon foglalkozik már itt senki, sőt az egykor híres fűszerpaprika is eltűnt a seléndi házak tornácairól, ahová valamikor kirakták száradni.
Timár Sorin arról is beszélt, hogy a falu elöregedett, a fiatalok elmennek innen, hiszen nincsen semmilyen munkalehetőség. „Ha végigmegyünk az utcákon, nagyon sok helyen csak özvegyasszonyokat találunk.” Alpolgármesterként úgy látja, sok minden változott a településen, vannak kezdeményezések, de azzal is szembesült, hogy a helybeliek nem szívesen vesznek részt a környezetszépítő akcióikban. Megemlítette, hogy a vasútállomás egykori szép épülete ma úgy néz ki, mintha bombázás érte volna, senkit nem érdekel, ott minden tönkrement, mára már szégyenfoltja a falunak. Elhangzott, hogy a faluba autóbusz nem jár, csak az iskolabusz viszi a gyerekeket az érsemjéni iskolába.
Már útban Nagyvárad felé elgondolkoztam azon, milyen jövő vár az itt élőkre. Talán ha elkészül az említett országút, és már két irányból – Székelyhíd, Érmihályfalva – is sima aszfalton lehet Érseléndre menni, talán lesz egy vállalkozó, aki valamilyen beruházást végez majd a faluban, ezzel munkahelyet is teremtve. Bár így lenne!

Deák F. József