Ökumené a segítésben

RAJNA JÓZSEF főesperes-kanonok-plébános ősei Matyóföldről, Mezőkövesdről telepedtek át a Berettyószéplak melletti Dólyára, ő már ott látta meg a napvilágot 1956. október 9-én. Margittán érettségizett reál szakon, de a környezete várakozásával ellentétben Gyulafehérváron, a teológián diplomázott. Több mint harminc éve szolgál a fugyivásárhelyi plébánián.

Mondhatnánk úgy is, hogy Matyóföldön született Rajna József, hiszen Mezőkövesd 2007-ben a negyedik matyó helységnek ismerte el szülőfaluját, a Bihar megyei Dólyát. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Berettyószéplakon és Margittán folytatta, s 1975-ben sikerrel felvételizett a gyulafehérvári teológiára. Csak környezete számára volt meglepő a döntése, mivel ő érezte az elhivatottságot a papi pályára. Ezt szülei is örömmel fogadták és támogatták. „Több lehetsz így, mint tanár, hiszen minden korosztályt taníthatsz, hitre nevelheted tanítványaidat, és az örök üdvösség útján vezetheted őket” – emlékezik vissza most a boldog emlékű Hosszú László vikárius biztató szavaira. 1982-ben Jakab Antal püspök szentelte pappá Gyulafehérváron, s első szolgálati állomása Mezőbikács volt. Mindössze két hónapig szolgált Bikácson, s közben már Fugyivásárhelyen helyettesített. Az év október elsejétől már beiktatott plébánosa lett Fugyivásárhelynek, és mind a mai napig ott szolgál.
Ilyen hosszú szolgálat egy helyen nagyon ritkának számít a katolikus egyházban, mivel az a szokás, hogy időről időre cserélik a szolgálati helyeket. Rajna atya esetében a mindenkori püspökök nem alkalmazták ezt, mert mindig volt valamilyen elkezdett beruházása, amit be kellett fejeznie. Valószínűleg a hívek sem váltak volna meg szívesen tőle, mivel megszerették és elismerték papként és menedzserként egyaránt. Nagyszerű együttműködést alakított ki a református egyházzal és annak mindenkori képviselőjével. Erre talán a leglátványosabb példa az, hogy 1990–91-ben Várad-Hegyalján Veres-Kovács Attila református lelkipásztorral közösen építtettek ökumenikus templomot; az ottani katolikus közösség ugyanis Fugyivásárhelyhez tartozik. A közös templom még közelebb hozta egymáshoz az ott élő magyarságot. Katolikus szentmisét kéthetente tartanak Hegyalján.
A főesperes másik filiája Fugyi, ahol nincs templom, ezért a hívek a vásárhelyi istenházába járnak. Mivel művelődési házaikat nem kapták vissza a katolikusok, nagy szükség volt közösségi házak megépítésére. Svájci és holland támogatással, ezt is a református egyházzal közösen oldották meg. Mindkét hajlékot 1996-ban avatták fel. A püspök 1999-ben felkérte Rajna Józsefet, hogy vállalja el a Caritas Catolica irányítását.
– Tulajdonképpen várható volt ez a megtisztelő felkérés, és én elfogadtam – emlékezik a főtisztelendő. – Csupán az volt a kérésem, hogy folytathassam lelkipásztori munkámat a vásárhelyi plébánián, helyettesként pedig legyen mellettem Egeli József főtisztelendő úr. Ő osztálytársam volt, jól ismerjük egymást, és feltétel nélkül megbízom benne. A püspök úr beleegyezett. Az is a plébánia megtartása mellett szólt, hogy ott – mivel van közösségi ház vendégszobákkal – fogadni és elszállásolni tudom az érkező támogatókat. Mivel a munka egyre több, a közelmúltban arra kértem a püspök urat, hogy bővítsük a Caritas munkacsapatát egy gazdasági szakemberrel. Ez a kérésem is teljesült Kiss Károly személyében.
– Mint a Caritas elnöke ön megszámlálhatatlan rászorulót segít. Plébánosként hány embert szolgál?
– Sajnos, mint mindenütt, itt is fogyunk. Amikor idekerültem, 550 hívem volt csak Vásárhelyen, mára a létszám 196-ra csökkent, és a filiákkal együtt is csak 300-an vagyunk. Sajnos a fiatalok nagy része beköltözött Nagyváradra, mivel ott kaptak munkahelyet, így kikerültek az itteni közösségből. Az a kevés, aki itt maradt, nem elegendő arra, hogy a gyerekek magyar iskolába járhassanak, mivel nincs ki a létszám. Vásárhelyen nincs magyar tagozat az általános iskolában, ezért a gyerekek vagy román tagozatra járnak, vagy ingáznak Nagyváradra. A vallásórákat két nyelven kell megtartanom. Kevés a gyermek, mindössze egy-két keresztelő van, de sajnos temetés 10-15. Egyszerű matematikával követhető, hogy gyors a fogyás. Bérmálás már több mint fél évtizede nem volt, van olyan év, hogy elsőáldozónk sincs. Egyre több az üres hely a templom padjaiban…
– A több mint három évtized alatt mit sikerült megvalósítania? Mit nem tudtak megoldani? Mik a tervei?
– Örvendek az ökumenikus megvalósításoknak. A helyi magyarságot csak akkor tudjuk összetartani, ha a katolikus és református egyház ezt a példát mutatja. Közösen építettünk ravatalozó kápolnát, azt mind a négy felekezet használja, külföldi támogatással közösen vezettük be a városi vizet. Ugyancsak együtt építettünk alapítványi iskolát a református, a pünkösdista és az ortodox egyházzal, a működtetést átadtuk az önkormányzatnak. Ez az ökumené községi szinten is szolgálta a lakosságot. A katolikus templomot először 1988–89-ben újítottuk fel kívül és belül saját forrásból meg külföldi segítséggel, majd 2011-ben ismét kívülről. Közben bevezettük a fűtést, megjavíttattuk az orgonát is. A templomot 1882-ben szentelték fel Nepomuki Szent János tiszteletére, búcsúünnepe a május 16-hoz legközelebb eső vasárnapon van. Sajnos még nem minden területünket kaptuk vissza, de nem mondtunk le róluk. Keményen harcolunk értük! Szerencsére a jelenlegi önkormányzat kedvezően kezeli kéréseinket. Szeretnénk a közeljövőben felépíteni az öregek napközijét. Erre nagy szükség van, mert a fiatalok csak akkor tudnak munkába járni, ha az idősek felügyeletének, gondozásának terhét levesszük a vállukról arra az időre, míg dolgoznak. Remélem, egyre többen találnak majd itthon megélhetést. Én optimista vagyok, és nagyon remélem, hogy az eddig befektetett munka és az ezután elvégzett nem fog kárba veszni. Papként és Caritas-elnökként eszköz vagyok Isten kezében, hogy a hívekért dolgozzam, Isten dicsőségére.
– A Caritas vezetőjeként mi a feladata? Kiken, miben tudnak segíteni?
– Az egyházmegyei Caritas vezetése egy egész ember munkaidejét lefoglalná, ezért láttam jónak, hogy legyenek segítőim. Foglalkozni kell a támogatókkal, megszervezni az adományok átvételét, elosztását. Felügyelni, koordinálni kell a programokat, a hét házigondozó-központot, az öregotthonokat, az új beruházásokat és mindent, ami hozzánk tartozik. Minden rászorulón segítünk, ha módunk van rá. Hogy Ferenc pápát idézzem, aki a betegek XXII. világnapján ezt mondta: „Amikor a mások iránti nagylelkű odaadás alakítja cselekedeteinket, akkor teret adunk a Krisztus Szívének, amely átmelegít bennünket.”