Szorgalmas fóliások a Fekete-Körös mentén

Köröstárkány nevének hallatán sokaknak csak az 1919-es nagypénteki magyar tragédia jut eszükbe, a brutálisan meggyilkolt helybeliek, az özvegyek, az árván maradt gyermekek. A megrémült falu, ahol hosszú ideig kísértett, kísért a trauma, a félelem, hogy a gaztett bármikor megismétlődhet. Pedig e szép fekvésű település az ott élők szorgalmának köszönhetően másmilyen ismertségre is szert tett az évszázadok során.

A közeli és távoli települések, messzi városok híres piacolóivá váltak a köröstárkányi zöldségtermesztők. Talán ez mentette meg 1919-ben is a teljes kiirtástól a falut. A román hadsereg nyomán érkezett, a környékbeli román falvakból szerveződött csőcselék kegyetlenkedésének hírére Belényesből egy román katonatiszt lóháton vágtatott a helyszínre, és leállította a vérengzőket mondván: Mit gondoltok, éhen hal a város, ha kiirtjátok a magyarokat! Győrffy István az 1900-as évek elején figyelt fel az ott élő szorgalmas népre, egyik könyvében így sommáz: „Tárkányban szegény ember nincs.” És valóban, manapság is így van ez, szép gazdaporták sorjáznak egymás után, a faluszéli földeken pedig fóliasátrak.
Antal Ferenc és családja a falu központi részén lakik, magasan zárt kapus, szép kiállású házban. Kívülről is látszik a jómód. No nem az újgazdagok csiricsárés flancolása, hanem a tisztes munkával összerakosgatott jólét. A zárt belső udvart L alakban öleli a nagycsaládra tervezett, alápincézett lakóépület. A pince fontos része volt mindig a gazdaságnak, régen híres borosgazdák, pálinkafőzők hírében álltak. A konyhában a 75 esztendős Gábor Teréz, Antal Ferenc anyósa, a másnap esedékes vasárnapi ebédhez a zöldséget tisztogatja. Nemrég műtötték, most lábadozik, ennek ellenére segíti a család munkáját, amennyire erejéből telik. A tétlenkedés neki sem kenyere.
Közben bevillan egy szoknyafordulásnyit az unoka, Terézke, hogy megmutassa öltözékét. A falunapi mulatságba készül, százesztendős népviselete nemzedékeken át öröklődött a családban. A nagymama végigsuhintja tekintetével, kissé igazgat rajta itt-ott, majd mintha a maga fiatalságát vélné látni, merengő mosollyal bólint: „Minden rendben, szép vagy, Terézke” – mondja.
A család harmadik Teréz nevű tagja, a feleség is, miután útnak engedi egy szem lányát, hozzánk társul, hogy a mindennapjaikat kitöltő zöldségtermesztésről beszélgessünk. Már a régiek is bejárták a piacokat portékáikkal, főként babot, paprikát, uborkát, káposztát és karalábét termeltek. Volt egy szekeres ember, akinek járművére felpakolták a piacra szánt árut, az fizetség ellenében a kért helyig szállított mindent. A jobb megélhetés reményében több tárkányi megjárta Amerikát, hazatérve gazdaságukban alkalmazták a nagy vízen túl látottakat. Ettől kezdve már jóval hatékonyabban termeltek. Miközben Teréz mama mesél, egy pillanatra sem hagyja abba a munkát, hisz holnap szokás szerint húsleves lesz ebédre. Kell bele a sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó. A káposzta is abálódik a fedő alatt, hisz mindenki tudja, hogy Köröstárkányban templomozás és töltött káposzta nélkül nem vasárnap a vasárnap.
„Jelenleg a családok több mint a háromnegyede zöldséges” – mondja Ferenc, aki már nem is emlékszik, mikortól foglalkozik zöldséggel. „Ebbe belenőttünk gyermekkorunkban, és mi is így igyekszünk továbbadni” – toldja meg a fiatalasszony. Azt is megtudom, hogy öreg hiba lenne egyféle zöldségre specializálódni, mert míg az idén a paprikának alacsony az ára, addig a paradicsom jó pénzért értékesíthető. Az elmúlt évben ez fordítva volt.
A tettek mezejére lépünk, megyünk birtoknézőbe. Kapubejáratos telek mögött két jókora fóliasátor, meg jókora szabadföld. Ez teszi ki az Antal-birtokot, valamint a ház mögötti kertben felállított fóliasátor. Szántóföld is van, ott többnyire gabonát termelnek.
A fóliasátrak egész évben üzemelnek, ősszel spenótot vetnek bele, amit tél végén, kora tavasszal értékesítenek. A primőr zöldhagyma és a hónapos retek piacra dobása után paradicsom-, paprika-, uborkapalántákkal népesül be a növényház. Szabadföldben kétféle földieper és – amit először látok életemben – tejfehér színű padlizsán. Antalné már kezdi is mesélni, hogy a váradi piacon meggyűlt a baja az újdonsággal. Mindenki kérdezte, hogy mitől ilyen fehér. Hiába dicsérte portékáját, hogy ez nem csípős, édeskésebb ízű, mint a szokványos lila színű, mégsem vásárolták. Biztosan klóros vízzel öntözte, vagy ki tudja, mivel permetezték, attól olyan fehér – ódzkodtak a vásárlók. „Te Feri, máris dugd el jó mélyen a kocsi hátuljába ezt a padlizsánt, különben nem árulok tovább” – idézi a történet végét a háziasszony, ma már mosolyogva.
Ásott kútból nyerik az öntözővizet, csepegtetőrendszerrel szerelték fel a fóliasátrakat. Az utóbbi időben viszont aggódnak, mert a Fekete-Körös medrében végzett intenzív kavicskitermelés miatt a folyó gyakorta „elnyeli” a kutak vizét.
A palántákat maguk nevelik, a vetőmagokat megbízható forgalmazótól szerzik be. Igyekeznek visszatérni az ősi, visszavethető fajtákhoz, már amit még fel lehet lelni az őstermelőknél. Nekik is van efféle paprikájuk. Ennek még paprikaíze van – állítja Ferenc, aki azt is elmondja, hogy sajnos a piaci kereslet inkább a látványt, a szép küllemet helyezi előtérbe, a zöldségek íze, zamata másodlagos szempont.
Egy család megélhetéséhez 5–10 ár területű fóliaház már elegendő. Portékáik javát a belényesi piacon értékesítik, ahol bérelt standjuk van. Ott Teréz mama az eladó, de emellett Tenkére, Nagyváradra is jut az Antalék garantáltan kiváló minőségű áruiból. A gazda úgy véli, hogy nem az árbizonytalanság, hanem az őstermelőknek álcázott kupecek, viszonteladók jelentik a legnagyobb veszélyt számukra. Ha ezeket az ügyeskedőket kiiktatnák, akkor a termelő némileg több bevételre tehetne szert, a vásárlók is olcsóbban juthatnának a zöldségekhez. A törvények és azok alkalmazói nem védik kellőképpen a termelőket. Antal szerint ezt úgy lehetne kivédeni, hogy az egész falu számára használható hűtőházat építenének.
Búcsúzóul még csipegetek az ilyenkor csemegének számító földieperből, a háziak megajándékoznak néhány ősi paprikával, visszavethető karós babbal, továbbszaporítás céljából. Fehér padlizsánból is kapok. Hazaérve, már másnap sütjük, rántjuk, fogyasztjuk. Jelentem, hogy nem csípős, kellemesen édes, még csak nem is mérgező. Túléltem. Ajánlom a piacról vásárlók figyelmébe.