A tárkányi gőzgépes emberek

Antal András hívta fel a figyelmemet arra, hogy néhai nagyapjának, ANTAL ANDRÁSNAK Köröstárkányban az 1960-as évek előtt cséplőgépe és gőzkazánja volt. Felkerestem az özvegyet, a 82 éves ANTALNÉ BENEDEK KATALINT, s ő elmesélte a gőzgépes ember történetét.

Köröstárkányban mindenki csak Dádó Andrásként ismerte a néhai gépész-géplakatost. Antal Kati néni mesélte, hogy néhai férje három év alatt Belényesben kitanulta a gépész–géplakatos szakmát egy Izsák Pista nevű mester műhelyében. Már 1952-ben megvolt a farámás cséplőgépe, amelyet a Belényes melletti Mézesről (Mizieş) vett, aztán az Arad megyei Soborsinban (Săvârşin) vásárolta meg az önjáró gőzgépet, és tehervonattal szállíttatta a belényesi állomásra.
A szérű a falu határában, Tatárfalva (Totoreni) felé volt, aratás után megkezdték a cséplést, és majd egy hónapig tartott. Antal András csépelt Köröstárkányban és a közeli román falvakban is. A cséplés helye a faluszéli nagyobb területeken, a szérűkön volt. Mielőtt hozzáláttak volna, a gazdák sorjába, osztagokba rakták a búzát. A cséplőgépet egy végtelenített, hosszú szíj segítségével hajtotta a gőzgép. Ezt a masinát állandóan fűteni kellett, ezért munka közben olyan forróságot árasztott, hogy alig lehetett mellette megmaradni – emlékszik vissza Kati néni.
A mezőgazdasági gőzgépek virágkorukat a XIX. század végétől a XX. század közepéig élték. A mezőgazdaság számára gyártott gőzlokomobil az angliai Lincolnból, a Clayton & Shuttleworth cégtől 1845-ben indult világhódító útjára. A tárkányi Antal család tulajdonában levő kevés korabeli fénykép egyike az önjáró gőzgépet örökítette meg, amint vontatja a cséplőgépet. Látható a gőzgépet vezető András, a kazánkezelő, aki tett a tűzre, és ott látjuk a két fiát, Andrást és Ferencet is.
Az 1952–1960-as időszakban Dádó Andrásnak két cséplőgépe volt, egy farámás és egy vasrámás. Egyiket a gőzkazán működtette, a másikat pedig Forzon traktorja, amelyet körmös traktornak is neveztek. Az 1960-as években az erőszakos kollektivizálással megkezdődött a gazdák munkaeszközeinek – traktorok, cséplőgépek – kisajátítása. Andrást kuláklistára tették – mert volt cséplőgépe. Az önjáró kazánt be kellett adni a kollektívbe, aztán az akkori vezetők ócskavasként értékesítették. Utána nem volt más gépész–cséplőgépes a faluban – kombájnnal aratták a búzát egyenesen a mezőről.
Dádó András 1996-ban hunyt el. Feleségének elmondása szerint foglalkozott benzinmotorokkal is, megvette hibásan, megjavította és eladta őket. Volt olyan benzinmotorja is, amivel télen vágta a fát a faluban. Gyermekei nem foglalkoztak gépészettel, de apjuktól sok mindent megtanultak a gépek javításáról és karbantartásáról.
Dádó András előtt Tárkányban még volt két család, akiknek volt cséplőgépük és gőzgépük. Sikerült felkutatni a 68 éves Szatmári Lászlót, az egyik unokát. Nagyapja, Szatmári Ferenc 1896-ban született, a faluban Trafikás néven ismerték. László úgy tudja, hogy nagyapjának már 1921-ben megvolt a cséplő- és gőzgépe. Kovácsmester volt Ferenc, és az I. világháborúból jövet, Nagyváradon tanult fűtőnek és gépésznek. Eladta kevéske földjét, felhagyott a kovácsmesterséggel, vett cséplőt és gőzgépet. Az utód, Szatmári László emlékei szerint a Magyar Állami Gépgyár, Budapest felirat állt a gépeken, egy VI-os cséplőgépen és egy III-as, kisebb cséplőgépen. 1962-ben ezeket is elvette a „kollektív”, és a gőzkazánt tudomása szerint Moldvába vitték.
A harmadik köröstárkányi cséplőgépészről, akit Kara Ferkóként ismertek – és Lőrinc Ferencnek hívtak –, az egyik utódjától, egy beteg idős asszonytól annyit sikerült megtudnunk, hogy már 1941-ben megvolt a cséplőgépe és Forzon típusú traktora.

Miklós János